Mi az, hogy dupla randi? Dupla randinak azt (is) hívhatjuk, amikor egy időben két "szerelmével" is találkozik az ember. Normál esetben ezért minimum egy, de inkább két pofon jár, de ez most egy speciális eset, ugyanis itt ráadásul szeretett feleségem is jelen volt, mikor mindkét szerelmemmel randiztunk és nemhogy pofont nem adott, de még meg is dícsért! Férfitársaim! Lapozzatok és kiderül a turpisság! :-)
Számomra egy bakancslistás hely a Mecsek legmagasabb pontja, hisz annak ellenére nem voltam itt eddig, hogy itt élek a közelben. Egyszer nagyon közel voltam hozzá 11 évvel ez előtt, ugyanis Püspökszentlászlón buliztunk a kollegáimmal és ott is aludtunk egy kulcsosházban. Másnap délelőttre terveztük a csúcstámadást, de annyira elromlott az idő, hogy végül elmaradt a kirándulás. Nade térjünk vissza a mai napra!
Ennek a kis kirándulásnak az ötlete már hetekkel korábban megszületett, mikor a húgom megkért, hogy vigyázzunk a gyerekeikre ezen a szombaton. Bíztam a jó időjárásban, és nem is kellett csalódnunk. Szép, napos, őszi idő volt. Talán az utolsó igazán zöld leveles erdei séta idén. Hisz most hétfőn, mikor ezeket a sorokat írom, hideg szél fú és már legalább 13-14 órája folyamatosan esik az eső. És a hétre már nem is mond sokkal jobbat.
Nagy várakozással tekintettem a mai nap elé. Mióta elkezdtem geoládázni, azóta szerettem volna részt venni egy versenyen, de ez eddig nem jött össze. Most szerencsére senki és semmi nem szabott gátat az indulásunknak, így a Gergővel és barátjával, Barnival megerősített csapatunk nekiindult Somogy ország felé.
Idei nyaralásunk első pár napját követően elromlott a strandidő. Így városnézést, kirándulást, bringázást terveztünk erre a néhány napra. Bíztunk abban, hogy eső nem lesz, ezért egyik nap kirándulni indultunk Badacsonyba. Mivel Badacsonyban mindketten szívesen fogyasztunk pár fröccsöt, ezért az autót most mellőztük. Szépen elvonatoztunk Fonyódra és onnan hajóval "Badiba".
Mint azt az előző beszámoló elején olvashattátok, a mai tulajdonképpen egy "felhozó" túra a jövő hétvégi 3 napos kéktúrámra. Vagy egy technikai sportból vett hasonlattal tekinthető a kéktúra felvezető körének. S mint ilyen, betöltötte szerepét. A táv megvolt, a menetidő elfogadható volt a körülményeket figyelembe véve is és jól el is fáradtam, ami azt jelenti, hogy megdolgoztam a sikerért, egy hét múlva kiderül, mire futja majd ebből.
Vasárnap reggel átautóztam Zalakomárra és a pecsétnek helyet adó orvosi rendelő parkolójában hagytam a kocsit. Gondoltam vasárnap úgysincs rendelés, nem lesz senkinek sem útban. Majd elsétáltam a vasútállomásra, elvonatoztam Balatonmáriára, majd onnan busszal Mesztegnyőre.
Szombat hajnalban keltem a marcali szállásomon a Mózsi Apartmanban és csak a közeli Mesztegnyőre kellett autóznom, hisz ez a település lesz a mai cél. Innét busszal, egy kaposvári átszállást beiktatva érkeztem meg Somogysárdra.
A tavaszi kéktúrázást halasztani kellett a vírus miatt nyárra, de eljött az ideje ennek a túrának is. A szervezést már februárban elkezdtem, így nem a nulláról kellett indulnom, de azért akadt teendő. Tavasszal az első nap egy reggeli program miatt rövidített nap lett volna délelőtt 10 órás indulással, ezért akkor csak a Zselickisfalud - Kaposmérő szakasz volt betervezve. Így, hogy már reggel rajtolni tudtam kicsit tovább terveztem a napot. Somogysárd ugyan nem bélyegzési pont, de a szabályok lehetővé teszik a köztes megszakítást is. Aztán újra kellett néznem a tömegközlekedést is, mert több helyen a vírushelyzet miatt megváltozott utazási szokások miatt változtattak a menetrendeken. Ezen felül annyival lett jobb a helyzetem, hogy a napkelte és napnyugta közötti idő is jóval tágabb nyáron, mint tavasszal. Az egész túrát úgy képzeltem el, hogy lehetőség szerint reggel elautózom a célhoz és onnan buszozok (vonatozok) vissza a rajtba, így bármi történik napközben nem kell a menetrendhez igazodnom, vagy az miatt aggódni, hogy vajon lekések-e valamit.
Tekintetüket ide vessék, mert a ringben kezdődik az idei nyár várva-várt csúcs mérkőzésének felhozó meccsének bemelegítése!
--- Ha ez egy box-blog lenne, akkor most így harangoznám be ezt a bejegyzést. ---
Már jópár éve, hogy ismét gyakrabban túrázok, azt vettem észre, hogy a Nyugat-Mecsek valahogy kimaradt a szórásból, ezért tavaly óta igyekszem ide is szervezni egy-két kirándulást, így mostanra azért már kezdem behozni a lemaradásomat. A lemaradást igazán jól a geoláda térkép szemlélteti, hisz a meglelt ládák jele szürke, míg a meg nem találtak még típusuk szerint színesek, így csak rá kell pillantani a térképre, hogy lássam, merre nem jártam még geoládázni. Most, e túra után így fest a Mecsek térképe.
Két hete tart a "homeoffice" mind nekem, mind a gyerekeknek és az utóbbi napok téli időjárása már annyi szabad levegőt sem engedett, mint az első héten. Én magamon éreztem leginkább, hogy nagyon kikívánkozom. Mivel a sürgető kerti munkákkal még a hó érkezése előtt végeztünk, így tulajdonképpen a kertbe nem volt miért kimenni, így elhatároztam, hogy elmegyek és járok egyet az erdőben. De aztán a feleségemnek és a fiamnak is kedve volt kimozdulni, így Kata lányom kisebbségben maradt és neki is kötelezővé vált a mozgás a friss levegőn. Igyekeztem olyan útvonalat választani, ami talán nem annyira népszerű. Elkerültük a nagyobb réteket, kilátókat, vízpartokat, egyéb, érdeklődésre számot tartó turista látványosságokat. Persze így is sok leparkolt autóval találkoztunk és nagyon sok bringás volt a mecseki utakon, de a szabály úgy szólt, hogy túrázhatsz, kirándulhatsz, sétálhatsz, bringázhatsz, de csak szigorúan azokkal, akikkel amúgy is egy háztartásban laksz és ha mégis összefutnál idegenekkel, akkor a találkozást minimalizálni kell és lehetőleg tartani kell a 2 m-es távolságot.
Ehhez a kiránduláshoz két adalék kellett. Egyrészt készülök a 300. geoláda találatomra, másrészt nagyon enyhe, napsütéses idő volt a hétvégén. Nézzük, mit kaptam e két összetevő eredményeképp!
A XVI. Calamites Torna másnapján kissé fáradtan ébredtem. De muszáj volt felkelnem, mert délelőtt a Gergőnek ismét focitornára kellett mennie. Így hát délelőtt a Lauberben próbáltam magam ébren tartani, mert az esti - kosárlabda tornát lezáró - "technikai értekezlet" elég hosszan eltartott, legalábbis a kemény magnak. Ebéd után nem adtam teret az ágy hívó szavának, hanem ismét felmentünk a Mandulásba, hogy megtegyünk egy-két kört a tornapályán. Én mondtam a Zitának, hogy érzem a friss levegő és a természet hívó szavát, de most inkább csak sétálgatnék.
Az volt a terv, hogy a Zita ismét gyors-gyaloglásba végig talpalja a két nagy kört én meg szépen sétálok egy nagyot és egy kicsit. A Zita az elmúlt hetekben megszokott módon az óra mutató járásával megegyezően indult, én meg ellentétesen.
Így sétálva azért jobban el lehet mélyülni a látnivalókban. Ugyan az erdő kopár. A szürke, a mogyoró, és a barna színek uralják, de azért a figyelmes természetjáró felfedezhet egy-két érdekességet is. Azt már a múlt heti "futásomnál" észrevettem, hogy mintha a piros háromszög jelzés nem ott csatlakozna be a futókörbe, ahol azt vártam volna. Most volt időm megállni és megnézni. A klasszikus piros háromszög az a Mandulástól cikk-cakkban megy fel a TV-toronyhoz. Ezt két éve megtettük a családdal. Erre emlékeztem. De van egy másik, amely a Mandulástól kb. 1 km-re a Tubes felé veszi az irányt. Ez valamiért eddig elkerülte a figyelmemet. Most itthon meg is néztem a térképen és egész pontosan a Lapisig szinte egyenesen fut, majd onnan visszakanyarodva fel lehet jutni rajta a Tubesre.
A kereszteződéstől tovább haladva nemsokára szembejött velem Zita, pár szót váltottunk, majd mindenki folytatta a körét. Hamarosan elértem a fordulót. Ez most a plusz 4-5 foknak köszönhetően nem csúszott, jól járható volt. Innét most visszafelé hullámzott kicsit a menet. Hol lefelé, hol felfelé haladtam. A Zita közben hívott, hogy nem szembe jön velem, hanem a második körét fordítva teszi meg és gyors séta helyett fut, amennyit bír. Én továbbra is úgy terveztem, hogy a nagy kör után belefér még egy kicsi. Közben meg-meg álltam fényképezni. Találtam egy szürreálisan élénk zöld levelekkel bíró kis ágat. Meglepődtem, mert az itt ott előforduló sötét zöld borostyán levelek mellett előfordulnak középzöld mohás fatörzsek, és sötétzöldbe öltözött örökzöldekről se feledkezzünk meg. De a lombhullató bokor zöld levelei meghökkentettek kissé. Annyira azért nem volt tavaszias az elmúlt néhány hét.
Körülbelül 55 perc telt el, mire visszaértem a parkolóhoz és mivel a múlt héten 90 perc alatt tettük meg a két kört, így úgy éreztem belefér még egy kicsi. Újra nekivágtam a meredeknek, hogy ismét a felső ágon kezdve megtegyem a kisebb kört is. Egyébként ma is sokan sétáltak itt. Viszont most csak egy futó hölggyel találkoztam. Ilyenkor nappal mi emberek uraljuk az erdőt, de az éjszaka az állatoké. Találtam néhány egész friss túrást. Vélhetően vaddisznók lehettek a ludasak.
Meglepően hamar körbeértem a rövid körön, össz. egészében 80 perc alatt tettem meg a másfél kört és mivel a Zitával nem találkoztam, arra számítottam, hogy még mögöttem van. De aztán a parkolóhoz érve megpillantottam a fák között. Már várt rám. Ő kb. 75 perc alatt teljesítette ma a két nagy kört, igaz futott is jócskán. Jól halad, ügyes és gyors! Ez a munka majd a sípályán is meghálálja magát. Örülök, hogy élvezi és nekem is jót tesz a friss levegő.
Nem-nem! Nem arról lesz szó eme blogban, hogy miként kell abszolválni egy 44. születésnapot. Hanem arról, hogy egy kis ünneplés okozta másnaposságot ágyban fetrengés helyett tüdő tágító gyors gyaloglással is lehet orvosolni. Ma délelőtt erre buzdított az én drága Egyetlenem. Úgyhogy kiraktuk Gergőt a Gandhi Gimnázium Sportcsarnokában, ahol is futsal meccseken jeleskedett a fiatalember és Zitával ismét nekivágtunk a Mandulásról induló tornapályának, de most két kört tettünk meg a borongós dér és kis hó födte fák ágai alatt.
Elég sokan futottak, kocogtak, sétáltak most is. Sokan a kutyájukat is elhozták. Az egyik kis uszkár közénk is ékelődött. Mondták a gazdái, - akik mögöttünk jöttek - hogy nem érdemes szólni neki, mert már nagyon idős és süket mindkét fülére. Úgyhogy egy ideig együtt baktattunk libasorba, így volt alkalmam egy-két fényképet készíteni. Aztán egyszer csak megállt és bevárta a gazdikat.
Az első kört még végig együtt tettük meg. A második kör már nehezebben ment, le is maradtam Zitától kb. 1-2 percet, de a "csúcson" megvárt. Onnan viszont már együtt haladtunk. Nagyon klassz volt, bár a végére már jól hallható gyomor korgás jelezte a délidőt. Gyorsan kocsiba ültünk és visszamentünk Gergőért. Még láttuk az utolsó cseleit. Nagyon ügyes a srác, biztos nem rám ütött. :-)
táv: 6,9 km
idő: 1:33 óra
átlag sebesség: 4,4 km/h
szint: +- 165 m
Ma reggel a szikrázó napsütésben Zitával felmentünk egy gyors sétára az erdei tornapályára a Manduláshoz. Ő szándékosan "kilépős-izzasztós" gyors talpalásra gondolt, amely belefér az edzéstervébe. Én meg azt gondoltam, nekem sem árthat egy órás séta a friss levegőn. Az alsó ágon kezdtünk, az Erdész út felett. Ez egy kicsit hullámosabb út, hol le, hol felfelé vezet az út. Aztán 1,7 km megtételénél elértük a "kör" legtávolabbi pontját, így onnan visszafordulva, már sokkal egyenletesebben emelkedett az út. Majd a piros háromszög kereszteződésnél immár egyértelműen lefelé haladtunk. Végül 44 perc alatt abszolváltuk a 3,4 km-es távot. Megbeszéltük, hogy legközelebb is feljövünk és akkor két kört teszünk meg.
A Karácsony és az azt követő napok - mint sokaknál - nálunk is sok eszem-iszommal, kevés mozgással járnak. Idén 2-a volt az első olyan nap, amikor sem mi nem mentünk sehová, sem más nem jött hozzánk. Ráadásul igen szép, napsütéses idő kerekedett, pont egy jó kis túrára való. Szokásomhoz híven ilyenkor felmerül, hogy a túra mellé dukál egy-két új geoláda és ha már ládázás, akkor legyen ez 10+ -os táv, hogy a GCKupa versenyébe is beszámítson. Elsőre egy Mánfa - Gesztenyés táv jutott az eszembe, de az túl rövid lett volna, így egy Orfű-Patacs útvonalat néztem ki. Ebbe volt új láda is, régi is, és több, mint 10 km táv járt hozzá.
Erre az évre összekaptam magam, illetve összekaptuk magunk, hisz mind bringázásból, mind gyalogtúrából több jutott. Előbbiben komoly társammá vált a feleségem, sőt a bringázásaink mozgatórugójává avanzsált sok eseteben. A 18'-as közel 500 km-t jó 300 km-rel megfejelve ebben az évben 801,6 km-t tekertem. Az ő jóvoltából két napot bringáztam Debrecen környékén. Kétszer voltam a Fertő-tónál, és ebből egyszer körbe is tekertem a barátaimmal. Ősszel a szokásos Balaton kör is megvolt. Idén a nyári nyaralás is tartogatott néhány nagyobb bringatúrát. Némelyikről beszámoló is készült. Ezen felül itt Pécs környékén is tapostuk a pedált. Szóval ez nagyon jó tendencia.
Kék-túra a Zselicben
A túrázás tekintetében is szolgált újdonsággal az idei év. Életem első külföldi túrájára is sor került a horvátországi Papuk-hegységben, de ez mellett jópár mecseki túra és egy rövid osztrák séta is belefért az évbe. A végére hagytam a kéktúrát. Idén nagyon úgy tűnt, hogy kimarad ez a túramozgalom. Utoljára 2018. júliusában pecsételtem a füzetbe. Aztán szeptember végén már éreztem, hogy nagyon elhanyagoltam ezt a vállalásomat, így elkezdtem szervezni egy három napos túrát. Abaliget vasútállomásától Kaposmérőig terveztem, de végül két naposra rövidítettem és Zselickisfaludon akasztottam szögre a bakancsot. Nagyon tanulságos és szép túra volt. Ezzel együtt ebben az évben 165 km került a túracipőmbe. Ígérem 2020-ban nem várok ennyit a folytatásra, igyekszem március végén, április elején nekiindulni a visszalévő somogyi szakaszoknak.
Lapajk
Szót ejtenék még a geoldázásáról is. Ezt a hobbit is sikerrel folytattam idén, újra 100 felett, egész pontosan 102 db/év eredményt értem el, már ami a megtalált ládákat illeti, sőt az sem sokon múlt, hogy elérjem a 300. ládámat. Persze jó pár korábban megtalált ládapontot is érintettem a GCKupa miatt, itt a gyalogtúra szekcióban összetettben 57 nevezőből a 34. lettem (6 túra / 39 pont). Februárban adoptáltam egy virtuális ládát a Balokány ligetben. Sajnos azon vállalásom, hogy ezt hamarjában rendes valódi dobozzá alakítom, nem sikerült teljesítenem, de ami késik, az nem múlik. Sikerként könyvelhetem el azonban az első "piros egyesemet", melyet a Papuk-hegységben a Lapajk csúcsának meghódítása során sikerült egy nagyon tapasztalt kesser-páros orra elől elhappolni. A mennyiséget nézve egyértelműen a március viszi a prímet, hisz ebben a hónapban 28 ládát találtam meg, amelyből 23 a Debrecenben eltöltött két nap eredménye. Ezen felül emlékezetes túra és küzdelmes meló van a dél-zalai kerekezés két multi-ládájának a végigjárásában is, melyben nagy segítségemre volt a feleségem.
Mindent összevetve ez az év is jól alakult és nagy reményekkel vágunk bele a 2020-as esztendőbe!
Geoláda statisztika
Másnap lélekben frissen ébredtem, de a talpamon éktelenkedő vízhólyag miatt a fizikai állapotom nem volt 100%-os. A finom reggeli után egy gyors összepakolást követően kijelentkeztem és pár fotót kattintottam a szálláson, de a sűrű köd nem engedett kibontakozni. Kinéztem a buszt, amivel a Gálosfára történő utat gondoltam megtenni. Bőven volt időm, ráadásul a Farm előtt is volt egy megállója, így nem aggódtam, kényelmesen sétáltam ki az útra. Láttam, hogy még legalább 9 percem van, így nekikészülődtem egy önarcképnek a bejárat szép fatáblája előtt, amikor a sűrű ködből előbukkant a busz. Úgyhogy a szelfi elmaradt, rohantam a buszhoz. Pár perc alatt megtettük azt a 3 km-t, ami tegnap a sötétben majdnem egy óráig tartott.
Nagy várakozással vágtam bele ennek a túrának a szervezésébe. Ezt szántam életem első többnapos túrájának. Előzetesen azonban sokat vaciláltam, hogy hol és hogy szakítsam meg a túrát. Eleinte még az is felmerült, hogy tömegközlekedéssel haza jövök, majd másnap vissza, de főleg a hétvégi ritkább járatok és a relatíve hosszú menetidő miatt ezt elvetettem. Így szálláskeresésbe fogtam. Előzetesen már voltak kiszemeltjeim, de az időjárási bizonytalanságok miatt nem akartam jóval előbb foglalni, inkább hazárdíroztam. Amikor már látszott, hogy olyan rossz idő nem várható, írtam pár szóba jöhető szállásadónak. Az elején sajnos csak visszautasító üzeneteket kaptam, de aztán rám mosolygott a szerencse, így ez az akadály is elhárult a három napra tervezett monstre túrázás elől.
Két hete, október 1-jén, kedden új láda jelent meg Baranyában, ráadásul nem is messze tőlem. Kivételesen épp az e-mailjeimet nézegettem, amikor megérkezett az új rejtésről a levél, és egy pillanatra el is képzeltem, hogy gyorsan kapom magam és elindulok érte azonnal.
Lendvadedesi horgásztó
A feleségem révén sokszor járunk Zala megyébe, hisz az anyósomék a kis határ menti városkából, Lentiből költöztek Pécsre. Most az augusztus 20-i hosszú hétvégénket ismét itt terveztük eltölteni, de most igen aktív, bringázós, ládakeresős programot találtunk ki.
Idén a márciusi hétvégék (eddig) mindig remek idővel örvendeztették meg a szabadba vágyókat, de nekem mindig volt valami dolgom, ami miatt a kirándulást mellőzni kellett. Már nagyon vágytam az erdőre és hiába az egész heti túlórákban bővelkedő fárasztó munka, szombatra szerveztem magamnak egy kis túrát. Délelőtt sajnos még be kellett mennem a céghez, de délután az enyém volt. Kettő körül parkoltam le Orfűn és elindultam az Orfűi-tó irányába. A meleg napsütésben lágy szellő fújdogált. Sokan kerékpároztak, a nyaralók többségében nagy volt a sürgés-forgás. Szemmel láthatóan többen takarítottak és a tavalyról elmaradt apró-cseprő javítási munkákkal foglalatoskodtak. A tó partján horgászok nézték a kapásjelzőt. Hamar elértem a Malom múzeumhoz, ahol az első mai napra kinézett geoláda volt.
Ez egy hosszú túra volt, ennek megfelelően a beszámoló is hosszú lesz, ezt megígérhetem. Az elmúlt két hétvégén "elkövetett" két kis séta arra sarkallt, hogy valami megerőltetőbb, hosszabb túrát nézzek. Megint előjött a tervezgetéskor, hogy legyen ez egy olyan túra, amikor nem hajt a tatár, nem kell "időben" hazaérni, legyen idő megállni, ha úgy érzem jónak, nézelődni, letérni, kicsit ládázni, kicsit bóklászni...