Vajon mi Baranya megye legmagasabb pontja? Avagy a Megyei Magasságok ládasorozat legdélebbi tagja.

Június 9-én jelentkeztem a MGKE elnökének, Fazéknak a felhívására, amely egy új eseményláda sorozat megvalósítására keresett segítőket, ládagazdákat. Megyei Magasságok fantázianevű ládasorozat Magyarország megyéinek legmagasabb pontjára invitálja a kessereket. Jelentkezésemmel én lettem a baranyai láda gazdája. Ez a kis írás a láda rejtekének felkutatására és kihelyezésére tett kirándulásokat mutatja be. 

A rejtek telepítése

Mindenképpen madáretetős rejteket akartam készíteni, mert nem szeretek fák, bokrok tövében turkálni, kőrakásokat megbolygatni. Egy madáretető tiszta, egyértelmű megoldás. Az volt a tervem, hogy a tényleges rejtést két lépcsőben viszem véghez. Először kihelyezem üresen a madáretetőt, bemérem a koordinátáját és így tudom majd véglegesíteni és moderációra beadni a ládatervet. Aztán, amikor zöld utat kapok, akkor mégegyszer felmegyek és elhelyzem a ládikát. Már akkor úgy gondoltam, hogy az élesítés reggelén megyek fel és ott a helyszínen meg is várom az első megtalálót.

Így első körben felderítő útra indultam, hogy megkeressem az erre alkalmas fát. Talán elsőre meghökkentő lehet, hisz annyi fa van az erdőben, miért olyan nagy etvasz ez?

Ez igaz is, de olyan fa kell, ami

• nincs messze a bemutatni kívánt látnivalótól (ez esetben a kilátótól)
• de elég messze van ahhoz, hogy ne legyen annyira feltűnő a "mugliknak"
• könnyű legyen megközelíteni (én magam nem szeretem az olyan rejteket, amit akrobata mutatványokkal lehet csak megközelíteni)
• a felhelyezéshez kell lennie egy kb 2 m magasan lévő ágnak, ami megtartja, mert nem akarom a kötegelőket megszorítani, mert megsértheti a fát
• ne legyen alatta bokor, vagy egyéb megtalálást akadályozó dolog
• itt most még annyi plusz volt, hogy bár ebben a speciális esetben nem volt kizáró ok, hogy van már rezidens ládája a helynek, de azért nem akartam "rárejteni", azaz kellően távolra akartam vinni az én rejtésemet Fairy-étől, hogy még véletlenül se keverjék össze.

Szóval nem egy embert próbáló feladat, de el lehet vele molyolgatni. Nekem ez most 18 percig tartott, mire megtaláltam az ideális fát és felapplikáltam az etetőt.

Mivel nyár közepén amúgy nem szeretek hosszabban kirándulni, ezért egy nagyon korai időpontra kerestem buszt, ami elvisz Pécsváradra. Azért nem autóval mentem, mert nem körtúrát terveztem, hanem el akartam jutni Óbányára vagy Mecseknádasdra, mert arra felé még volt pár erdei láda, ami eddig kimaradt.

5:10-kor szálltam le a buszról Pécsváradon a Vár utcánál. A nap már nagyon közel járt a horizonthoz, szinte nappali világosság volt. Tudtam, hogy kemény menet lesz felfelé, ráadásul a madáretető nem fért el a hátizsákomban, így egy külön nagy szatyrot is lóbáltam a kezemben. Talán lehetett volna "ikeás" módszerrel lapraszerelve, vagy legalább 2-3 részletben szállítani és egy aksis csavarozóval a helyszínen össze "legózni", de ezt előzetesen elvetettem. Ha majd lesz még egy ilyen alkalom, akkor azért megfontolom, mert nem szeretem, ha a túrabotomon kívül más is van a kezemben.

Elsőként a Letekintés Pécsváradra (GCPVP) ládát céloztam meg. A vár mögött letértem egy kis utcába és a régi kis házak között kapaszkodtam fel. Az álmos kisváros falusias milliőjébe csöppenve csendben lépdeltem, mert nemigen voltak kutyák, amik megugattak volna. Vagy még aludtak. Egy álmos németjuhász sétált csak ki a kerítésig, de csak egy vakkantásra futotta tőle. De aztán elértem az Ady Endre - Petőfi Sándor utcák sarkára és a nyakamba kaptam a város "összes" kutyáját. A kerítés mögül acsarkodva ugattak. Aztán ahogy felnéztem láttam, hogy kerítésen kívülre is jutott egy termetes komondor. Szerencsére nem felé kellett menni, hanem balra, így elkerültem az útját. Nem is jött utánam, viszont gyanússá vállt, hogy az út lejteni kezd, holott emelkednie kellett volna. Előkaptam a GPS-t és láttam, hogy rosszul gondoltam, bizony a komondor felé kellene menni. Mire visszaértem a kutyákhoz, már egy kisebb testű foxi szerű kutya is kint állt az úton és látták, hogy visszatért a símabőrű. Újból ugatni kezdtek és közelítettek felém. Szerencsére kb. 1 méterrel előttem megálltak és tovább nem mertek jönni, így elslisszantam kettejük között és gyorsan ráfordultam a dűlőútra. Már csak egy lovat és két pajkos kiscicát kellett "leküzdenem", de ők már nem jelentettek veszélyt. A dűlőút hamarosan bokrok közé vezetett, majd egy friss építkezés téglahalmai között értem fel a fennsíkra. A felkelő nap szépen bevilágította a fennsíkot és kellemesen hűs szellő fujdogált. Gyorsan megkerestem a ládát és körbenéztem. Igazán szép helyre "hozott" a láda, illetve a rejtők. Felettem a leküzdendő hegy, alattam a mezőgazdasági területek, távolabb a Villányi-hegység vonulata és nagyon haloványan, párába burkolózva a Papuk-hegység. Kis nézelődés után visszatértem az ösvényre, hogy nekiveselkedjek a többszáz méter szintkülönbségnek.

Innét már az árnyékos erdőben haladtam tovább és még a hőmérséklet is elfogadható volt. Egy ideig még jelzetlen úton haladtam, de aztán ez hamar beletorkollt a sárga sáv  jelzésű turistaútba. Ez a szakasz egyébként még nem is annyira meredek. Van az úton egy nagy kanyar. Nekem alapvetően tetszik ez a rész, idősebb fák, kevesebb aljnövényzet jellemzi. Viszont eddig itt csak lefelé jöttem és akkor nem ís tűnt fel, hogy egy széles szekérútról ágazik el a csúcsra vezető vezető ösvény. Én meg belefeledkezve a környezetbe, tovább bandukoltam az erdészeti úton, kihagyva a letérést. Sebaj! Visszamentem és elindultam ezen a meredek kis ösvényen és a tetejére – bár nem volt hosszú, csak meredek – eléggé elfáradtam. Kezdett melegedni az idő. Megpihentem egy nagy kidöntött fatörzsön és megettem az egyik szendvicsemet. Végülis nem hajtott semmi. Az volt a tervem, hogy 9 órára felérek és onnantól már jöhet akármilyen meleg, lefelé nem lesz olyan nagy baj. A tervhez képest elég jól haladtam, így nem indokolta semmi, hogy siessek. Miután kifújtam magam azért nekiveselkedtem. Innét már többször megállva, 1-2 perceket pihenve haladtam. A Viki pihenőnél ismét megálltam egy hosszabb pihenőre. Fel akartam térképezni egy kicsit a helyet, hogy a ládaoldalon meg tudjam említeni. Klassz kis tűzrakó hely van előtte, alul egy esőbeálló és a tetőtérben pedig egy szép nagy bivak hely. Üldögéltem egy picit a félárnyékban, majd nekiláttam a csúcsig tartó utolsó szakasznak. Itt egy picit csalóka az út, mert pár lépés erejéig lejtős az ösvény, de aztán elindul a csúcstámadás. Ahogy említettem, volt már elképzelésem a rejtés helyéről, így rögtön a célterületre mentem és pár fa szemrevételezése után találtam egy jónak tűnőt. Úgy fordítottam a madáretetőt, hogy a kilátó felől se és a turistaút felől se látszódjék. Letettem a GPS-t a földre és amíg én küzdöttem a rögzítéssel, addig a kütyű átlagolta a koo-t, azaz pontosította a koordinátákat. Miután végeztem, került egy kis madáreleség a felső, nyitott szintre és készítettem pár fotót is, majd felmentem a piknikező helyre és onnan fel a kilátóba.

Nem tudok betellni a látvánnyal, ami itt a szemem elé tárul. Délre párába burkolózva, de azért szemmel jól látható módon a Villányi-hegység, távolabb sejtelmes homályban megbújva a horvátországi Papuk-hegység, dél-nyugatra Pécs és Hosszúhetény, de még a Királyegyházi Cementgyár is látszik. Aztán a Misina tömbje a TV-toronnyal és a Tubessel, majd nyugaton a Hármas-hegy, rajta a jégelhárító radar. Alatta a Kövestetői kilátót is fel lehet fedezni. Észak-nyugatra Komló házai sorakoznak, majd északra a Kelet-Mecsek zöld erdei, megszakítva egy-egy világoszöld réttel. Ilyenkor kora délelőtt a keleti oldal még a reggeli pára ködének takarásában nem jól kivehető. Egyesek szerint a Dunáig is ellátni innen. Dél-keletre Pécsvárad déli része látszik. Az északi rész a várral a domb mögött bújik el a szemlélő elől.

Egy erős fél órát tölöttem el fényképezéssel, nézelődéssel, majd lelépcsőztem és elindultam észak felé. A cekker már nem akadályozott a mozgásban viszont a legmeredekebb szakasz következett, igaz lefelé. De azért ez sem leányálom, főleg, ha az ember nem akar nadrágféken csúszni. Fától fáig haladva sikerült az egészséges szint alatt tartani a sebességemet és szépen leevickéltem a vándortábor területére és itt leültem egy padhoz kicsit inni, kifújni magamat. Aztán az aszfaltos úton elindultam kelet felé. Itt még volt egy tervem, hogy letérek a Réka kunyhó felé, de most letettem róla. Majd járok még erre. Az aszfaltos út szintvonalon kanyargott, így viszonylag kényelmes szakasza volt ez a túrának. Nemsokára viszont elérkeztem a piros kereszt  jelzésű úthoz, ami ismét igazi turistaút volt, egyenlőre még ez is szinte sík volt, de aztán elkezdett enyhén emelkedni. Rátértem a Dóri útnak nevezett ösvényre, hogy megleljem a Kilátás a Réka-völgyre (GCDORI) nevű geoládát. Sajnos a kilátót lezárták, mert balesetveszélyes. Ha nagyon akartam volna, akkor azért át tudtam volna mászni a lezáráson, de eléggé fáradt voltam, inkább az aljában hűsöltem egy kis padon. Innét egy erősebben lejtős terepen kanyargott a völgy felé az út, majd leérve egy vizenyős sáv mellett kellett pár métert megtenni az Öreg-Halász-patak partján. De hamarosan a völgy másik oldalán kapaszkodtam felfelé a zöld kereszt  jelzésen. Ez egy rövidebb meredek rész volt, de szerencsére hamar szelidűlt. Itt már nagyon meleg volt, a fák árnyéka sem számított, sőt, inkább akadályozta a légmozgást. Meg is kellett pihennem egy helyen, mert nem láttam értelmét eszeveszettül sietni.

Előzetes terveimben itt válaszút elé kerültem. A buszindulásokhoz mérten dönthettem, hogy tovább megyek Mecseknádasd felé, vagy letérek Óbányára. Óbányára csak egy busz megy be délután, viszont azért lett volna ez szimpatikus, mert szívesen ittam volna egy jéghideg sört egy kellemes kis kocsmában. Olyan ritka, amikor nem kocsival vagyok. A feleségem már előző nap mondta, hogy szívesen eljön értem. Délután ezt a felajánlást egy Messenger üzenetben meg is erősítette, így hajlottam rá, hogy akkor mindenképp Óbányára megyek és megkérem oda jöjjön értem. Így felkanyarodtam a zöld háromszög jelzésen, így ismét felfelé haladtam, de ez nem volt számottevő emelkedő. Elértem az Óbányai Kilátóhoz. Itt a kilátó funkcionált, de sajnos nem sokat lehetett már Óbányából látni, annyira benőtte a lombkorona a kilátást. Először a geoládát akartam megkeresni, de pechemre egy cross motoros börrögött erre és ő is nézelődni akart, nem akartam a szeme láttára láda után kutatni. Szerencsére csak elszívott egy cigit és tovább állt. Így megkerestem a ládát, körbenéztem a kilátóból és nekiveselkedtem a falu felé meredeken lefelé futó útnak. A kiskocsma sarkánál jutottam ki a főútra, rácsörögtem a nejemre, hogy jöhet, ha tud, de mondta, hogy legyek türelemmel, mert még boltozik, majd jön. Mondam neki, hogy én ráérek. Így legalább több korsó csapolt sör is lecsúszott a torkomon, mire megérkezett. Remek kis túra volt, de azért nem sűrűn fogok ilyen melegben ilyen hosszú túrákat szervezni magamnak.

 A láda elhelyezése és élesítése

Néhány napon belül összeraktam a ládaoldalt is, készítettem logbookot és különböző ajándékokat is a ládába. Hűtőmágnest, kitűzőt, matricákat. A moderátorok csak pár apróságot javasoltak módosítani, így az első körben átment a moderáción. Hamarosan eljött az előre kitűzött nap, július 27-e, amikor az összes megye legmagasabb pontján megjelenhet a láda. Ezen nap reggelére ismét korai indulást terveztem, de most nem egy hosszú túrát, csak célirányosan a legrövidebb úton fel a Zengőre, majd rejtés és az első megtalálóval való találkozás után vissza a kocsihoz és tűz haza. A GC700 rezidens ládájának oldalán Fairy javasol egy közeli parkolót. Onnan még nem mentem föl a Zengőre, így adta magát, hogy ezen a reggelen ezt a feljutást célozzam meg. Hajnalban autóval felmentem a kiszemelt pontra és onnan kezdtem meg a csúcstámadást 5:51-kor. Szinte percre pontosan akkor, amikor két hete indultam, csak – hála a saját tulajdonú motorizációnak – most feljebbről indulva. Egy órát szántam erre a műveletre. Most is szépen, megfontoltan haladtam, de azért egyértelműen látszott, hogy sokkal gyorsabban haladok, mint néhány hete. Súly sem volt nálam annyi és az is sokat számított, hogy nem a hegy lábától gyalogoltam, hanem csak a derekától. kb 250 m szintet kellett leküzdeni. Azon gondolkoztam, hogy vajon vár-e fönt valaki. Hisz ez a ládamegjelenés ez előre publikált helyen is időben előre meg lett hírdetve. Kézenfekvő lenne egy viszonylag könnyű piros egyesre. Az is eszembe jutott, hogy mi lesz, ha többen várakoznak a helyszínen a megjelenésre várva és akkor hogy döntik el, hogy kié a piros 1-es, azaz ki lesz a hivatalos első megtaláló. Szerencsére nem kellett ezt a gyakorlatban végigaszisztálnom, mert egy árva lélek sem várt a csúcson. Egyből a rejtekhez mentem, szerencsére érintetlenül várt úgy, ahogy ott hagytam. Betettem a ládikát és a fa mellé egy üveg vörösbort a piros egyesnek, valamint néhány kézműves sört a dobogósoknak. Felmentem a padokhoz és ott élesítettem a ládát, azaz kereshetővé billentettem a ládaoldalon. És vártam. Gondoltam hátha jön valaki hamarosan, aki esetleg lejjebb várakozott és frissítgette az appot. De nem jött senki. Mivel nem akartam elmulasztani az elsőt, így addig eszegettem és én is frissítgettem a böngészőt, megnézve hogy mely megyék ládái élesedtek már. Aztán megjelentek az első piros egyesek is, de nem nálam. Baranya még "aludt". Eltellt már több, mint egy óra és még mindíg semmi. Lassan elkezdtem szedelőzködni, mert engem meg vártak már otthon, nem akartam túl sokáig várakoztatni őket. De aztán zajt hallottam a hátam mögül, reménykedtem, hogy az első kesser az, de nem. Talán egy ág hullott le, vagy valamilyen állat zörgette az avart. De pár perc múlva egyértelmű léptek zaját hallottam és meg is jelent Fairy.

Üdvözöltük egymást, de aztán rögtön a láda keresésének indult. Először egy kicsit más irányba kezdte. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam, hogy vajon nem írtam-e el valamit a koo-ban. Hisz nem ellenőriztem le a helyszínen, hogy jó-e, elhittem a kütyünek, hogy az több percnyi átlagolás után 100%-os pontossággal jó. De aztán az is eszembe jutott, hogy én is szívok sokszor azzal, hogy a GPS nem áll be azonnal a pontos koo-ra, sok mindentől függ, hogy mennyit téved. Egy helyen meg kell állni néha akár 10 percre is, mire beáll és meg lehet keresni a ládát. Biztos itt is ez volt, mert hamarosan Fairy is megtalálta. Utána odajött hozzám, megköszönte a bort, pár szót váltottunk, de mondta, hogy siet tovább, hátha a Tolna megyei ládát is elsőnek csípi meg, hisz olyan közel van az is. Légvonalban csak 5,3 km. Aztán hazaérve láttam, hogy sikerült neki. Én felmentem egy rövid körbenézésre a kilátóba, de most nem nézelődtem sokáig. Elindultam vissza a kocsihoz azon az úton, amin jöttem. Lefelé menet egy éltes korú kirándulóval találkoztam szembe. Pár szót vele is váltottunk. Azt hittem, hogy kesser, de nem kérdeztem rá. Ő csak annyit mondott, hogy ilyen melegben korán szokott sétálni, mert később már nem olyan jó. Magamban arra gondoltam, hogy én is szeretnék majd ennyi idősen Zengőt mászni. A kocsi természetesen ott várt, ahol hagytam, de már nem egyedül. Mások is kirándultak aznap reggel, de estére kiderült, hogy aznap csak Fairy gondolta úgy, hogy meghódítja a "Baranya Megyei Magasságot".

Fairy hozzájárult az általa készített képek publikálásához. Forrás

Mivel a dobozban csak limitált mennyiségű ajándék fért el, így otthon hagytam egy adagot az első karbantartásra is. Úgy gondoltam, hogy szeptember végén vagy október elején ismét szervezek egy karbantartással egybekötött kirándulást a Zengőre és akkor hivatalosan is belogolom a saját ládámat. Talán akkor a család is velem jön.