Ehhez a kiránduláshoz két adalék kellett. Egyrészt készülök a 300. geoláda találatomra, másrészt nagyon enyhe, napsütéses idő volt a hétvégén. Nézzük, mit kaptam e két összetevő eredményeképp!
Jövő hétvégén néhány napra ismét az Alpok "lankáin" csúszkálunk a nejemmel, de ezúttal a Schladming központú Ski Amadé pályáit fedezzük fel. Ramsauban lesz a szállásunk és ezért különösen nagy örömmel láttam meg január végén, hogy kikerült egy új láda a falutól délre eső síugró sánc közelébe. Arra gondoltam, ha minden szerencsésen összejön, akkor ez méltó lehet a 300. találatomra. De ehhez még be kellett cserkészni egy 299.-et is, merthogy januárban még csak 298 megtalált láda volt a nevem alatt. Arra gondoltam, hogyha nem sikerül valamit találni, akkor végső soron kinézek egy városi ládát Pécsett (van még pár, amit nem kerestem meg) és az indulás előtti napokban megkeresem. De aztán jött ez a gyönyörű tavaszias hétvége, vétek lett volna kihagyni. Így a korábban már keresett tettyei ládát szemeltem ki. Ehhez csaptam még hozzá egy kb. 10 km-es kört és ennek a túrának a rövid leírását olvashatjátok ebben a beszámolóban.
Kezdeném azzal, hogy szinte napra pontosan három évvel ez előtt 2017. február 19-én ez a tettyei láda lett volna a harmadik találatunk, de akkor megfelelő GPS eszköz hiányában és a rutintalanságunk okán több, mint fél órás keresgélést követően feladtuk. Akkor Gergő fiammal és barátjával Áronnal keresgéltünk. A GCHAVI ládával vigasztalódtunk. Azóta sok tapasztalatot szereztünk ládakeresés terén és Pécs ládáinak nagy részét meg is leltük. Ezen a környéken már csak ez az egy szem láda árválkodott megtalálatlanul. (Legalábbis általunk.)
A Tettyén tettem le az autót és felkapaszkodtam a Balázs pihenőhöz vezető lépcsősoron, melyet a BIOKOM szépen felújított. Párszor meg kellett állnom, de már az első kanyarban éreztem, hogy túlöltöztem a feladathoz, így az első padnál le is vettem a pulcsimat és csak rövidujjú és a kabát maradt rajtam. Elkerülve a pihenőt egyből a ládához mentem. Kb. 10 percet azért most is elbóklásztam, mire megtaláltam, mert hiába a jó GPS, azért a jel, ezen a meredek domboldalon így is ugrált, de a ládaoldalon lévő fénykép a rejtekről sokat segített. (pl. 3 éve ilyenkor még nem tudtam, hogy érdemes a fényképeket is megnézni, mert hátha nyújtanak némi extra segítséget. :-)) Készíttettem egy képet a Tettyéről, már csak arról a részéről, ami a láda rejtekétől látszik. Aztán tovább indultam az Állatkert felé a zöld kereszt jelzésen. Hamar felértem az Állatkerthez. Pontosabban a kisvasút állatkerti megállójánál bukkantam ki az erdőből. Átvágtam a műúton és hallottam, ahogy a szerelvény közelít. Legnagyobb meglepetésemre nem a vonat jött, hanem egy kis motoros sínautó. A vezetője kedvesen invitált, hogy tartsak vele, de én elutasítottam. Kérdeztem, hogy ez műszaki ellenőrzés-e, azt mondta egy rejtélyes félmosollyal, hogy "Olyasmi." Aztán hamar vissza is indult a Dömörkapu felé.
Én átvágtam a síneken és folytattam az utat egy olyan szakaszon, ahol még sosem jártam. Ez a rész párhuzamosan fut a TV-toronyhoz vezető közúttal egészen a nagy hajtű kanyarig. Ott nekem is fel kellett küzdenem magam egy erős emelkedőn, kb. 3 méter alatt jó 180-200 cm szintemelkedés, az már szinte hegymászás! ;-) A kanyar után rögtön betorkollott az út a Dömörkaputól felfelé vezető sárga sávba, amiről én pár lépés után ismét letérve folytattam utam a sárga kereszten a sípálya felé. A sípályán bóklásztak páran és a nyomokból ítélve valaki párszor quaddal vagy valami hasonló járművel végig ment a sípálya ezen szakaszán. Nem tétováztam, haladtam tovább tempósan a Kis-rét felett lévő elhagyatott síugró sánc romjai felé. Kedvencem ez a kis keskeny, kanyargós szakasz. Aztán pár kanyar után kiértem a szélesebb útra, ami a TV-toronytól eddig a kereszteződésig sárga háromszögként, innét pedig sárga keresztként halad tovább. Az egyik padon pihentem egyet, majd kisétáltam egészen a lapisi műútig.
Az utolsó métereken elég saras volt az út, nagy fakitermelő gépek szabdaltak mély árkot a talajba és nemsokára feltűntek nagyobb bükkfa rakások is. A műúton pár méter aszfaltkoptatás után ismét bevetettem magam az erdőbe egy kis kifli alakú részen, hogy aztán hamarosan a lapisi parkolónál ismét kiérjek ehhez a nagyon forgalmas csomóponthoz. Rengeteg autó és sok ember járt erre, sokakat kicsalt a jó idő. Hamarosan a Rotary déli ágán bandukoltam visszafelé a tavaszias napsütésben, majd a TV-torony alatt a sárga háromszög jelzésen visszaértem az Állatkerthez és onnan lefelé a Tettyére. Mire ismét e láda közelébe értem, már a lemenő nap aranysárgára festette a Tettye szikláit és a Havi-hegyi kápolnát is, ezért előszedtem a zoom objektívemet és "'lőttem" pár képet.
A napok óta tartó enyhe idő és a melengető napsütés nemcsak az embereket és kutyáikat csalta fel a hegyre, hanem jelentős mennyiségű hóvirág dugta ki már a fejét és illatos hunyorból sem volt hiány. Nagyon jó kis kirándulás volt.
