Idén "túra-ínséges" idők jártak ránk. Kerítés építés, udvar rendberakás, tároló építés közepette nem jutott idő túrázásra. Nem adódott lehetőség folytatni a kéktúrát és a kisebb kirándulások is kimaradtak. Üdítő kivétel ez alól a tavaszi és az őszi GC Verseny. Tavasszal amúgy is elvéreztünk a Bükk lankásnak nem mondható erdeiben, így kellett a lehetőség, hogy elfeledhessük a májusi fiaskót. Azért örültem, hogy most itt, szűkebb hazámban, Baranyában szervezték meg ezt a megmérettetést, mert több napos verseny most bizonyosan nem fért volna bele az életembe, de így szombat reggel itthonról ugrottunk le a Villányi-hegységbe palackokat keresgélni és verseny után jöttünk is haza.
Az időjárás kegyes volt, szép napsütéses időben érkeztünk meg a Bázisra. Siettünk, hogy kezdésre odaérjünk, nem akartuk, hogy most is kicsússzunk a megadott időablakból. 9 előtt leadtuk a GPS-ünket és pontban 9-kor versenypontokkal feltöltve vissza is kaptuk őket. Leültünk egy padra és áttekintettük a lehetőségeket. A Villányi-hegységet ismerem valamelyest, de ezen a részén még nem kirándultam. A bázis elhelyezkedése előre sejtette, hogy egy (szinte) síkvidéki és egy hegyvidéki terep vár majd ránk. A pontok tényleges megismerése után mi a hegyvidéket választottuk. A ZW (Epres út) - BP (Beomlott pince) pont még a szőlő sorok között bújt meg. A versenyszervezői visszatértek a korábbi gyakorlathoz, hogy a pontok elnevezése kicsit árulkodik a palack rejtekéről. A "Beomlott pince" tényleg egy beomlott pince volt. A pince után elindultunk a hegynek. Gergő itt hagyott el végleg. Már a QN előtti kanyarban lépdelt és onnan integetett nekem, mikor én még csak akkor kezdtem neki a ládapontig tartó 70 méteres szintkülönbség leküzdésének. Ez volt az utolsó vizuális kapcsolatunk. Kicsit izgultam, hogy egy épphogy 13 éves gyereket szabad-e egyedül elengedni, de egyszer el kell ezt is kezdeni. Útközben Lelcache és Sirgalahad beelőzött. És a palacknál Lazy is utolért. Én elmajszoltam egy szendvicset és közben Gergő is telefonált. Érdeklődött, hogy ha egy kerítés és egy kapu állja útját, de az út folytatódik a kerítés mögött, akkor beléphet-e. Mondtam, hogy igen, ez valószínűleg csak a vadak ellen van, nem a túrázók ellen. A QN után egy kis erdő, majd még több szőlő következett a ZP-ig.
Innét viszont a gerincen futó - immár hamisítatlan erdei ösvényen bandukoltunk. Gergő többször hívogatott az uton. Örültem a hívásainak, mert megnyugtatott, hogy szépen, gond nélkül halad. De hasznos is volt a számomra, mert rendre tájékoztatott, hogy a GPS kicsit máshová mutat, mint a tényleges palack, és jelezte, mire figyeljek. A DS-nél jártam, amikor ő már a CC-t, a Csicsergős Csodabogyót kereste. Ott sok időt vesztett. CC felé Lada96 leelőzött a lejtős úton. Én is kiléptem, de ő konkrétan futott. Én a CC előtt valamiért letértem. Ott helyben rosszul értelmeztem a terepviszonyokat és bementem balra egy szúrós csodabogyós részbe. Ez nagyon nagy hibának bizonyult. Teljesen felesleges volt. Negyed órát vesztettem ezzel a buta hibával. Utána találkoztam egy kedves házaspárral, Fodor Dáviddal és párjával (fodordav). Én tájékoztattam őket, hogy a CC-t nem partoldalban kell keresni, hanem a másik oldalon és ők pedig az UN-ről árulták el, hogy hol találom és hogy a táblázat első sora hiányzik, ha nekem is az kell, akkor fel kell hívnom a szervezőket. Szerencsére nekem a második sor kellett, de így is jól jött a figyelmeztetés. PA-nál (Pangó árok) találkoztam Fazékkal és családjával. Itt ők segítettek egy picit nekem. Az árokba lemászott az egyik ifjú csapattag és lediktálta sorban a megfelelő kódokat. És kaptam egy GC-s kitűzőt is. Aztán egy jelzetlen emelkedővel jutottam vissza a gerincre. Szűk fél órába telt, mert eléggé el voltam már fáradva. Többször megálltam szusszanni. A TV-nél (17 vándor) hívott Gergő, hogy ő most ért célba. Örültem a jelzésnek és annak is, hogy ilyen ügyesen, egyedül sikerült neki. Ezek szerint jól tájékozódott, ügyesen kezelte a GPS-t. A TV-nél volt egy kis sorbanállás a kódért, mert hirtelen 5-en összejöttünk. Utána még egy kis emelkedő következett. A padoknál megpihentem, aztán nekivágtam a lejtmenetnek. A TR-nél bezsebeltem a GCEHAZ pontját is, hisz ott voltak egymás mellett. Ezen a szakaszon egész hosszan kerülgettük egymást egy családdal. A Tenkes-hegyi kilátóhoz is nagyjából egyszerre értünk oda. Itt én elidőztem, körbenéztem egy picit, majd megindultam lefelé.
Már majdnem a házakhoz értem, amikor Gergő hívott, hogy merre járok. Aztán ahogy befordultam a kis református templom mellé, megláttam Gergőt, ahogy sétál felfelé. Így ismét egyesült a család és együtt érkeztünk meg a bázisra. Az eredményhirdetésen nem olvasták a nevem, ez azt jelentette, hogy 10-en kívül fejeztem be a versenyt, de hallva a 10. Strombus és Péter idejét, nem sokkal maradhattam le a TOP10-ből. A verseny időm 5:12 lett és 15,8 km-t mutatott a GPS kijelzője. Viszont Gergőre nagyon büszke voltam, mert a 4. helyet érte el. A térkép alatt a hivatalos versenyeredményt is láthatjátok. Jól elfáradtunk, de remekül éreztük magunkat. 
