SzezON

Bringás-gyalogos-versenyes ládadömping

Amikor a legváratlanabb élmény már az indulás előtt megtörténik.

Három napos Kéktúrám második napjának vághattam neki. Szokásomhoz híven reggel autóval a célhoz mentem, majd, tömegközlekedéssel egy bázakerettyei átszállással a rajtba buszoztam. Reggel Borsfán nyitva volt a bolt, így vettem egy "csúcs-csokit". A zalai tájak persze nem dúskálnak igazi hegycsúcsokban, de azért van jópár szuszogtató kaptató így 200-300 méteres tengerszint feletti magasság környékén. Nézzük, ma milyen élmények értek!

Zalai "hullámvasút", kisebb döccenőkkel

Mátrai hétvégénk utolsó kirándulása a változatosabb képet mutatott az előzőekhez képest. Meredek, erdővel borított hegyoldalak, világos rétek, csordogáló patak, kiépített pihenők, gerinc út, hűs forrás és a végén egy csodás vízesés. Ez várt rám ezen a hétfői napon.

Túl a csúcson...

Irány a Mátra!

Az 50% kapujában,
avagy bliccelés, (majdnem) "oldschool" túrázás, gyönyörű idő, pár geoláda és egy nagyon hosszú utca rövid története. 

Testnek, s léleknek...

Mese arról, hogy a kíváncsiság hogyan győzi le a józan észt,
avagy 57 km tekerés, rákészülés nelkül.

Jó idő, hóvirág mező, 4 barát, patakok és ficamok, darazsak és kutyák. Ennyi hozzávaló egy eszményi kiránduláshoz. Olvassátok, mit főztünk ma nektek!

A tavaszias idő és a délelőtti Rotary kör meghozta a kedvem egy délutáni sétára is és most a feleségem és a gyerekeim csatlakoztak hozzám. A Mandulás nagy tornakörén mentünk körbe, szintén az óramutató járásával ellentétesen. A délelőtti szép idő kitartott, így ismét egy remek kis sétával tágítottuk a tüdőnket.

Ezen a szép napsütéses délelőttön húgomékkal sétáltam egyet a Rotary körsétányon. Remek kis túra volt a tavaszt idéző időben. A Misina alsó parkolójába álltunk meg és az északi oldalon kezdtünk. Tehát az óra járásával ellentétes irányban haladtunk. A gyerekeknek úgy magyaráztam, mintha egy ovális nyalóka körvonalát járnánk végig, először fel a nyelén, majd körbe az édes részeken, és a végén vissza ugyanazon a nyélen.

Néhol még befagyott kis pocsolyákat is találtunk, melyet a gyerekek előszeretettel törtek fel és a deres falevelek szép csillogása is elnyerte unokahúgom tetszését. A déli oldalon viszont már lekívánkozott rólunk a kabát, sapka, sál, mert a nap háborítatlanul tűzte a lombkoronájukat vesztett fák közül kikandikáló turista utat. Ez a kis séta remek étvágyat csinált a vasárnapi ebédhez.

Igaz, hogy a Covid miatt nem jutottunk el ezen a télen síelni, és Baranyát sem örvendeztette meg Tél Apó igazi több napos havazással, de a születésnapomra azért fehérbe borult a Mecsek. Ki is használtuk ezt és tettünk egy kört Éger-völgy és Éger-tető között.

A téli szünet közös kirándulás nélkül látszott eltellni, de az utolsó pillanatban mégis sikerült egy kellemes sétát megtenni Vágot-pusztára. Szép napsütéses idő volt, de nagy volt a sár, hisz a korábbi napok igen csapadékosak voltak, így össze kellett szedni magamat, hogy olyan útvonalat találjak, ahol nem kerülünk vendégmarasztaló helyzetbe.

A 2020-as év sokáig emlékezetes marad a COVID-ról és a vírus elleni védekezéssel kapcsolatos korlátozásokról. A tavaszi lezárás egyértelműen negatívan érintette a bringázásokat, hisz le kellett mondanunk a Tisza-tóra tervezett bringás hétvégét és a Magyar-Horvát-Szerb hármashatárra szervezett tekerést is. A nyáron és ősszel azért behoztunk valamennyit, de az idei év letekert távja alig volt több, mint a tavalyi táv fele. Összesen 446 km-t került a pedálokba.

Mesztegnyő közelében a Kéktúra útvonalán szerelvény közlekedik

A túrázásnak viszont az őszi leállás kedvezett, hisz szinte minden szabadidős tevékenység tiltva volt, de a túrázás nem. Így elég sokat kirándultunk a családdal is és barátokkal is. A tavalyi 165 km-t sikerült megduplázni és 2020-ban 340 km került a túracipőmbe. Nyáron folytattam a kéktúrát egy három napos menettel, majd Karácsonykor is hozzátettem egy rövid télies túrát a kékhez. Immár nagyon közel kerültem ahhoz, hogy a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrának a feléhez érkezzek. A kéktúrán kívül emlékezetes marad a március 1-jei rövid sétánk a Dachstein lábánál, ahol a második piros egyes ládámat is sikerült megkeresni. És ezzel rá is térek a geoládázásra.

Dachstein

Ebben az évben a saját várakozásaimat alulmúlva 64 db ládát kerestem csak meg, szemben a titkon remélt 100 feletti eredménnyel. Ezt csak részben írhatom a pandémia számlájára, bár a korábban említett Tisza-tavi és délvidéki bringázás is "hozott" volna legalább 10-15 ládát, de az elmaradt debreceni és balatonfüredi hétvégébe is biztos belefért volna legalább 10 láda. 

Csapattagok a sziágyi GC Versenyen

Viszont sikereim is voltak, hisz ebben az évben először vettünk részt Gergővel és barátjával a Sziágyon rendezett 39. Geocaching Versenyen és remekül éreztük magunkat. Nem az eredmény volt fontos, hisz valaki szinte végigfutotta a versenyt, mi meg inkább kényelmes túrázásnak fogtuk fel. A közepes kategóriában indulva 19 indulóból a 17.-ek lettünk 3:32-es idővel 10,4 km alatt teljesítve a 12 db pontot. (Az első 1:30 alatt 9 km-t tett meg a 12 pontért, a második hozzánk hasonlóan 10,2 km-t tett meg, csak épp 2:16-os idővel)

Vadregényes mecseki völgy felfedezése GC Kupázás közben

Valamint a GC Kupában is jobb eredményt értem el. 60 résztvevőből 28. lettem (szemben a tavalyi eredménnyel, ahol 57 résztvevőből a 34. voltam). 8 túra alatt 51 pontot gyűjtöttem és 146,1 km a hivatalos versenytávom. Év végére - idén először - ellátogattam a letenyei geokarácsonyfához is.

A badacsonyi Kisfaludy kilátó megmászása a GCBAMA megtalálása után

Mindent összevetve sikeres évet zártam, főleg ami a túrázást illeti. Több olyan helyre is eljutottam a Mecsekben, ahol eddig nem jártam. Hogy miként alakul a 2021-es év az most erősen kérdéses. Nem csak azon múlik, hogy alakulnak a vírussal kapcsolatos korlátozások, hanem magánéletemben is változás következik, hisz a következő fél évben új otthonunk átalakítása zajlik és terveink szerint nyár derekán már a beköltözést kell koordinálni és bizony ez sok időt elvesz majd az egyéb szabadidős tevékenységektől. Szóval addig is meg kell becsülni minden napot, melyet az erdőben tölthetek.

Letenyei geokarácsonyfa

A különös cím nem arra utal, hogy hátrafelé lépdelve tettem meg az utat. 21 hónappal ez előtt már bejártam szinte pontosan ugyanezt az útvonalat, csak épp az óra járásával ellentétes irányban, most viszont az óra járásával megegyező menetirányt választottam. Tehát a táj ismerős volt, az irány az nem. Következzék rövid beszámolóm.

Teljes képernyős nézet megtekintése

Az idei téli szünet sok esőt, több borús napot hozott. Üdítő kivétel volt Karácsony második napja, mikor a kéktúra útvonalán jártam és a mai nap is ilyen napsütésesnek ígérkezett. Gyenge kísérletet tettem, hátha a gyerekek velem tartanak, de nem koronázta siker a próbálkozásomat, így egyedül vágtam neki a túrának. Ismét a központban parkoltam le és egyből rossz irányba indultam, de hamar rájöttem a hibámra. Eleinte a házak között bandukoltam Bános felé, de aztán az erdő felé vezettek a jelek, így hamar elértem a "rengeteget". Az első megkeresendő geoládaához hamar odaértem, csak a keresgélés tartott hosszú ideig. Megzavart a két egymáshoz közel futó út és a mély szurdokvölgy sem tett jót a GPS vételnek. Közel 30 perc tellt el, mire siker koronázta erőfeszítéseimet. Tovább indultam, de nagyon kellett figyelnem, mert a következő multiláda 1. pontja a közelben volt. Hamar el is értem a célterületre, de kifogott rajtam a rejtek, nem találtam meg a jelszó első részletét. Így szól a leírás: "... a láda az első jelszórészlettel, amit a völgy nyugati felén, annak az északi oldalán, egy háromtörzsű fa "rejt". Állj az úton és meglátod." A megadott koordinátán hibahatáron belül két 3 törzsű fa is áll, de egyiknél sem leltem meg a ládát. Próbáltam az útról is nézni, ahogy az intelem mondja, de nem fedeztem fel semmit. A rejtőnek - Strombusnak - igen ötletes rejtései szoktak lenni, így félig-meddig számítottam rá, hogy most sem lesz könnyű. Végül nem akartam már tovább húzni az időt, ezért negyed óra eredménytelen kutakodás, nézelődés után dolgom végezetlenül tovább álltam. Bíztam benne, hogy a következő pontnál sikerrel járok. 

1200 méter megtétele után elértem a 2. pontot. Itt viszont a szerencse is mellém állt, mert a célterületre érkezve szinte azonnal belebotlottam a jelszórészletbe. Keresni sem kellett. Örültem neki. Értelmes jelszót feltételezve próbálkoztam néhány lehetséges szóösszetétellel, hátha beletrafálok, de nem jött össze. Tovább indultam. A patakmeder szinte száraz volt, és a köves talajon gyorsan lehetett haladni. Néhol kerülni kellett egy-két nagyobb pocsolyát, de ettől eltekintve nem volt vészes az út. Aztán egy rövidebb meredek szakaszt követően kiértem arra a szélesebb erdészeti útra, ami már szinte vízszintesen haladt a Lóri kulcsosház felé. A ház elötti tisztáson megpihentem. Nem voltam fáradt, viszont a gyomrom korgott, így időszerű volt a pihenő. A nap szépen besütött a házhoz, hangulatos volt, ahogy a napfény beszűrődött a tisztást övező magas fák ágai között.

Evés után megnéztem, milyen kiírás pecsételődoboza van kint az ablakpárkányon, de nem találtam benne pecsétet, viszont a kiírás szerint a Mecseki Zöld túra igazoló pontja ez és a modern technika vívmányainak hála, már nem pecsét vagy matrica az igazolás módja, hanem QR kódot kell leolvasni.

Pár perc múlva azonban már el is indultam Vágotpuszta felé. Nemsokkal később csörgött a telefonom és Gergő kérdezte izgatottan, hogy éreztem-e a földrengést, mert otthon nagyon durva volt. Himbálóztak a csillárok, összekoccantak a poharak és mindenki kifutott az utcára. Én nem éreztem semmit ebből, de részletesebben nem tudtam információt nyerni, mert megszakadt a vonal. A hegygerincen kaptam ismét jelet és ekkor visszahívtam és pár szóban beszámolt az eseményekről. A felfele úton már teljesen besütötte a domboldalt a nap, nem árnyékolta le semmi. Hamar felértem a házak közé, majd végigsétáltam a "főutcán". Egy helyről hallottam csak hangokat és egy autó is parkolt a ház előtt. A többi háznál teljes csönd honolt. Hamar magam mögött hagytam a házakat és a széles, enyhén emelkedő murvás úton könnyedén lépdeltem. Nemsokára a Vízmű-nyelőhöz érkeztem, amely régebben az orfűi vízfőforrás vizét juttatta el Komlóra. Innét a cserjék között kanyargó kis ösvényről pont a Tubesre lehetett látni. A fák között szépen látszott a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő és a Hármas-hegyre is remek rálátást nyílott.

Aztán megkerülvén a Zsidó-hegy magaslatát élesen visszafordultam és egy fakitermelés eredményeképp ott hagyott rönkön telepedtem le, hogy elfogyasszam a második szendvicsemet is. Ez volt a mai túrám legmagasabb pontja. Itt is készült egy szelfi. Majd elindultam a széles úton lefelé. Elgondolkodván nem figyeltem a jeleket, így szépen le is tértem a ritka ligetes erdőben a jelzett útról. Ismét a nap állása figyelmeztetett, hogy nem jó felé tartok, úgyhogy párszáz métert vissza kapaszkodtam a jelzett útig és folytattam utam az eredeti terveknek megfelelően. Hamar leértem a Lóri erdőtömb szélére, átvágtam a néhány évvel korábbi írtáson és a nagy kereszteződésnél megkezdtem az ereszkedést a Vízfő-forrás felé. Ez a szakasz nagyon saras és meredek volt. Apró lépésekkel tarkított csusszanásokkal tudtam csak haladni, mint a Düne c. könyvben a fremenek. Lefele is nagyon fárasztó volt, de felfelé extrém kihívások elé állított volna. Jó hogy ezt a menetirányt választottam. Már kezdett szürkülni a völgy, mert a hegy jelentősen leárnyékolta az utat. A Mecsek Házához közeledvén kitértem déli irányba a fák közé egy geoláda pontért a GC Kupához, majd elkerültem a kihalt házat és leereszkedtem a forráshoz. Itt már sokan sétáltak. Átvágtam a Malommúzeum udvarán és nemsokára már az Orfűi-tó partján haladtam az autó felé. Háromnegyed négykor értem az autóhoz, combomban még éreztem a saras ereszkedést, a nadrágszáramon pedig magát a sarat is elhoztam. 

Szél, napsütés, Karácsony és sok-sok aszfalt.
No meg egy kihalt fürdő város.

Instant kéktúra beszámoló következik.

Már majdnem 2 és fél éve, hogy utoljára csapatszintű kirándulást szerveztünk. Akkor a Badacsony hegyét másztuk meg, most a Jakab-hegyet szemeltük ki uticélul. Végül a csapatból 5 család képviseltette magát és 6.-ként csatlakozott hozzánk a húgom és két gyermeke. 10 órakor találkoztunk a Teca Mama vendéglőjénél, ahol egyből készült egy csoportkép, majd szépen lassan elindultunk az Égervölgyi-tó felé.

November utolsó hétvégéjén nem terveztünk se kirándulást, se sétát. Volt otthon is dolog bőven, de egyszerűen olyan jó idő volt és annyira vágytunk a szabad levegőre az egész heti ülőmunka után, hogy vasárnap ebédnél felmerült, hogy délután sétáljunk egyet a környéken. Felvetettem, hogy azért itt "lenn" a szmogos városban sokkal rosszabb a levegő minősége, mint fenn a hegyen. Teljesen logikus érvelésemnek hála végül mégsem a környező utcákban tettünk meg egy-két kört, hanem felautóztunk a Misinára és a Tubest vettük célba.

A képek magukért beszélnek. A nap ragyogóan sütött, néhol már felolvasztva a fák ágait borító zuzmarát, de még egyes fákon látszott a tegnapi zimankó nyoma. Gergővel felmásztunk a kilátóba is körülnézni. Bár messze nem lehetett ellátni, de a dérlepte fák így is csodálatos látványt nyújtottak.

Innét egy kis szerpentínen leereszkedtünk a Rotary déli ágára és azon mentünk vissza az autóhoz. Itt már a hegyoldal déli fekvése és köves sziklás mivolta megadta a kegyelemdöfést a zúzmarának. Érezhetően melegebb volt, mint fenn a gerincen és ez épp elég volt ahhoz, hogy a fák megszabaduljanak fehér ruhájuktól. Remek kis séta volt.

A Covid-19 okozta pandémia második hulláma egy sor szabadtéri programtól fosztott meg minket és ez érezteti hatását a kirándulásaink sűrűségén is. Nem volt még ennyire aktív ősz, sem nekem személyesen, sem a családomnak. Ez évben eddig november minden hétvégéjén kimozdultunk valamerre. Igaz, ezek rövidebb túrák, kirándulások voltak, de így is remekül éreztük magunkat. Most is velünk tartottak barátaink, így heten vágtunk neki a késő őszi Melegmányi-völgynek. 

44 év 9 hónap 6 nap

Nagyon jó szomszédokkal áldott meg a sors. Sokat segítünk egymásnak, mindemellett sokszor remek összejöveteleket is tartunk. Szalonnasütés, pörköltfőzés, közös utca szilveszter és megannyi egyéb móka színesíti a hétköznapjainkat, hétvégéinket. Már évek óta szó volt róla, hogy egyszer menjünk el együtt kirándulni, igazán azonban csak most léptünk a tettek mezejére. Ez a túra már két hete is tervben volt, de a rossz idő keresztülhúzta a számításainkat, viszont most semmi nem állt az utunkba, így bepótoltuk az akkor elmaradt kirándulást.