A XVI. Calamites Torna másnapján kissé fáradtan ébredtem. De muszáj volt felkelnem, mert délelőtt a Gergőnek ismét focitornára kellett mennie. Így hát délelőtt a Lauberben próbáltam magam ébren tartani, mert az esti - kosárlabda tornát lezáró - "technikai értekezlet" elég hosszan eltartott, legalábbis a kemény magnak. Ebéd után nem adtam teret az ágy hívó szavának, hanem ismét felmentünk a Mandulásba, hogy megtegyünk egy-két kört a tornapályán. Én mondtam a Zitának, hogy érzem a friss levegő és a természet hívó szavát, de most inkább csak sétálgatnék.
Az volt a terv, hogy a Zita ismét gyors-gyaloglásba végig talpalja a két nagy kört én meg szépen sétálok egy nagyot és egy kicsit. A Zita az elmúlt hetekben megszokott módon az óra mutató járásával megegyezően indult, én meg ellentétesen.
Így sétálva azért jobban el lehet mélyülni a látnivalókban. Ugyan az erdő kopár. A szürke, a mogyoró, és a barna színek uralják, de azért a figyelmes természetjáró felfedezhet egy-két érdekességet is. Azt már a múlt heti "futásomnál" észrevettem, hogy mintha a piros háromszög jelzés nem ott csatlakozna be a futókörbe, ahol azt vártam volna. Most volt időm megállni és megnézni. A klasszikus piros háromszög az a Mandulástól cikk-cakkban megy fel a TV-toronyhoz. Ezt két éve megtettük a családdal. Erre emlékeztem. De van egy másik, amely a Mandulástól kb. 1 km-re a Tubes felé veszi az irányt. Ez valamiért eddig elkerülte a figyelmemet. Most itthon meg is néztem a térképen és egész pontosan a Lapisig szinte egyenesen fut, majd onnan visszakanyarodva fel lehet jutni rajta a Tubesre.
A kereszteződéstől tovább haladva nemsokára szembejött velem Zita, pár szót váltottunk, majd mindenki folytatta a körét. Hamarosan elértem a fordulót. Ez most a plusz 4-5 foknak köszönhetően nem csúszott, jól járható volt. Innét most visszafelé hullámzott kicsit a menet. Hol lefelé, hol felfelé haladtam. A Zita közben hívott, hogy nem szembe jön velem, hanem a második körét fordítva teszi meg és gyors séta helyett fut, amennyit bír. Én továbbra is úgy terveztem, hogy a nagy kör után belefér még egy kicsi. Közben meg-meg álltam fényképezni. Találtam egy szürreálisan élénk zöld levelekkel bíró kis ágat. Meglepődtem, mert az itt ott előforduló sötét zöld borostyán levelek mellett előfordulnak középzöld mohás fatörzsek, és sötétzöldbe öltözött örökzöldekről se feledkezzünk meg. De a lombhullató bokor zöld levelei meghökkentettek kissé. Annyira azért nem volt tavaszias az elmúlt néhány hét.
Körülbelül 55 perc telt el, mire visszaértem a parkolóhoz és mivel a múlt héten 90 perc alatt tettük meg a két kört, így úgy éreztem belefér még egy kicsi. Újra nekivágtam a meredeknek, hogy ismét a felső ágon kezdve megtegyem a kisebb kört is. Egyébként ma is sokan sétáltak itt. Viszont most csak egy futó hölggyel találkoztam. Ilyenkor nappal mi emberek uraljuk az erdőt, de az éjszaka az állatoké. Találtam néhány egész friss túrást. Vélhetően vaddisznók lehettek a ludasak.
Meglepően hamar körbeértem a rövid körön, össz. egészében 80 perc alatt tettem meg a másfél kört és mivel a Zitával nem találkoztam, arra számítottam, hogy még mögöttem van. De aztán a parkolóhoz érve megpillantottam a fák között. Már várt rám. Ő kb. 75 perc alatt teljesítette ma a két nagy kört, igaz futott is jócskán. Jól halad, ügyes és gyors! Ez a munka majd a sípályán is meghálálja magát. Örülök, hogy élvezi és nekem is jót tesz a friss levegő.
