A tavaszi versennyel ellentétben ősszel sokat kellett utazni, hogy részt vehessünk a rendezvényen. De így ismerjük meg egyre inkább "kishazánkat", ha mindenhová elmegyünk. Ezen az őszön ismét a Bükkbe szervezték a megmérettetést. Egy kicsivel északabbra, mint ahol pár éve fel kellett adnunk a versenyt. Előzetesen már itthon a monitor előtt feltérképeztük a veseny területét és láttuk, hogy nem kell félni. Több tapasztalattal, kicsit könnyebb útvonal kiválasztásával teljesíthető lesz a táv.

Lelkünkben élénken élt a múltkori bükki fiaskó, amikor fel kellett adnunk a versenyt, mert nem számítottunk rá, hogy a Bükk terepe nem tréfál. Most biztosra mentünk és az észak-keleti qvadránst néztük ki, mint a legkönnyebbnek tűnő részt. Nem csalatkoztunk. A kiválasztott útvonal az kb. fele erdő, fele pedig a tó feletti mezőkön és a nyaralóövezetben haladt. Minimális szinttel. Két jelentősebb szintet azt a két rezidensláda miatt kellett megmászni, mert az Andó kút ládája is feljebb volt a meredek domboldalon és a varbói panoráma sem piskóta. Ott még a rejtővel is összefutottam. Én felfelé, ők lefelé tartottak. Lefele sem volt sétagalopp. Én persze komótosan meg-meg állva haladtam.

Nade térjünk vissza a versenyre! Nemcsak a terep, de a megkeresendő pontok száma is könnyebbé tette a versenyt, hisz csak 9 pontot kellett megtalálni. Gergővel talán a szokásosnál kicsit jobban elmolyoltunk az útvonaltervezéskor, annak ellenére, hogy most először már előre tudtuk melyik irány lenne a megfelelő. Gerő kicsit el is unta a túl kényelmes fatert és ő hamarabb lekoccolt a Bázisról. Én komótosan készülödtem még egy kicsit.

Az első etap az erdei rész volt és én már rögtön az első pont után módosítottam a tervemet, látva a helyi terepviszonyokat. Az NS (Nagy Sörétes) után nem mentem fel a WO (Wasúti Nullpont) helyre. hanem az eredetileg nem tervezett RP pontot vettem célba - ami most nem a híres magyar sportfelszerelés márkát takarta (létezik még?), hanem a Robogó Patakot. Az ok az volt, hogy a térképen nem tűnt fel, de a valóságban jól látszott, hogy simán át lehet menni a két pont között, nem kell nagyot kerülni. Sokan is voltak itt, akikkel együtt indultunk. A Robogó Pataknál elég sokan összegyűltünk, de iskolapéldája volt a kódkiolvasás menete. Szépen sorban állva, türelmesen adogattuk a palackot kézről kézre.

Aztán fel mentem a WZ (Vízvételi Házikóhoz), ami a Dobrica-forrás közelében volt. Útközben szemben nyargalt velem a Gergő, de csak egy pillanatra lassított és aztán hamar elnyelte az erdő. Ő az eredetileg megbeszélt NS-WO-WZ-RP útvonalat járta be, egy pöttyet gyorsabban, mint én. Persze ő a dobogóra hajtott én meg csak kirándulgattam. A WZ-nél kicsit benéztem a dolgot, anélkül, hogy a GPS-re tekintettem volna elindultam a "tuti pont" felé, majd gyanús lett, hogy mások miért másfelé keresgélnek? Hát azért, mert a pont onnét jó 50 méterre volt, mint ahol én álltam. Elég kapitális tévedés, de sebaj, így legalább lefényképeztem a forrást is. Majd gyorsan irányt váltottam és vettem a palackot is. Innét XU (IX UHU) felé vezetett utam, de útközben találkoztam egy foltos szalamandrával is. Megálltam alaposabban szemügyre venni és lefényképezni őkelmét, mert nem mindennap találkozik ilyen állattal a vadonban az ember. VP jött mögöttem, ő is leállt egy pillanatra, kérdezte, hogy mit találtam és ő is konstatálta, hogy ez bizony foltos szalamandra. De aztán ő is szaladt tovább. Tudtam, hogy ő nagy küzdő, híres tájfutó, nem amolyan kényelmes turista, mint én. 

Az UHU megtréfált kissé. Mire odaértem már VP és Ede is keresték, de nem találták. Lementünk a Barátság-forráshoz is, hátha ott van, de az már 12 m távolságot mutatott a koo-tól, így gondoltuk ez már hibahatáron kívül van. A többiek egyre a kidőlt fa körül nézelődtek én meg előkaptam a papírt, hátha beszédes a név. Bingó!! Felnéztem, ott volt egy tábla, rajta egy bagoly. Odaléptem, mögötte a palack. Heuréka! Szeretem az ilyen vicces dolgokat. :-) VP kicsit mérgelődött, majd sebesen távozott a JC irányába. Mi Edével aztán visszaindultunk az Andó kúthoz. Menet közben kereszteztük a Lilafüredi Állami Vasút sínpárját. Az Andó-kúthoz érve megnéztem a forrást, majd konstatáltam hogy a ládához igen meredek, nehezen járható út vezetne, ha toronyiránt mennék, úgyhogy visszasétáltam egy kis ösvényhez, ami rákötött a zöld kör jelzésre. A ládánál ismét összefutottam két versenyzővel. Én megtaláltam, ők meg aztán elrejtették utánam. Visszaereszkedtem a csomópontba és elindultam észak felé, mert a DI (Dimbes Dombos) volt a következő pont. Ezzel magam mögött hagytam az erdőt egy időre és mezők következtek.

11 óra felé járt az idő, de a környező erdőket még mindíg sejtelmes pára borította. Következett az OK (Oltári Kilátás). Innét már szépen látszott a varbói tó és a falu házai is. Menetközben többekkel kerülgettük egymást. Aztán beértem egy nyaralóövezetbe, ahol rendezett kis utcácskákon át vezetett utam. Majd ismét egy rezidens láda a GCPANO következett egy igen combos szinttel. Felfelé menet szembejött pár versenyző, köztük a láda rejtője Fülpes. Vele vereny előtt beszéltem pár szót, mert Strombus küldött velem egy csomagot neki, így a Bázisra érkezéskor első dolgom volt megkerteseni és átadni. Most is váltottunk pár szót, majd ök folytatták a cseppet sem könnyű lefelé vezető utat, míg én meg felfelé indultam. A láda hamar meglett, szusszantam egy picit és visszaindultam. Innét egy kis kitérővel meglett a KN (Különleges Nekrológ) ami egy kis szirten volt elrejtve. A szirtről belátható volt nyugatra a tó, észak felé a falu, kelet és dél felé a Bükk szelídebb lankái.

A tó gátja alatt elsétálva következett a KP (Kocsmapont). Na itt jót nevettem. A koo bevezetett a kocsma udvarára, ahol sokan üldögéltek. Néztem jobbra, néztem balra, sehol semmi. Egy asztalnál versenytársak pihentek, láttam a kezükben a versenylapot, így odaléptem, hogy segítsenek, hol keressem a palackot. Mutattak a hátam mögé, hogy ott.
- Hol?
- Ott a nagy tábla alatt!
- Itt?
- Nem ott, a kerítésen.
Odanézek, de még mindíg egy palackot keresek felakasztva. Kérdőn nézek hátra rájuk. Itt már nagyon nevettek.
- Az a nagy! - mondták.
Hát simán elnéztem a nagy molinót, amire a mátrixot nyomtatták. Szerintem kétszer is átsiklott rajta a szemem. :-)
Kedvem lett volna inni egy sört, de mivel vezettem és mivel a Gergő már rég beért, így nem húztam az időt még egy üdítővel sem, indultam tovább.

A tó mellett fiatal lovasok pihentek, itt gondoltam gyorsan megeszem az egyik szendvicsemet, mert kezdtem éhes lenni. Lepakoltam egy asztalra. Majd némi keresgélés után rájöttem, hogy a szendvicsek a kocsiban maradtak. :-)
Sebaj, közel a bázis, kibírom. Kortyoltam egyet a kulacsból és indultam. Innét már az ismerős úton aszfalton halatam, hisz itt kellett bejönni kocsival is. Egyszercsak szembetalálkoztam Gergővel, akivel az utolsó palackot (TG - Tönkrement Gép) együtt kerestük. Közben megbeszéltük, hogy túl sok idő van még az eredményhirdetésig, ezért megkockáztatjuk, hogy elékelünk Bánkútra a Megyei Magasságok ládájáért és még vissza érünk fél 5-re. Így is tettünk. Remek kis verseny volt megint. 

Eredményhirdetésre pont visszaérkeztünk. Pár percet kellett csak várakozni. Ácsorgás közben egyszer csak odalépett hozzám Fazék, az egyesület elnöke, hogy személyesen is megköszönje a Megyei Magasságok projekthez beadott logótervemet. Igazán szép gesztus volt tőle. Hamarosan az eredményhirdetés következett, ahol kiderült, hogy egy forgatócsoport is dolgozott a verseny alatt, mert az Egyesület elnyerte az Aktív Magyarországért díjat és ez alakalomból rövid kis image filmet forgatnak és a záróképhez össze kellett állnunk egy csoportba és integetünk kellett egy felettünk lebegő drónnak. :-) Íme, itt megnézhetitek a filmet és a végén a (többek között) integető Gergőt és Pongit.

Az eredeményhirdetésen kiderült, hogy a Gergő éppenhogy csak lecsúszva a dobogóról a 4. lett, én meg 16. helyen végeztem. Úgy láttam, hogy kicsit elszontyoldott, de hazafelé az autóban már szövögette a terveket, hogy min fog változtatni a következő versenyre, hogy jobb lehessen, előrébb végezzen.