Nagy várakozással tekintettem a mai nap elé. Mióta elkezdtem geoládázni, azóta szerettem volna részt venni egy versenyen, de ez eddig nem jött össze. Most szerencsére senki és semmi nem szabott gátat az indulásunknak, így a Gergővel és barátjával, Barnival megerősített csapatunk nekiindult Somogy ország felé.
Az első akadály még az odaúton gördült elénk, ugyanis a kocsi GPS-e egy erdészeti földes útra vezetett minket Kőkút után. Az aszfalt "végén" megálltunk, de elég nagy kerülőt mutatott a képernyő, ha a visszafordulást választom. Sajnos rosszul döntöttem és elindultunk a földes úton, lesz, ami lesz alapon. Kb. 6-7 km-t kellett megtenni Rinyabesenyőig. Egy-két két kisebb pocsolyán keresztül mentünk gond nélkül, néhány nagyobbnál meg volt kerülési lehetőség. Már csak 1 km volt hátra az aszfaltig, amikor egy nagyobb pocsolya (vagyis ez már inkább dagonya volt) a "torkunkon akadt". Se előre, se hátra. Egy kissé megszeppentünk, de kb. 10-15 perc ide-oda hintázás és bősz kormányforgatás jobb belátásra bírta a vasat és kitolattunk a dagonyából. Mivel a tolatás győzött, így több hibát nem akarván magamra vállalni, visszaautóztunk Kőkútra és Kadarkút - Mike - Lábod érintésével értük el a sziágyi Erdei Iskolát, azaz a verseny bázisát. A sárban és az erdei úton elvesztegetett idő és a jókora kerülő miatt egy órás csúszásban voltunk magunkhoz képest, mert eredetileg fél 10 tájékára terveztem az érkezést, de így majdnem fél 11 lett. De még időben érkeztünk ahhoz, hogy indulhassunk a versenyen, így gyorsan elvégeztük az adminisztrációt, majd kértünk egy kis technikai segítséget, mert ezek a pontok nem az általam megszokott geoláda koordinátákhoz kerültek fel, hanem a készülék másik menüpontját kellett használni, de ezt készségesen megmutatták nekem a szervezők.
A papírunkra 10:42 került indulási időpontként, ami a készülék visszakapásának ideje, mert az a szabály, hogy az útvonal tervezése már beleszámít a versenyidőbe. Apropó szabály. Ha valaki nem ismerné, pár szóban leírnám a lényeget. A bázis körül 2,5 km-es sugarú körben a szervezők elrejtenek 25 pontot, ami valójában egy lap, amin egy sakktábla szerű mátrix található. Induláskor megkapjuk a térképvázlatot és a GPS készülékünkbe feltöltik a pontok koordinátáját. Meg van szabva, hogy ebből a 25-ből az adott kategóriában hány pontot kell megtalálni. Nekünk a közép kategóriában 12-t kellett. Érdemes pár percet rászánni ennek a tanulmányozására, mert utána már nehezebb korrigálni, ha az ember elszámolja magát. Mivel a bázistól dél-nyugatra volt egy hagyományos állandó láda is, ezért igyekeztem egy déli irányultságú kört kitalálni, amin lehetőleg minél kevesebb kitérő van. Így esély nyílt ennek a hagyományos ládának a "levadászására" is. Induláskor az idő mellett egy indulási kód (nálunk ez a "G1" volt) is rákerült a papírunkra. Innentől kezdve a következő ponton a "sakktáblán" az előző pont kódjának cellájába írt kódot kellett feljegyezni. Nálunk az első ponton a G oszlop 1. cellájában a "G4" volt. Így a második ponton már a G oszlop 4. cellájába írt kódot kellett feljegyezni, ami a "C6" volt. És így tovább. Ez biztosította, hogy mindenki más kódsorral tér vissza, még akkor is, ha pontosan ugyanazt az útvonalat járta be, mint mi, hisz az induló kódja neki más volt, mint nekünk.
Szóval ténylegesen 10:50-kor indultunk neki a távnak. Kissé felhős, de meleg idő volt. Helyenként még a szél is felélénkült. Eleinte úttalan utakon, vékony erdei csapásokon keresztül haladtunk, de a harmadik pont után már szinte végig könnyen járható erdészeti úton vitt az utunk. Az elején, ahogy kereszteztünk nagyobb nyílt mezőket, amelyeken szerencsére nem volt magas a fű megláttunk egy szarvast is. Elég messze volt, de azért jól megfigyelhettük, ahogy méltóságteljesen átügetett a mezőn.
Eleinte könnyű találatok voltak. Rögtön az elsőn a magaslesre kellet felmászni érte, de itt azért volt könnyű, mert messziről láttuk, hogy egy csapat pont lemászott róla és kicsi volt az esély, hogy csak a kilátás kedvéért voltak fenn. A következő pont is egy magaslesnél volt, de itt az aljára volt rögzítve a lap. Aztán ahogy mentünk tovább, pontról-pontra, úgy egyre messzebbről szúrtuk ki a pontokat. "Sasszem" Barni ebben jeleskedett. A legtöbbet ő lelete meg. Viszont a Tarajos Gőte pontnál (merthogy minden pontnak volt egy mókás kis neve) nagyon nehezen találtuk meg a mátrixtáblát. Egy hídon kellett átmenni, ami alatt elég mélyen egy kis patak csörgedezett. Néztük a partján növő fák törzsét, benéztünk a híd alá is mindkét oldalon, de nem volt sehol, holott a GPS pár méteren belül jelezte. Végül a Gergő találta meg a híd északi korlátjánál, de a patak felől. Itt jó pár percet vesztettünk, de igazából nem volt ennek jelentősége, hisz más miatt is megálltunk többször. Nekünk ez inkább egy klassz kirándulás volt, mintsem egy verseny. Később a bázison üldögélve elcsíptem egy beszélgetést, miszerint másnak is meggyűlt a baja ezzel a ponttal, ő is benézett mindenhová, mire végül megtalálta.
A következő két pont nagyon közel volt egymáshoz, de ahogy a térképet nézegettem azért gyanús lett, hogy valószínű ez egy csalóka dolog lesz, mert egy patakot mutatott a térkép a két pont között. Egy patak pedig lehet átlépős is, de mély szurdokban is vezethet, vagy nagyon vizenyős terepen is haladhat, amit híd nélkül nehéz abszolválni. Itt ez utóbbiról volt szó, de azért nem volt vészes. A srácok hamar találtak egy keskenyebb részt, ahol ők könnyedén átszökelltek, én meg minimális elsüllyedéssel megúsztam. De nem ez volt a legnagyobb akadály a közelben lévő pontig, hanem át kellett vágni egy vállig (a gyerekeknek fej magasságig) érő csalánoson. Én már nyár elején Kisvid és Nemesvid között megedződtem e tekintetben a kéktúrámon, de a srácoknak nem akaródzott átjönni. A Gergőt szinte el is lepte. Persze megkerülhettük volna, de úgy éreztem hogy ez is egy próbatétel, két 11 éves srácnak már kellenek az ilyen akadályok is, hogy lássák, mindent le lehet küzdeni. Hamar túljutottunk a csalán erdőn és hamar megtaláltuk a 7. pontot. Ezzel elérkeztünk kb. a feléhez a mai távnak. Mivel még csak háromnegyed egy volt, ezért pontosan behatároltam, hogy a tervezett pontokhoz viszonyítva merre van a hagyományos láda, mert láttam, hogy belefér az időnkbe annak felkeresése is. Szinte útba esett, így nem is volt kérdés, hogy arra is sort kerítsünk. A maradék pontok felkeresése már akadály és csalán mentesen sikerült, végig finom, homokos erdészeti úton. Az Esőbeálló nevű pont nem meglepő módon egy klassz fedett pihenőnél volt, így itt ismét ettünk egy szendvicset, ittunk és kifújtuk magunkat a befutó előtt.
Már csak 2 pont és a hagyományos láda volt hátra. A nagy beszélgetésben elmentünk a Kék Játszótér mellett, a Barni szólt, hogy szerinte itt van az utolsó előtti pont. Ezt is nehezen találtuk, mert egy alacsony játék elem alá kellett bekukucskálni. Itt is jól jött a srácok alacsonyabb termete és hajlékonysága. A ládánál összefutottunk egy kesser társsal, Gustyval és aranyos kis kutyájával. Ő már versenyen kívül sétált el a ládáért. Nekünk még vissza volt egy pontunk, így külön váltunk, ő egyenesen vissza sétált a bázisra, mi még tettünk egy rövid kitérőt a 12. pontért és onnan céloztuk be a bázist. Végül a hivatalos időnk 3:32 perc lett. A GPS szerint (mivel azt a tényleges induláskor kapcsoltam csak be) 8 perccel kevesebb, tehát 8 percet töltöttünk az elején a logisztikával, felcihelődéssel és az utólagos segítségkéréssel a GPS kezelését illetően. A GPS szerint 3:24-es idő alatt majdnem 43 percet álltunk, 2:41 perc volt a menetidő. Ez azt jelenti, hogy majdnem 4 km/h volt a haladási átlagunk.
Beérkezés után kényelmesen lepakoltunk és a szimpatikus "konyhás nénik" nagyon kedvesen szervírozták nekünk a gulyást és a sütit. Étkezés után a "nagyon fáradt" srácok elmentek focizni, dobálózni egyet a kis kapukhoz, míg én, a kevésbé fáradt, leültem egy padra, pihenni, nézelődni. Próbáltam netet csiholni a telefonomba, hogy logolhassam a hagyományos ládát, mert ott a helyszínen ezzel nem akartam az időt húzni. De nem sikerült, így feladtam. Aztán hamarosan kezdődött a vidám hangulatú eredmény hirdetés. A kategóriánkban nem jutottunk a 10 közé, de a 10. csapatnak/versenyzőnek elég közel volt az ideje a mienkhez.
A teljes lista publikálásakor kiderült, hogy 17.-ek lettünk. A 9. és köztünk mindössze 19 perc különbség volt. Ilyenkor elbújik belőlem a kisördög, hogy ha kevesebbet állunk meg, ha az a szendvics menet közben fogy el, ha hamarabb megtaláljuk a Gőtét, ha az elején nem bénázunk a GPS-el.... szóval sok "ha", ami a sportban semmit nem jelent. ;-). Ha reális akarok lenni, akkor maximum 10-15 percet tudtunk volna faragni, ha előre tudjuk, hogy néhány perc is ennyi helyezést jelenthet. Ennél többet csak akkor, ha kevesebbet állunk meg, vagy nagyobb tempót diktálunk, ami viszont nem esett volna jól. Úgyhogy ez így volt jó! Az ajándéksorsolás kárpótolt bennünket, mert egy klassz kis polifoam szerű leülőt nyertünk színes ceruzával és Garminos karkötővel.
Tanulmányozva a korábbi versenyek idejeit és ismerve a saját korlátaimat nem voltak vérmes reményeim, hogy ebbe a versenybe én verseny szinten bele szólhatnék, de nem is célom ez. Ez a verseny számomra első sorban egy jó kis kirándulást jelent egy olyan helyen, ahová egyébként kis eséllyel jutnék el. Azt hiszem ez marad a hozzáállásom a következőkre is. Továbbá itt van lehetőség megismerni egy-két kessert "élőben" akikkel adott esetben a fórumon, vagy egy-egy láda kapcsán e-mail-ben, vagy telefonon értekeztem már. Annak nagyon örülök, hogy a srácoknak is tetszett, a Gergő már az autóban a visszaúton jelezte, hogy mindenképp mennünk kell a következő versenyre is a Mátrába jövő tavasszal. Legyen így!
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek az áldozatos munkáját, és azt, hogy ilyen klassz élménnyel ajándékoztak meg minket! Köszönjük!
További képeket itt láthattok.
