8. versenyünk, napsütéssel, sok mezővel, kevés erdővel és jópár tévedéssel.
Ismét hozzánk viszonylag közel került megszervezésre a 46. megmérettetés, ami így számunkra egy 1 napos "megyünk–jövünk" opcióban került abszolválásra. Valahogy most nem voltam ráhangoldódva a versenyre. Túl sok minden történt ezen a hétévégén és ezek megosztották az energiáimat. Pénteken az utolsó szülők-nevelők bálja volt az elballagó fiam iskolájában. Szombaton napközben verseny, este utcabuli és játszótér avató a szomszédokkal, majd privát sörözés azokkal, akik tovább bírták mint egy ötödikes. :-) Vasárnap szolid szalonnasütés. Szóval volt program a hétvégére.
Közép távon indultunk és rögtön az elején dugába dőlt az az ötlet, hogy majd toronyiránt megyünk, mint a tájfutók. A sűrű bozótós még nem is volt gond, az utána lévő kerítés már okozott némi fejtörést, de megoldottuk. Gergő talált egy hasadékot a kerítés alján, ő könnyen, én nehezebben, de átmásztunk alatta. Ő el is tűnt a szemem elől, mire feltápászkodtam. Mindegy, nagyfiú már! Elindultam az első pont, az UR (Ugarrács) felé. Itt egy ösvényen Gergő szembe jött velem, mondván, nagyon meredek, kerülni kell. Kiskertek és pincék között vezetett az út és az utolsó ház mellett meg is leltem az első pontot. Persze Gergő már visszafelé jött, amikor én még csak oda.
Ez egy zsákutca volt számomra, így visszaindultam a KU (Kukcska) felé. Találtam egy kis lépcsős gyalogutat, így nem kellett nagyobbat kerülni. Ismét a faluban lépdeltem felfelé a meleg napsütésben. Ahogy kiértem hamarosan már a második kód is az igazolólapomra került. Immár az erdő jótékony árnyékában folytattam utam a harmadik – FT (Folytogató tövis) – pont felé. Innét kicsit túlmentem a megfelelő leágazáson, így pár métert vissza kellett mennem, de találtam egy kisebb utat a 4. pont felé, ami az FS (Fatörzs) volt. Innét is eltájoltam magam, de hamar rájöttem a hibára, így visszafordulva rátértem a helyes útra. Ez egy szép erdei szakasz volt. Hamarosan azonban kiértem ismét a szántóföld szélére és érdekes növényeket fotóztam. Ceruzavastagságú elágazás és levélmentes szár kb térdig, onnan pár elágazás és vastagabb borsó szerű levél jellemezte, de nem olyan vastag mint a cukorborsó. Szójára tippeltem elsőre. Mivel édesanyám épp rám írt Viberen, el is küldtem neki rögvest a fotót, hogy miféle szerzet ez. Jött is hamar a válasz, hogy nem szója, az szőrős levelű, rövidebb termésű. Ez repce.
Ezek után lassan ismét a falu felé fordult az utam, szembe kaptam a napot, amely innentől már végig kísért a túrámon. Szőlősorok közé jutottam és egy erős lejtőn legyalogoltam az RC (Agrár Célkitűzés) ponthoz, ahol néhány szót váltottunk Strombussal, aki megerősítette, hogy nem érdemes átvágni. Innét vissza kellett mennem az elágazáshoz, így az előbbi lejtő szuszogtatós emelkedővé vált. A tetején el is határoztam, hogy szusszanok egy nagyobbat és elfogyasztom az elemózsiám egy részét. Többen is elkerültek itt (ami egyébként amúgy is jellemző, hisz nem vagyok egy gyorsjárat).
Pihenés után ismét megszívattam magamat. A térképen és a gps-en is úgy tűnt, kerülni kell, és itthon láttam, hogy le lehetett volna vágni egy jelentős csücsköt. No mindegy, így felcaplattam egy dombra a szőlősorok között, majd lesétáltam róla. És ráadásul egy kicsit a végén el is bambultam és tovább mentem azon az úton, amin szembe levághattam volna. Mindegy. Visszafordultam és a sarkon összefutottam Fazékékkal. Innét kényelmes séta következett egy erdős bokros úton az XT-ig (MZ/X Tor), majd ismét kiérkeztem a szőlők közé egy dombgerincen, útban a PT (Pazar Táj) felé. Itt is elmentem a pont mellett, mert egy keskeny erdősáv választott el minket, de már nem bíztam abban, hogy könnyen átvágható. Inkább kerültem és a mai nap talán legszebb pontjához érkeztem. Gyönyörű dombok, zölden ringatózó mezők melyeket távolabb sötétzöld erdőfoltok tagoltak. Nagyon szép kilátás nyílt a IX-et rejtő domboldalra. Szép volt. Viszont a fejem felett kissé megnövekedett a gomolyfelhőzet. Bár nem éreztem, hogy nagy esélye lenne egy zivatarnak, de ilyenkor hamar ki tud alakulni egy lokális zuhi.
A PT (Pazar Táj) után gondolkoztam el egy átvágáson az IX (9 mérföld) felé, de letettem róla. Később kiderült, hogy szerencsére. Hosszan haladtam dél felé, közben útba ejtettem az JY-t (Dijó Ypszilonnal), de alapvetően mezők között küzdöttem a meleggel. Ekkor már eléggé fáradt voltam és még vissza volt 3 pont.
Először még úgy gondoltam, hogy az utolsó – 11. – pont az a Bázis feletti VI lesz, de útközben újraterveztem és kitértem a VX (Végre egy kis szint) felé, mely méltó volt nevéhez. Az általam választott útvonal kevés erdőt és sok szőlő és mezőgazdasági terület közötti napnak kitett caplatást hozott. Eleinte gondoltam rá, hogy inkább Szálka felé kellene menni, de elvetettem, mondván, hogy én már többször is jártam arra, járjunk be ismeretlen utakat. Nehéz megítélni, hogy az milyen lett volna. Ez egy kicsit nehézkes volt. Főleg a végén a VX (Végre egy kis szint) és az EN (Energia Nyaláb) és az IX (9 mérföld) felé megtett emelkedők estek nehezemre. Itt jó volt, hogy találkoztam kedves versenyzőtársaimmal, akik bíztattak, drukkoltak.
A végén már vánszorgásnak tűnt a menet, még szerencse, hogy lefelé kellett menni. A lábaim már gépiesen tették a dolgukat. Míg az aszfaltos út előtti kanyarban ismerős versenyző bandukolt felém. Gergő fiam volt az. Ő persze már versenyen kívül, jóllakva jött elém, hogy megnézze, hol poroszkál az "öreg". Igazán rendes gesztus volt tőle. Aztán együtt besétáltunk a célba.
Kb 5 és fél órás menetidő sikeredett, ami 18. helyre volt elég. Fiam, Gergő a 7. lett 3:27-es idővel. Sajnos, ahogy az elején is írtam, most nem tudtuk megvárni az eredmény hírdetést. A finom gulyás és a bukta után indultunk haza, hogy 5-kor átvehessük az utcánkban lévő játszótér vadi új favárát.
Ismét egy jó kis versenyen vehettünk részt, amely nekünk immár sorozatban a 8. volt! Köszönjük a szervezőknek!
