Igaz, hogy a Covid miatt nem jutottunk el ezen a télen síelni, és Baranyát sem örvendeztette meg Tél Apó igazi több napos havazással, de a születésnapomra azért fehérbe borult a Mecsek. Ki is használtuk ezt és tettünk egy kört Éger-völgy és Éger-tető között.
Jég alatt pihen az Égervölgyi tó
Rögtön Éger-völgyben hosszas hócsata alakult ki, majd azért lassan elindultunk felfelé.
Az elején egy patakátkelés nehezítette a dolgunkat, de aztán pár méter csúszós szakasz megtétele után már stabil lábakkal róttuk az utat. Egy éles hajtű kanyar után észak-nyugat felé vettük az irányt. Ez egy nagyon szép szakasz, nyáron és ősszel többször jártam már erre. Nemsokára egy mozgóládához értünk.
Itt rejtőzik a láda.
Amíg logoltam ismét egy rövidebb tűzharc alakult ki és én sajnos pont a tűzvonalban értem vissza a turistaútra. A ládát hagytam a helyén, hátha más is elindul ezen a délutánon érte, ne csalódjon.
Tűzharc a turistaúton.
Találkoztunk egy aranyos kiskutyával. Mint a később érkező gazdájától megtudtuk, most egy egy éves tanítás veszett kárba. Mert ő hiába hívta a betanított vezényszóval, a kis blöki érdekesebbnek talált minket, mint a gazdit.
Aztán felkapaszkodtunk Éger-tetőre.
A hóangyal sem maradhatott ki.
Kilátó Éger-tetőn
Jakab-hegy
Pécs, Donátus és Deindol városrészei a hólepel alatt és a TV-torony
Lefelé a rövidebb utat választottuk, mert már várt minket a szülinapi ebéd.
Hamar visszaértunk arra a meredekebb részre, amin elindultunk felfelé.
Itt óvatosan kellett már haladni, mert kezdett csúszni a hó. Ismét átkeltünk a tiszta vízű patakon, és kiértünk az Éger-völgy tisztására, ahol az első hógolyó csata volt.
A tisztás és a parkoló között az utat nagyon vigyázva tettük meg, mert nagyon lejegesedett ez alatt a pár óra alatt.
Volt, aki biztonságosabbnak látta a súlypontját közelebb helyezni a földhöz.
De azért így vagy úgy, de mindenki épségben leért.
Remek kis délelőtt volt.
