Mátrai hétvégénk utolsó kirándulása a változatosabb képet mutatott az előzőekhez képest. Meredek, erdővel borított hegyoldalak, világos rétek, csordogáló patak, kiépített pihenők, gerinc út, hűs forrás és a végén egy csodás vízesés. Ez várt rám ezen a hétfői napon.

A család inkább a szálloda medencéjének hűs vizét választotta, de nekem mehetnékem volt. A szállodát magam mögött hagyva az első 4 km-t egy aszfaltozott, fákkal szegélyezett, de alapvetően rétektől határolt úton tettem meg, majd letértem jobbra az Ilona-patak partjára, hogy megkeressem a Mátrai Mágia multiláda első pontját.

Innét visszatértem még egy rövid időre az aszfaltra, de aztán hamar átváltott murvás erdészeti úttá. Itt kezdett el észrevehetően emelkedni az út. Itt elvétettem a zöld sáv folytatását és követtem az erdészeti utat, pedig a zöld sáv egy keskeny turistaösvényben folytatódott. Kb. 250 méter megtétele után kezdett gyanússá válni és a GPS-re pillantva láttam a problémát. Szerencsére egy jelöletlen erdészeti út szerpentin szerűen vitt fel a hegyoldalba, így nem mentem vissza, hem ezen a kacskaringós, de széles úton közelítettem ismét a megfelelő úthoz. Nemsokára megtaláltam a zöld sáv kereszteződését, így helyre állt a rend.

Hamarosan egy szép gerincúttá alakult az ösvény és elérkeztem a multiláda következő pontjához. Sokat keresgéltem, mire meglett. Innét néhol lankásabb, néhol meredekebb kaptatón kapaszkodtam egyre feljebb. A Disznókői-forrás előtt volt talán a legmeredekebb, mielőtt kiléptem egy aszfaltozott kis útra. Nagyjából úgy saccoltam, hogy ez a tervezett út fele. Ugyan volt még egy tervem egy kitérésre visszafelé menetre, de "aki sokat markol, keveset fog" alapon erről letettem.

Így szép nyugodtan megkerestem a rézsűben a 3. pontot, majd egy picit pihentem és újúlt erővel indultam el a szinte sík aszfaltos úton dél-kelet felé. Persze nem sokáig tartott ez a kényelmes séta. Erős 200 méter múlva egy igen meredek letöréshez érkeztem, mellyel megkezdtem a Marhád 600 méteres hegycsúcsának megkerülését dél felől. Nagyon keskeny, hegyoldalba vájt ösvényen egyensúlyoztam lefelé. Tőlem jobbra az Ilona-patak mély és kacskaringós medret mart ki a földfelszínből.

Később erdészeti úttá szelidült az ösvény, de jobbról-balról még mindíg igen magas hegyoldal magasodott fölém. Aztán az egyre erősödő csobogásból sejtettem, hogy megérkeztem az Ilona-vízesés felső részéhez. Itt jócskán elidőztem. Tobb helyről megnéztem a vízesést fentről, majd a kövek között megkerestem a legveszélytelenebb lejutás lehetőségét. Így is óvatosan lépdeltem a sziklák alkotta "lépcsőkön". Mire leértem a katlan szerű alsó részre, már egy fiatal pár is csatlakozott. A hölgy állapotos volt, igen nagy hasából arra következtettem, hogy nincs túl sok idő a szülésig. Együtt csodáltuk az alázúduló vizet. Alulról is készült pár felvétel, majd búcsút intettem a csodaszép vízesésnek.

Hamarosan elértem azt a pontot, ahonnét a mai túrám erdei szakaszát kezdtem, és ahol nem vettem észre a zöld sáv leválását a murvás útról. Most megkerestem, hol is bújkált. Maga a kereszteződés valóban jelentéktelen, nehezen észrevehető volt, de az elején lévő nagy méretű régimódi útjelző tábla, amely Parádfürdőt, Markazt és a vízesés írányát és távolságát is megmutatta, az kikerülhetetlen volt. Biztos láttam idefelé is, csak nem gondoltam, hogy néznem is kellene.

Innét már ismerős úton sétáltam visszafelé a széles műúton. A nap már oldalról sütött be a fák lombjai alatt. Megálltam egy pillanatra a piros kereszt elágazásnál. Kezdeti terveimben még szerepelt, hogy erre kerülvén  a piros sávra térve közelítem meg Parádfürdőt és a végén a szálloda mögötti hegyet megmászva bezsebelem a Vörösvár ládáját is. De erről már korábban letettem. Utam vége felé felfedeztem egy nagy kocsányos tölgy árnyékában megbújó Mária kegyhelyet. A fa magassága 25 méter és törzskerülete 600 cm. Két legenda is ismert ezzel a hellyel kapcsolatban.

A szálloda mögött jártam már, amikor még egy érdekességet fedeztem fel. Egy hatalmas fa kivágott torzóját. A Rákóczi-fa előtt egy tábla tudatta, hogy "a 300 évesre becsült kocsánytalan tölgy átmérője 9,5 méter, lombkoronája teljes pompájában 20 méter, magassága 21 méter volt, de sajnos 20 éve kiszáradt, 2015. január 31-én egy nagy esőzés, vihar után ki is dőlt." A fáról néhány képet lehet itt találni.

Innét már csak pár lépést kellett megtenni és visszaértem a szálloda udvarára, ahol a család már várt engem. Kellemes kis túra volt, sajnálom, hogy a többiek nem tartottak velem.