Irány a Mátra!
Már a tavaly őszi sziágyi verseny után elhatároztunk, hogy elmegyünk a következő versenyre is, mert annyira tetszett ez a fajta időtöltés. Végül az egész család velünk tartott a Mátrába, bár a lányok a verseny idejére a szálláson maradtak. Ez a 2. versenyünk Gergővel, persze részünkről komoly versenyről nem beszélhetünk, hisz mi inkább egy kirándulásnak fogjuk fel. Ha komolyan benn akarnánk lenni az élmezőnyben, akkor árkon-bokron keresztül sietnünk, futnunk kellene, ami részemről nem opció. :-) Így marad a kellemes séta és a remek időtöltés.
Pár szóban leírnám a verseny lényegét. Idén a bázis körül 2 km-es sugarú körben a szervezők elrejtettek 31 pontot, Induláskor megkaptuk a térképvázlatot, ami egy áttekintésre jó. A másik oldalán pedig egy táblázat található, ahová fel kell jegyezni majd a palackokban található kódot. A GPS készülékünkbe pedig feltöltötték a pontok koordinátáját. Meg van szabva, hogy ebből a 31-ből az adott kategóriában hány pontot kell megtalálni. Nekünk a közép kategóriában 10-t kellett. Érdemes pár percet rászánni ennek a tanulmányozására, mert utána már nehezebb korrigálni, ha az ember elszámolja magát. Én azt is néztem, hogy nagyon meredek, nagy szintkülönbségeket is magába foglaló útvonalat ne válasszak. Azt meghagyom a hosszú távon indulóknak. Induláskor az idő mellett egy indulási kód (nálunk ez a "C6" volt) is rákerült a papírunkra. Innentől kezdve a következő ponton az elrejtett palackban egy "sakktábla szerű mátrix található". Ebből az előző pont kódjának megfelelő cellába írt kódot kellett feljegyezni. Nálunk az első ponton a C oszlop 6. cellájában a "J2" volt. Így a második ponton már a J oszlop 2. cellájába írt kódot kellett feljegyezni, ami a "D6" volt. És így tovább. Ez biztosította, hogy mindenki más kódsorral tér vissza, még akkor is, ha pontosan ugyanazt az útvonalat járta be, mint mi, hisz az induló kódja neki más volt, mint nekünk.
A fenti térképet kapjuk, én utólag bekarikáztam az általunk megelelt 10 pontot és a bázist. Alul pedig a táblázat látható, ami a térkép másik oldalán látható.
Most sikerült reggel a Rudolf-tanyára érnünk, ami a verseny bázisa volt, Nem jártunk pórul úgy, mint az első versenyünkön és így időben tudtunk rajtolni. Könnyed bemelegítésként elsétáltunk az 1. pont alá (SE), ahol jött a feketeleves. Egy meredek, kavicsos-köves szakasz, melyen Gergő fürgén felszaladt a ládáig, de én lassan, meg-megállva követtem. Vígyázni kellett a Rolling Stonesra, azaz a talpam alatt meg induló kövekre, kavicsokra. Lefelé még nehezebb volt, itt már Gergő is vigyázva lépdelt, de megúsztuk baleset nélkül.
küzdelem felfelé az első pontért
A 2. pontig (CO) viszont nagyon meredeken lejtett, 1 km alatt több, mint 220 métert vesztettünk a tengerszint feletti magasságunkból. A végén bevállaltunk egy nagyon meredek patakátkelést is a frissen fektetett gáz (?) cső mellett, mert a térkép szerint nagyot kellett volna kerülni. Utóbb kiderült, hogy a térkép sem tartalmaz minden ösvényt, úgyhogy ez egy felesleges vállalás volt, bár túl sokat talán nem vesztettünk. Innét viszont egy kényelmes, szinte szintvonalon haladó pontvadászat következett 6 pont (KK-PC-HK-EC-MK-NR) érintésével.
kilátás
Elég sok csapattal találkoztunk, de nemcsak a GC-sek közül, hanem egy túraverseny résztvevői is ezen az útvonalon haladtak. A KK, azaz Kék Kút jól jött, mert így egy kis frissítés is jutott az arcnak, fejnek. Jókat beszélgettünk Gergővel és szinte észrevétlenül faltuk a kilométereket. A pontoknál, hol mások mutatták merre keressük a palackot, hol mi kapartuk ki a gesztenyét a nem sokkal utánunk jövőknek. Szép kilátásban is volt részünk.
Kék Kút
Én tudtam, hogy nem sokáig tart ez a kényelmes idill a szintvonalon véghezvitt kényelmes sétával. Elő is vezettem Gergőnek az alapszabályt, miszerint körtúránál, amennyi szintet "veszít" az ember, annyit kell majd visszamásznia. Így a 8. palack után indult a második nagy menetünk. Annyira nem volt vészes a meredekség, de a felszín tagoltsága bizony kétszer is tévútra vezetett. Először a K7, azaz a Kuflik mellett mentünk el egy kicsivel arrébb. De aztán visszafordultunk és megtaláltuk a kőhalmot. Majd az utolsó pont, a V6 bizonyult a legnehezebbnek, mert ott a térképünk csak egy vízmosást mutatott és én folyamatosan ahhoz tájoltam magunkat, mígnem kiderült, hogy van itt másik patak is és a palack ott lapult. Ott végül Gustyék segítettek nekünk a jelenlétükkel, Gergő meg nekik a mozgékonyságával és a jó szemével.
háttérben a Bükk
Így meglett a 10. pont is és indulhattunk vissza a Bázisra. Célbaérkezéskor még a 7. helyen voltunk de végül a 3:23-as idő a 10. helyre lett elegendő, de így is szép teljesítmény, hisz a közép kategóriában 33 induló közül értük el a 10. helyet. Nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos az eredményhirdetést nem tudtuk megvárni, mert vártak minket a családunk női tagjai.
