Bringás-gyalogos-versenyes ládadömping
A nyári kéktúrázásom óta nem tudtam kiszakadni a természetbe. Nyárra felpörögtek az események a házfelújítás körül. Sokan, sokat dolgoztak, hogy lakhatóvá válljék nyár végére az új otthonunk, de sajnos több, nem várt problémába is belefutottunk, így szeptember elején sem tudtunk beköltözni a házba, viszont ki kellett költözni a lakásból. Átmenetileg az anyósoméknál húztuk meg magunkat. Szerencsére a bútorokat és a holmik egy jelentős részét azért már be tudtuk raktározni a hálószobákba. Nem volt egyszerű, de lelkileg már készültünk erre a verzióra, így nem ért váratlanul. Szeptemberben aztán úrrá lettünk a helyzeten és október 3-án végre birtokba vehettük új otthonunk. Persze még nagyon sok feladat várt minket ekkor is, de a lakhatásunk megoldódott.
A Tatai tó vízszintjét tudatosan emelik, vagy épp csökkentik. forrás: greenfo.hu
Lévén ez egy túrablog, nem is mennék bele ennél jobban a házépítés problémakörébe, de ez megmagyarázza, hogy a túrázásra, geoládázásra miért nem jutott idő a nyáron és az ősz első felében. A versenyt éppen ezért már felfokozott hangulatban vártuk. Erre tartalékoltunk néhány szabadnapot. A lányomat csütörtökön felvittük Pestre az unokatestvéréhez, mert ő nem szívleli túlságosan az efféle kirándulásokat. Aztán Tata felé vettük az irányt, mert ott sikerült szállást foglalni a Penta Lux Hotelben.
Másnap, pénteken, egy szeles, de szép napsütéses időben bringára pattantunk és egy kényelmes, szinte egész napos öröm kerékpározás keretén belül körbetekertük a tatai Öreg tavat. Délelőtt egy rövid sétával vezettük fel a délutáni bringatúrát aztán 11:30 körül elintéztük a bringa bérlés adminisztrációját és nyeregbe pattantunk. Dél volt, mikor leértünk a partra és elindultunk az óra mutató járásával ellentétesen az óváros felé, hogy elsőnek valami jóféle éttermet találjunk. Ebéd előtt még megkerestük a GCTAVA - Tatai vár ládát, amely a magunkfajta tapasztalt ládászoknak nem okozott nehézséget, egész jól körbe van írva, mit és hol keressünk. De emlékszem kezdőként volt pár ilyen jellegű városi láda, amely miatt többször vissza kellett mennem, mire ráleltem. Mindenesetre ebéd előtt sikerrel logoltam és aztán egy jót ebédeltünk a Kalóz Fregatt étteremben.
Ebéd után visszatértünk a tóhoz és a vár felé indultunk. Sajnos a vár részletesebb megtekintésére most nem jutott idő, de a parkon kényelmesen, meg-meg állva tekertünk át. Kicsit körbejártuk a várat és az erős szélben még pár szelfire is futotta, de aztán az Esterházy-kastély parkja felé indultunk. Itt a GCTAES - Tatai Esterházy-kastély és parkja virtulás ládát kerestük egy eldugodtabb részen a fal tövében. Tovább tekertünk. Kapóra jött, hogy a nejemet telefonon keresték, így Gergővel gond nélkül megkereshettük addig a GCTTLS - Lovas szikla ládáját. Megálltunk az ösvény szélén és gyorsan megkerestük ezt a ládát is. Immár egy hagyományos rejtéssel találkoztunk. Gyorsan logoltunk és visszatértünk a nejemhez, aki addigra letette a telót és a bringákra vigyázott. Tovább indultunk és egyre kevesebb emberrel találkoztunk. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy egyre hidegebb szél fújt, hanem elértük a tónak a várossal átellenben lévő, vadregényesebb részét. Csak pár bringás előzött meg minket és néhány futó rótta a köreit.
Én meg-meg álltam a tanösvény tábláit olvasgatva, míg a fiam és a nejem egy idő után el is tűntek a szemem elől. Így egyedül pedálozva közeledtem a GCTTHS - Tatai halszag ládája felé. Először ezt a ládát nem akartam megkeresni. Gergő még csak-csak elindult volna velem a dzsungel felderítésére, de tartottam tőle, hogy ez akár negyed óra, 20 perces keresés is lehet, és a nejemet nem akartam ilyen hosszú várakozásra ítélni. De aztán éltem a pótjelszó adta gyors logolás lehetőségével. Itt vártak rám a többiek a kanális partján üldögélve. Míg a tó ellentétes fele urbánus környezetben, addig ez a rész igazi hamisítatlan őserdőben vezet. Csodaszép volt, főleg így az ősz legszebb színeiben pompázó fák által övezve. Aztán a még egy kis pedálozás után elérkeztünk a kiindulópontra. Napfürdőztünk egyet a tóparton, majd visszagurultunk a közeli szállásra és rápihentünk a másnapi versenyre.
Gergő fiammal immár a harmadik versenyünkön vettünk részt és most a nejem is csatlakozott hozzánk. Tatai szállásunkról kicsit később érkeztünk a bázisra, mint terveztem, de legalább volt ideje a Napnak bemelegíteni a terepet. Nagyon szép őszi erdőben, viszonylag kis szintemelkedés várt ránk. Bár a nap szépen sütött, de elég szeles volt az idő, így jól beöltöztem. Ráadásul egy jó kis megfázás is nehezítette a dolgomat. Főként a nejem miatt igyekeztem kisebb szintemelkedésű útvonalat tervezni. Úgy véltem, hogy a bázistól északra lévő kvadránst érdemes megcélozni. Hamar összeállítottuk Gergővel a megfelelő sorrendet, hogy szépen kijöjjön egy körtúra a 12 felkeresendő ponttal. Érdekes volt ez a szénporos táj, ami a valaha itt működő bánya "ökológiai lábnyoma" volt, de a természet már nagy foltokban visszavette az uralmat és a holdbéli tájseb egyre kevésbé csúfította a látványt. Az első pár pont nagyon hamar meglett, úgyhogy kicsit kényelmesebbre váltottuk a tempót. Egy nagyon klassz kis bányató partjára érkeztünk, a mélykék vizével csábított a csobbanásra, persze a hőérzetünk és a szabálykövető attitűd azonnal tiltakozott volna, ha meg akartunk volna mártózni. Bár kiírva nem volt, de általában az efféle bányatavakban tilos a fürdés. A 4. pont a találó NF - Nagyon Fekete névre hallgatott, ezen jót mosolyogtam. Aztán magunk mögött hagytuk a bányatavat és a szénporos talajt. Sorba jött a többi pont. Az AK (A katonák) - UK (Út kereszteződés) - MS (Magányos sárga) - LL (Lelombozódva), mind-mind egy beszédes névvel ellátott pont volt. Eleinte még a fák között kanyargó aszfaltos úton haladtunk, de aztán az UK után bevetettük magunkat az erdőbe. A 9. pont, az SN - Szén Nyomában viszont nagyon megszivatott. Együtt kerestük két futó kollegával és ők sem lelték. Mondták is nekünk, hogy hallották, más sem találta. Mi azért elbóklásztunk egy jó 10 percet, de nem leltük. Nem tudtam, hogy mi ilyenkor a lehetőség. Elengedhetjük és csak 11 ponttal is elfogadják a versenyünket, vagy módosítsunk az útvonalon és vegyünk bele még egy pontot, hogy meglegyen a 12. Végül kis áttervezéssel, szinte minimális pluszidővel találtunk még egy pontot az útvonalon, így ezt választottuk.
A következő állomás az EB - Égi ballon névre hallgatott, ami nem egy lufi volt, hanem egy víztorony az erdő közepén. Majd egy kidőlt, valaha jobb sorsa szánt les várt minket. Az elnevezése ennek is nagyon találó volt (ML - Már nem Les).
Aztán már csak 2 pont volt hátra és egy kerülő a település kis utcáin. Végül 3:31-es (+2 perc büntetés) hivatalos idővel értünk célba. Utóbb kiderült, hogy ez a 12. helyre volt elegendő, ami a 31 indulóból nem rossz eredmény.
Az élmezőny két és fél óra körüli ideje behozhatatlan számomra, de "körülöttünk" azért lehetne kicsit javítani. 11 percet faragva 10-en belülre kerülhettünk volna. 10 perc további késlekedéssel viszont a 16. helyre csúsztunk volna vissza. Node egy ilyen versenyen nem számít annyira a "mi lett volna ha...". Az volt a fontos, hogy egy érdekes helyszínen, csodaszép környezetben kirándultunk egy jót.
Az eredményhirdetést nem vártuk meg, mert még volt program tervünk a mai napra Tatán is. Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük szépen a szervezőknek a sok munkát, amit ebbe a remek verseny szervezésébe fektettek.
