Túl a csúcson...

A 40. GC Verseny ürügyén érkeztünk a Mátrába és meghosszabbítottuk pár nappal az itt tartózkodásunkat, hogy jobban megismerjük az ország "tetejét". Mivel Kata lányom nem szeret hosszan kirándulni, így most egy rövidebb túrát néztem ki és még azt is egy picit megkurtítottuk útközben, így egy kellemes sétává rövidült a táv, de ez így volt jó.

Kékes-tető, északi sípálya teteje

Autóval érkeztünk fel a Kékes-tetőre, ahol jóval hűvösebb volt, mint lent a völgyben. Kicsit körbenéztünk és a csúcs-kőnél történő elmaradhatatlan fotózkodásra is szántunk időt. Utána pár geoládát célul tűzve elindultunk az északi sípálya felső része mellett induló kék sáv jelzésen. Érdekes atmoszférája volt az erdőnek. Érezhetően nyár volt, de mégis párás, hűvös érzés volt az erdőben sétálni. A magas fák között nehezen jutott le a napfény, de mégsem volt sötét. A GCKETE megkeresése nem nyújtott nagy élményt, mert itt a korábbi épitkezések betontömbeji között kellett kutakodni, de aztán később elértünk a egy kőtengerhez, ami már sokkal természetközelibb élményt adott. Ilyenben már volt részem a Badacsony oldalában is, de azért nem túl gyakori látvány. Gergő fiam meg is mászta a halmot.

Aztán egy nagyon érdekes gerincútban folytatódott a keskeny ösvény. Szinte olyan volt, mintha egy élére állított kocka két szomszédos oldallapja találkozásánál egyensúlyoznánk. Az ösvény mindkét oldalán meredeken lejtett a terep. Maga az ösvény is egyébként. Elkelt a túrabot. Legalábbis nekünk "öregeknek".

Leérkezve a Sötét-lámpa nyeregre az volt az elgondolásom, hogy a kék kereszten lejjebb ereszkedünk és a sípálya alatt megyünk el a sárga kereszten, majd felkapaszkodunk a sárga sávon a Sombokor kilátóhelyet is érintve. Szép túra lett volna, de a Kata semmiképp nem akart hosszan kirándulni. És mivel nekünk a Gergővel már megvolt a magunk kirándulása előző nap a GC Versenyen, ezért a Kata igényeit is illőnek tartottam figyelembe venni. Szóval itt rögtön visszafordultunk a jelzetlen sífutóútra, amely tulajdonképpen egy széles erdészeti útnak tűnt. Itt balról fölénk magasodott a Kékes tömbje és a sűrű erdőben még kevesebb fény jutott el hozzánk, mint fenn a gerincen. Ezt a viszonylag könnyű szakaszt csak néha nehezítette meg egy-egy útra dölt fa-óriás, melyen át kellett mászni. Ki fürgébben, ki komótosabban. Aztán hamar elértük a sífelvonó keskeny sávját, majd hamarosan a sípálya derekánál értünk ki a napfényre. Jó meredek volt. Elméláztunk azon, hogy mi, a kezdő síelők vajon megbírkóznánk-e ezzel a pályával. Azt hiszem mind a négyünkön eljöttek az elvonási tünetek, mert a mögöttünk álló télen a Covid miatt nem volt módunk síelni. Gondolatban egy pillanatra csak a napsütés maradt, a hőmérséklet olyan -3 °C lehetett, vakítóan szikrázott a hó és mi épp keszülödtünk egy kellemes kis lankás pályához. De az álmodozás hamar szertefoszlott, visszatértünk a júniusi Mátrába. :-)

Itt sajnálatomra a Kata és a Gergő még erősebb rövidítést irányozott elő, mondván ők felmennek a pályán. A Zita is velük tartott, de én a hosszabb és lankásabb utat választottam. Nem mellesleg a Sombokor kilátóhelynél rejtező ládát sem akartam kihagyni. Így egyedül vágtam neki a hátralévő útnak. Hamar elértem az elágazáshoz és itt egy rövid kitérőt kellett tenni a sárga háromszögön a kilátóponthoz. A láda egy hatalmas szikla oldalában rejtőzött, így le kellett ügyeskednem magam a szikla oldalában, ahol nagyon hamar megleltem a rejteket. Miután sikeresen logoltam, visszamásztam a szikla fölé és pár kattintással megörökítettem a kilátást és magamra is pazaroltam pár képkockát.

Középen a szállásunk, a Parádfürdői Erzsébet Park Hotel

Innét egy kellemes emelkedőn vitt az utam vissza a Kékestetőre. Sajnos egy kerékpárveseny befutójának is otthont adott a Kékes ezen a napon, így az erdőt betöltötte az elektronikus zene dübörgő basszusa és a műsorközlő érthetetlen ordítása. Persze elfogadom, hogy egy ilyen rendezvényre kell a hangosítás, csak az én fülemnek nem esett jól a hegy túloldaláról érkező torz zene. Mindenesetre hamar visszaértem, a többiek a sípálya tetején üldögéltek a fűben. Mi a Gergővel felmentünk a toronyba is, de a lányok a fűben heverészést választották. Jó kis séta volt, szinte biztos, hogy visszatérek majd ide is egy hosszabb túrára.