Szombat hajnalban keltem a marcali szállásomon a Mózsi Apartmanban és csak a közeli Mesztegnyőre kellett autóznom, hisz ez a település lesz a mai cél. Innét busszal, egy kaposvári átszállást beiktatva érkeztem meg Somogysárdra.

A tavaszi kéktúrázást halasztani kellett a vírus miatt nyárra, de eljött az ideje ennek a túrának is. A szervezést már februárban elkezdtem, így nem a nulláról kellett indulnom, de azért akadt teendő. Tavasszal az első nap egy reggeli program miatt rövidített nap lett volna délelőtt 10 órás indulással, ezért akkor csak a Zselickisfalud - Kaposmérő szakasz volt betervezve. Így, hogy már reggel rajtolni tudtam kicsit tovább terveztem a napot. Somogysárd ugyan nem bélyegzési pont, de a szabályok lehetővé teszik a köztes megszakítást is. Aztán újra kellett néznem a tömegközlekedést is, mert több helyen a vírushelyzet miatt megváltozott utazási szokások miatt változtattak a menetrendeken. Ezen felül annyival lett jobb a helyzetem, hogy a napkelte és napnyugta közötti idő is jóval tágabb nyáron, mint tavasszal. Az egész túrát úgy képzeltem el, hogy lehetőség szerint reggel elautózom a célhoz és onnan buszozok (vonatozok) vissza a rajtba, így bármi történik napközben nem kell a menetrendhez igazodnom, vagy az miatt aggódni, hogy vajon lekések-e valamit.

Hölgyeim és Uraim!

Tekintetüket ide vessék, mert a ringben kezdődik az idei nyár várva-várt csúcs mérkőzésének felhozó meccsének bemelegítése!

--- Ha ez egy box-blog lenne, akkor most így harangoznám be ezt a bejegyzést. ---

Már jópár éve, hogy ismét gyakrabban túrázok, azt vettem észre, hogy a Nyugat-Mecsek valahogy kimaradt a szórásból, ezért tavaly óta igyekszem ide is szervezni egy-két kirándulást, így mostanra azért már kezdem behozni a lemaradásomat. A lemaradást igazán jól a geoláda térkép szemlélteti, hisz a meglelt ládák jele szürke, míg a meg nem találtak még típusuk szerint színesek, így csak rá kell pillantani a térképre, hogy lássam, merre nem jártam még geoládázni. Most, e túra után így fest a Mecsek térképe.

Két hete tart a "homeoffice" mind nekem, mind a gyerekeknek és az utóbbi napok téli időjárása már annyi szabad levegőt sem engedett, mint az első héten. Én magamon éreztem leginkább, hogy nagyon kikívánkozom. Mivel a sürgető kerti munkákkal még a hó érkezése előtt végeztünk, így tulajdonképpen a kertbe nem volt miért kimenni, így elhatároztam, hogy elmegyek és járok egyet az erdőben. De aztán a feleségemnek és a fiamnak is kedve volt kimozdulni, így Kata lányom kisebbségben maradt és neki is kötelezővé vált a mozgás a friss levegőn. Igyekeztem olyan útvonalat választani, ami talán nem annyira népszerű. Elkerültük a nagyobb réteket, kilátókat, vízpartokat, egyéb, érdeklődésre számot tartó turista látványosságokat. Persze így is sok leparkolt autóval találkoztunk és nagyon sok bringás volt a mecseki utakon, de a szabály úgy szólt, hogy túrázhatsz, kirándulhatsz, sétálhatsz, bringázhatsz, de csak szigorúan azokkal, akikkel amúgy is egy háztartásban laksz és ha mégis összefutnál idegenekkel, akkor a találkozást minimalizálni kell és lehetőleg tartani kell a 2 m-es távolságot.

Ehhez a kiránduláshoz két adalék kellett. Egyrészt készülök a 300. geoláda találatomra, másrészt nagyon enyhe, napsütéses idő volt a hétvégén. Nézzük, mit kaptam e két összetevő eredményeképp!

A XVI. Calamites Torna másnapján kissé fáradtan ébredtem. De muszáj volt felkelnem, mert délelőtt a Gergőnek ismét focitornára kellett mennie. Így hát délelőtt a Lauberben próbáltam magam ébren tartani, mert az esti - kosárlabda tornát lezáró - "technikai értekezlet" elég hosszan eltartott, legalábbis a kemény magnak. Ebéd után nem adtam teret az ágy hívó szavának, hanem ismét felmentünk a Mandulásba, hogy megtegyünk egy-két kört a tornapályán. Én mondtam a Zitának, hogy érzem a friss levegő és a természet hívó szavát, de most inkább csak sétálgatnék. 

Az volt a terv, hogy a Zita ismét gyors-gyaloglásba végig talpalja a két nagy kört én meg szépen sétálok egy nagyot és egy kicsit. A Zita az elmúlt hetekben megszokott módon az óra mutató járásával megegyezően indult, én meg ellentétesen. 

Így sétálva azért jobban el lehet mélyülni a látnivalókban. Ugyan az erdő kopár. A szürke, a mogyoró, és a barna színek uralják, de azért a figyelmes természetjáró felfedezhet egy-két érdekességet is. Azt már a múlt heti "futásomnál" észrevettem, hogy mintha a piros háromszög jelzés nem ott csatlakozna be a futókörbe, ahol azt vártam volna. Most volt időm megállni és megnézni. A klasszikus piros háromszög az a Mandulástól cikk-cakkban megy fel a TV-toronyhoz. Ezt két éve megtettük a családdal. Erre emlékeztem. De van egy másik, amely a Mandulástól kb. 1 km-re a Tubes felé veszi az irányt. Ez valamiért eddig elkerülte a figyelmemet. Most itthon meg is néztem a térképen és egész pontosan a Lapisig szinte egyenesen fut, majd onnan visszakanyarodva fel lehet jutni rajta a Tubesre. 

A kereszteződéstől tovább haladva nemsokára szembejött velem Zita, pár szót váltottunk, majd mindenki folytatta a körét. Hamarosan elértem a fordulót. Ez most a plusz 4-5 foknak köszönhetően nem csúszott, jól járható volt. Innét most visszafelé hullámzott kicsit a menet. Hol lefelé, hol felfelé haladtam. A Zita közben hívott, hogy nem szembe jön velem, hanem a második körét fordítva teszi meg és gyors séta helyett fut, amennyit bír. Én továbbra is úgy terveztem, hogy a nagy kör után belefér még egy kicsi. Közben meg-meg álltam fényképezni. Találtam egy szürreálisan élénk zöld levelekkel bíró kis ágat. Meglepődtem, mert az itt ott előforduló sötét zöld borostyán levelek mellett előfordulnak középzöld mohás fatörzsek, és sötétzöldbe öltözött örökzöldekről se feledkezzünk meg. De a lombhullató bokor zöld levelei meghökkentettek kissé. Annyira azért nem volt tavaszias az elmúlt néhány hét.

Körülbelül 55 perc telt el, mire visszaértem a parkolóhoz és mivel a múlt héten 90 perc alatt tettük meg a két kört, így úgy éreztem belefér még egy kicsi. Újra nekivágtam a meredeknek, hogy ismét a felső ágon kezdve megtegyem a kisebb kört is. Egyébként ma is sokan sétáltak itt. Viszont most csak egy futó hölggyel találkoztam. Ilyenkor nappal mi emberek uraljuk az erdőt, de az éjszaka az állatoké. Találtam néhány egész friss túrást. Vélhetően vaddisznók lehettek a ludasak.

Meglepően hamar körbeértem a rövid körön, össz. egészében 80 perc alatt tettem meg a másfél kört és mivel a Zitával nem találkoztam, arra számítottam, hogy még mögöttem van. De aztán a parkolóhoz érve megpillantottam a fák között. Már várt rám. Ő kb. 75 perc alatt teljesítette ma a két nagy kört, igaz futott is jócskán. Jól halad, ügyes és gyors! Ez a munka majd a sípályán is meghálálja magát. Örülök, hogy élvezi és nekem is jót tesz a friss levegő.

Nem-nem! Nem arról lesz szó eme blogban, hogy miként kell abszolválni egy 44. születésnapot. Hanem arról, hogy egy kis ünneplés okozta másnaposságot ágyban fetrengés helyett tüdő tágító gyors gyaloglással is lehet orvosolni. Ma délelőtt erre buzdított az én drága Egyetlenem. Úgyhogy kiraktuk Gergőt a Gandhi Gimnázium Sportcsarnokában, ahol is futsal meccseken jeleskedett a fiatalember és Zitával ismét nekivágtunk a Mandulásról induló tornapályának, de most két kört tettünk meg a borongós dér és kis hó födte fák ágai alatt.

Elég sokan futottak, kocogtak, sétáltak most is. Sokan a kutyájukat is elhozták. Az egyik kis uszkár közénk is ékelődött. Mondták a gazdái, - akik mögöttünk jöttek - hogy nem érdemes szólni neki, mert már nagyon idős és süket mindkét fülére. Úgyhogy egy ideig együtt baktattunk libasorba, így volt alkalmam egy-két fényképet készíteni. Aztán egyszer csak megállt és bevárta a gazdikat.

Az első kört még végig együtt tettük meg. A második kör már nehezebben ment, le is maradtam Zitától kb. 1-2 percet, de a "csúcson" megvárt. Onnan viszont már együtt haladtunk. Nagyon klassz volt, bár a végére már jól hallható gyomor korgás jelezte a délidőt. Gyorsan kocsiba ültünk és visszamentünk Gergőért. Még láttuk az utolsó cseleit. Nagyon ügyes a srác, biztos nem rám ütött. :-)

táv: 6,9 km
idő: 1:33 óra
átlag sebesség: 4,4 km/h
szint: +- 165 m

Ma reggel a szikrázó napsütésben Zitával felmentünk egy gyors sétára az erdei tornapályára a Manduláshoz. Ő szándékosan "kilépős-izzasztós" gyors talpalásra gondolt, amely belefér az edzéstervébe. Én meg azt gondoltam, nekem sem árthat egy órás séta a friss levegőn. Az alsó ágon kezdtünk, az Erdész út felett. Ez egy kicsit hullámosabb út, hol le, hol felfelé vezet az út. Aztán 1,7 km megtételénél elértük a "kör" legtávolabbi pontját, így onnan visszafordulva, már sokkal egyenletesebben emelkedett az út. Majd a piros háromszög kereszteződésnél  immár egyértelműen lefelé haladtunk. Végül 44 perc alatt abszolváltuk a 3,4 km-es távot. Megbeszéltük, hogy legközelebb is feljövünk és akkor két kört teszünk meg.

A Karácsony és az azt követő napok - mint sokaknál - nálunk is sok eszem-iszommal, kevés mozgással járnak. Idén 2-a volt az első olyan nap, amikor sem mi nem mentünk sehová, sem más nem jött hozzánk. Ráadásul igen szép, napsütéses idő kerekedett, pont egy jó kis túrára való. Szokásomhoz híven ilyenkor felmerül, hogy a túra mellé dukál egy-két új geoláda és ha már ládázás, akkor legyen ez 10+ -os táv, hogy a GCKupa versenyébe is beszámítson. Elsőre egy Mánfa - Gesztenyés táv jutott az eszembe, de az túl rövid lett volna, így egy Orfű-Patacs útvonalat néztem ki. Ebbe volt új láda is, régi is, és több, mint 10 km táv járt hozzá.

Erre az évre összekaptam magam, illetve összekaptuk magunk, hisz mind bringázásból, mind gyalogtúrából több jutott. Előbbiben komoly társammá vált a feleségem, sőt a bringázásaink mozgatórugójává avanzsált sok eseteben. A 18'-as közel 500 km-t jó 300 km-rel megfejelve ebben az évben 801,6 km-t tekertem. Az ő jóvoltából két napot bringáztam Debrecen környékén. Kétszer voltam a Fertő-tónál, és ebből egyszer körbe is tekertem a barátaimmal. Ősszel a szokásos Balaton kör is megvolt. Idén a nyári nyaralás is tartogatott néhány nagyobb bringatúrát. Némelyikről beszámoló is készült. Ezen felül itt Pécs környékén is tapostuk a pedált. Szóval ez nagyon jó tendencia.

Kék-túra a Zselicben

A túrázás tekintetében is szolgált újdonsággal az idei év. Életem első külföldi túrájára is sor került a horvátországi Papuk-hegységben, de ez mellett jópár mecseki túra és egy rövid osztrák séta is belefért az évbe. A végére hagytam a kéktúrát. Idén nagyon úgy tűnt, hogy kimarad ez a túramozgalom. Utoljára 2018. júliusában pecsételtem a füzetbe. Aztán szeptember végén már éreztem, hogy nagyon elhanyagoltam ezt a vállalásomat, így elkezdtem szervezni egy három napos túrát. Abaliget vasútállomásától Kaposmérőig terveztem, de végül két naposra rövidítettem és Zselickisfaludon akasztottam szögre a bakancsot. Nagyon tanulságos és szép túra volt. Ezzel együtt ebben az évben 165 km került a túracipőmbe. Ígérem 2020-ban nem várok ennyit a folytatásra, igyekszem március végén, április elején nekiindulni a visszalévő somogyi szakaszoknak.

Lapajk

Szót ejtenék még a geoldázásáról is. Ezt a hobbit is sikerrel folytattam idén, újra 100 felett, egész pontosan 102 db/év eredményt értem el, már ami a megtalált ládákat illeti, sőt az sem sokon múlt, hogy elérjem a 300. ládámat. Persze jó pár korábban megtalált ládapontot is érintettem a GCKupa miatt, itt a gyalogtúra szekcióban összetettben 57 nevezőből a 34. lettem (6 túra / 39 pont). Februárban adoptáltam egy virtuális ládát a Balokány ligetben. Sajnos azon vállalásom, hogy ezt hamarjában rendes valódi dobozzá alakítom, nem sikerült teljesítenem, de ami késik, az nem múlik. Sikerként könyvelhetem el azonban az első "piros egyesemet", melyet a Papuk-hegységben a Lapajk csúcsának meghódítása során sikerült egy nagyon tapasztalt kesser-páros orra elől elhappolni. A mennyiséget nézve egyértelműen a március viszi a prímet, hisz ebben a hónapban 28 ládát találtam meg, amelyből 23 a Debrecenben eltöltött két nap eredménye. Ezen felül emlékezetes túra és küzdelmes meló van a dél-zalai kerekezés két multi-ládájának a végigjárásában is, melyben nagy segítségemre volt a feleségem.

Mindent összevetve ez az év is jól alakult és nagy reményekkel vágunk bele a 2020-as esztendőbe!

Geoláda statisztika

Másnap lélekben frissen ébredtem, de a talpamon éktelenkedő vízhólyag miatt a fizikai állapotom nem volt 100%-os. A finom reggeli után egy gyors összepakolást követően kijelentkeztem és pár fotót kattintottam a szálláson, de a sűrű köd nem engedett kibontakozni. Kinéztem a buszt, amivel a Gálosfára történő utat gondoltam megtenni. Bőven volt időm, ráadásul a Farm előtt is volt egy megállója, így nem aggódtam, kényelmesen sétáltam ki az útra. Láttam, hogy még legalább 9 percem van, így nekikészülődtem egy önarcképnek a bejárat szép fatáblája előtt, amikor a sűrű ködből előbukkant a busz. Úgyhogy a szelfi elmaradt, rohantam a buszhoz. Pár perc alatt megtettük azt a 3 km-t, ami tegnap a sötétben majdnem egy óráig tartott.

Nagy várakozással vágtam bele ennek a túrának a szervezésébe. Ezt szántam életem első többnapos túrájának. Előzetesen azonban sokat vaciláltam, hogy hol és hogy szakítsam meg a túrát. Eleinte még az is felmerült, hogy tömegközlekedéssel haza jövök, majd másnap vissza, de főleg a hétvégi ritkább járatok és a relatíve hosszú menetidő miatt ezt elvetettem. Így szálláskeresésbe fogtam. Előzetesen már voltak kiszemeltjeim, de az időjárási bizonytalanságok miatt nem akartam jóval előbb foglalni, inkább hazárdíroztam. Amikor már látszott, hogy olyan rossz idő nem várható, írtam pár szóba jöhető szállásadónak. Az elején sajnos csak visszautasító üzeneteket kaptam, de aztán rám mosolygott a szerencse, így ez az akadály is elhárult a három napra tervezett monstre túrázás elől.

Két hete, október 1-jén, kedden új láda jelent meg Baranyában, ráadásul nem is messze tőlem. Kivételesen épp az e-mailjeimet nézegettem, amikor megérkezett az új rejtésről a levél, és egy pillanatra el is képzeltem, hogy gyorsan kapom magam és elindulok érte azonnal.

Lendvadedesi horgásztó

A feleségem révén sokszor járunk Zala megyébe, hisz az anyósomék a kis határ menti városkából, Lentiből költöztek Pécsre. Most az augusztus 20-i hosszú hétvégénket ismét itt terveztük eltölteni, de most igen aktív, bringázós, ládakeresős programot találtunk ki.

Idén a márciusi hétvégék (eddig) mindig remek idővel örvendeztették meg a szabadba vágyókat, de nekem mindig volt valami dolgom, ami miatt a kirándulást mellőzni kellett. Már nagyon vágytam az erdőre és hiába az egész heti túlórákban bővelkedő fárasztó munka, szombatra szerveztem magamnak egy kis túrát. Délelőtt sajnos még be kellett mennem a céghez, de délután az enyém volt. Kettő körül parkoltam le Orfűn és elindultam az Orfűi-tó irányába. A meleg napsütésben lágy szellő fújdogált. Sokan kerékpároztak, a nyaralók többségében nagy volt a sürgés-forgás. Szemmel láthatóan többen takarítottak és a tavalyról elmaradt apró-cseprő javítási munkákkal foglalatoskodtak. A tó partján horgászok nézték a kapásjelzőt. Hamar elértem a Malom múzeumhoz, ahol az első mai napra kinézett geoláda volt.

Ez egy hosszú túra volt, ennek megfelelően a beszámoló is hosszú lesz, ezt megígérhetem. Az elmúlt két hétvégén "elkövetett" két kis séta arra sarkallt, hogy valami megerőltetőbb, hosszabb túrát nézzek. Megint előjött a tervezgetéskor, hogy legyen ez egy olyan túra, amikor nem hajt a tatár, nem kell "időben" hazaérni, legyen idő megállni, ha úgy érzem jónak, nézelődni, letérni, kicsit ládázni, kicsit bóklászni...

Vasárnap délelőtt korizni voltunk a műjégpályán és olyan szép, napsütéses idő kerekedett, hogy kedvem szottyant kirándulni. Ebéd után összepakoltam a cókmókomat és neki indultam a "hegynek". Ismét a Dömörkapu volt a kiinduló pont és ismét a Kis-Rét irányába a sárga sávon, majd a sárga kereszten indult a túra. Ebben aztán ki is merült a hasonlóság. Egyrészt azért mert most a bakancsomat húztam fel, bízva abban, hogy egy hét alatt letaposták a havat, másrészt pedig csodaszép napsütésben vághattam neki az erdőnek, szemben a múlt heti borús, szeles havazással. Nagyobb tempót akartam diktálni, mert kb. ugyanakkor indultam, mint egy hete, de többet szerettem volna menni. Bölcs előrelátásból a fejlámpámat magamhoz vettem, hátha elhúzódna a túra. 

Hirtelen szabaddá vált a szombat délutánom. A gyerekek elmentek szánkázni, a nejemnek más dolga akadt, így gyorsan összeszedtem a cók-mókomat és felautóztam a Dömörkapuhoz. A sárga sávon indultam el a sípálya felé.

Ismét elérkeztünk egy évfordulóhoz, amely számvetésre sarkallja az embert. Ebben az évben érzésre is és km-re is kevesebb jutott a túrákból. Sokadszor más volt a fontosabb és nyáron pedig a szabadság két hete alatt is végig kánikula volt, amikor az ember inkább választja valamely hűs víz partját (vagy medencéjét), mint egy több órás túrát hegyek föl-völgynek le a rekkenő hőségben. A kéktúra füzet is csak kétszer került elő, igaz, hogy szűkebb hazám, a Mecsek gerincén haladt végig, kísérve utamat. Tavasszal Zobák pusztáról jutottam el a "kéken" egy hosszú túrán át a Jakab hegy lábáig, majd nyáron egy fél napos kirándulás erőltetett meneteként átkeltem a nyugat Mecseken is és Abaliget vasútállomásánál fejeztem be idénre a kékezést. Jövőre a Zselici dombság következik.

Viszont két olyan helyen is túrázhattam az év során, ami eddig szűz terület volt számomra. Életemben először jártam a Bakonyban és hiába volt kánikula, azért egy fél napos túrát itt is bevállaltam. Sopronban viszont sokadjára voltunk, de túrázni most először. Rögtön 3 túrát is tettünk a városhoz közelebb eső részeken és azon ritka alkalmak egyike volt ez az októberi hétvége, amikor a család is velem tartott. Hát így esett, hogy idén "csak" 125 egység került a "kilométerórába", míg tavaly ez majdnem 200 volt. Bízom benne, hogy a 2019 ismét sok örömteli felfedezni valót tartogat számunkra. Egy célt már megfogalmaztunk, mégpedig a Gemenci erdőket céloztuk meg családilag. Meglátjuk összejön-e. Persze ez csak rajtunk múlik! :-)

Az őszi erdő színkavalkádjának nincs párja e vidéken. A lombhullató fák az ősz derekán színes avarral borítják utunk, de még a fák ágai is ezer színben pompáznak. Úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb időszak, hogy megtekintsük a tavaly átadott lombkorona sétányt, a nyugat Mecsekben megbújó Sás völgyben.  

Az októberi hosszú hétvégénket Sopronban a Lövér Hotelben töltöttük. A feleségem előre kinézte, hogy a hotel szervezésében vezetett túrákon vehetünk részt és elhatároztuk, hogy élünk is vele.

Gergővel  elhatároztuk, hogy megnézzük a Mecsek Rallye egyik szakaszát. Rallyban jártas kollegámtól kértem tanácsot, mik a szabályok, hová állhatunk, hová nem. Tőle kaptunk egy pontos leírást, hogy melyik nap pontosan mikor és honnan indul és milyen útvonalon halad majd a mezőny és bónuszként még egy rajlistát is adott, hogy "képben" legyünk az elhaladó autók típusát és legénységét tekintve.

Amióta családos ember vagyok, sosem volt még olyan nyaralásunk, amely alatt végig kánikula lett volna. Így, amikor nyár elején – a hűvös júniusban – véglegesítettük az augusztusi szállásunkat Bakonybélben, úgy képzeltem, hogy biztos lesz az ott töltött 5 nap alatt kiránduló idő. Nos az idei nyaralásunk két hetére a sors végig kánikulával örvendeztetett meg bennünket. Amikor már reggel 9-kor 30 fok felett van a hőmérséklet, akkor az ember inkább vízparton, vagy a strandon képzeli el a napot, így a Bakonybélbe tervezett nagy kirándulásokat elhalasztottuk egy másik alkalomra.