Az őszi erdő színkavalkádjának nincs párja e vidéken. A lombhullató fák az ősz derekán színes avarral borítják utunk, de még a fák ágai is ezer színben pompáznak. Úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb időszak, hogy megtekintsük a tavaly átadott lombkorona sétányt, a nyugat Mecsekben megbújó Sás völgyben.
Mi már a völgy bejáratánál – a Cigányréti pihenőnél - leparkoltunk és gyalog tettük meg az aszfalton az Erdő Házáig. Az út hol szélesebb mezőn, hol a meredekebb erdővel borított hegyoldalak között kanyarog, átvágva a Petőczi-árok felett, vagy épp az ebbe a patakba betorkolló nevenincs vízfolyások hídjain. Útközben megpillantottunk egy fa keresztet, előtte egy információs táblával. Erről kiderült, hogy a kereszt az Erszék falu templomának állít emléket.
Erszék középkori magyar falu, a török hódoltság után nem népesedett be ismét. – Elpusztult Árpád-kori település helye. A pápai tizedjegyzék szerint a 14. sz. elején már templomos hely volt. Templomát Szent Mártonnak szentelték. Romjait kövesút építésekor Reuter Camillo (1920-1987, erdőmérnök, műszaki csoportvezető, majd a mecseki erdőrendezőség igazgató helyettese) azonosította. Timár György szerint a templom titulusa (Szent Márton) a 14. században még szabályos falunévi alakban volt használatos. Végül a nevek küzdelméből a profán (Erszék) került ki győztesen – A régi Ercék a Sás-völgyben feküdt. A 16. században még faluként jegyezték fel. A törökdúlás idején pusztulhatott el.
forrás: Magyar Digitális Helynévtár, valamint a helyszínen a Mecsekerdő Zrt. által kihelyezett információs tábla
Nemsokára elértünk az Erdő Házához, amely egy rendezett közösségi tér, nagyobb létszámú kirándulócsoportnak is megfelelő esőbeállóval, tűzrakó hellyel, foci pályával.
„A 2014-ben kialakított madármegfigyelő toronyhoz kapcsolódóan 2017-ben 50 méter hosszú, 6 méter magas járószintű, tiszta faszerkezetű lombkoronasétány épült. A sétányon elhelyezett tájékoztató táblák, valamint odú- és fészektanoda komplex tanösvényként segíti megismerni az erdő alsó szintjéről nem látható lombkorona szint jellegzetes élővilágát, összehangolva az erdei iskolai programok tematikájával.”
forrás: a helyszínen a Mecsekerdő Zrt. által kihelyezett információs tábla
A lombkorona sétány és környezete ligetes jellegű, és bemutatásra kerül jópár odúfajta, némelyik olyan mértben, hogy a kisebb gyerekek belebújhatnak, kipróbálhatják őket. A lombkoronasétány egyénileg is bejárható és a tájékozódást, a látnivaló mélyebb megértését a kihelyezett információs táblák segítik. Innét kiindulva 4 jól karbantartott, körbejárható túraútvonal, továbbá 7 eltérő hosszúságú és nehézségű kerékpáros útvonal is fellelhető. Mi is elindultunk az egyiken és jó 300 métert felkaptattunk a hegyoldalban. De mivel a teljes kör most nem fért volna bele az időbe és amúgy sem kirándulni jöttünk ezért az első meredekebb kaptató aljában visszafordultunk. Ezen a túraútvonalon, az Erdő Házától pár méterre került elrejtésre egy geoláda, melyet Gergővel majdnem elfelejtettünk megkeresni. De azért eszünkbe jutott és hamar meg is találtuk. Egy kis pihenésre, hintázásra, mászókázásra is jutott idő, majd szépen elindultunk visszafelé a kb. 1 km-re lévő parkírozó helyig. A focipálya tőszomszédságában még egy nádágyas üllepítő medencét is megnézhettünk, a partján ismertető táblával, amely elmagyarázza a szennyvíz kezelés eme vegyszermentes, természetes szűrő mechanizmusát.
A parkolóhoz közeledve felsétáltam egy kisebb mezőn átvágva egy érdekesnek tűnő, türkiz zöld lécekkel sűrűn teletűzdelt részhez. Közelebb érve láttam, hogy ezek nem lécek, hanem négyszög keresztmetszetűre hajtott polikarbonátról van szó, ami a különböző állatoktól védi a közeli fáról lehullott magokból cseperedő magoncokat.
Ezzel a kellemes kis sétával végül búcsút mondtunk az őszi erdőnek. Míg odafelé a Mecsek déli oldalán Kővágószőlős felé közelítettük meg Hetvehelyet, addig visszafelé Abaliget irányába távoztunk és az északi lankák között Lapison keresztül a Mecsek központi gerincén – a Melegmányi úton - szeltük át az erdőt. Még így autóból nézve is csodálatos volt a látvány.
