Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Mecsek Rallye

2018. 10. 13.

2018. október 23. - Okulare

mecsekrallye.jpg

Gergővel  elhatároztuk, hogy megnézzük a Mecsek Rallye egyik szakaszát. Rallyban jártas kollegámtól kértem tanácsot, mik a szabályok, hová állhatunk, hová nem. Tőle kaptunk egy pontos leírást, hogy melyik nap pontosan mikor és honnan indul és milyen útvonalon halad majd a mezőny és bónuszként még egy rajlistát is adott, hogy "képben" legyünk az elhaladó autók típusát és legénységét tekintve.

Úgy döntöttem, hogy a Magyaregregy - Zobákpuszta szakaszt nézzük meg. Úgy gondoltam, hogy Zobák után leparkolunk és onnan a kék háromszög jelzésen felkapaszkodunk a hegytetőre, majd leereszkedünk a rally útvonalához és ott keresünk egy biztonságos helyet a verseny megtekintéséhez. Leparkolás után a közúton át keltünk egy hídon, majd rögtön bevetettük magunkat a fák közé. Az út elején egy vízmosásban haladtunk. Nehezen volt eldönthető, hogy a turistaút tulajdonképpen merre is vezet pontosan. Hamarosan azért kiderült és néhány ide-oda "ugrálás" után maradt a bal parton. Eleinte eléggé meredek volt, de aztán hamar lankává szelídült a hegyoldal. Az őszi lombhullás már elkezdődött, de még jelentős levélzet volt a fákon is. A nap melegen sütött és a színes levéltakarón játszadozó napsugarak minduntalan megállásra és fényképezésre sarkalltak. A hegytető laposan nyúlt el keleti irányba, de a turistaút lassan lejteni kezdett és hamarosan keresztezte a sárga kereszt jelzésű utat. Úgy terveztem, hogy hazafelé majd azon megyünk, mert az nem "mássza meg" a hegyet, hanem a völgyben halad és pont ott ér ki a műútra, ahol az autónkat hagytuk.

A kereszteződéstől már csak néhány száz métert kellett felkapaszkodni az aszfaltos útig, ahol egy szalaggal jelezték a turistáknak, hogy ne haladjanak tovább. A szalagozás után pár méterrel egy hölgy üldögélt egy kempingszékben és kedves tájékoztatott, hogy rally verseny zajlik éppen. Mondtuk, hogy mi is épp a rallyra igyekszünk és ő egyből ajánlott az ő pozíciójánál jobb helyet. Javasolta, hogy pár száz méterre délre van egy kanyar, ha kicsit kilépünk, akkor még az előfutók előtt odaérhetünk.  Így is tettünk. Ott egy versenybíró és pár néző piknikezett. Köszöntünk és letelepedtünk nem messze tőlük. Nemsokára tényleg jöttek az előfutók, majd nem sokkal később érkezett az első versenyző. Ezek után szinte percenként elhúzott előttünk egy versenyautó. Nem állítom, hogy a rally szerelmese lettem, de érdekes volt testközelből látni ezeket a gyors és technikás autókat, ügyes pilótákat és navigátorokat. Amúgy ezen a szakaszon semmi "izgalmas" nem történt, nem voltak kicsúszások, borulások, technikai problémák. Kb. az érkezésünktől számított másfél óra elteltével az utolsó versenyző is elhaladt előttünk és a versenybíró kedvesen szólt nekünk, hogy ha akarunk, indulhatunk visszafelé, mert már csak a "söprögető" autó jöhet. Így szedelőzködtünk és el is indultunk, mert bár még vígan sütött a nap, de tudtam, hogy október derekán nagyon hamar lebukik a hegyek között és gyorsan jön az alkonyat. Amíg az aszfalton haladtunk visszafelé a hölgy is elindult velünk szembe, mert a versenybíró vitte le az autójával, lévén ez volt itt az utolsó futam.

Aztán ráfordultunk a kék háromszögre és hamar elértük a kereszteződést, ahol a terveimnek megfelelően a sárga kereszten kezdtük meg az ereszkedést.  Az út tele volt keresztbe dőlt fákkal, helyenként akár 1 méteres átmérőjű akadályok is az utunkba kerültek. Balról mély vízmosás kísért, persze tök száraz volt, hisz hetek óta nem esett említésre méltó csapadék. A Gergő felfedezte, hogy a völgy túloldalán velünk egy magasságban vezet egy másik út is és ingerenciát érzett átmászni oda. Nem álltam útjába, így hamar leereszkedett és percek múlva már a túloldalról integetett. A zöld kabátjában remekül beleolvadt az alkonyi erdő színes avartól borított környezetébe. Pár száz métert előreszaladt és már nem is láttam. Nem tudtam eldönteni, hogy takarásban van, vagy tényleg annyira álcázódott. Aztán nem sokkal később előre tekintve már újra a „mi” utunkon integetett felém. Tovább ereszkedtünk és kerülgettük a kidőlt fákat. Ő jellemzően inkább átmászta, nekem ez már kevésbé ment, én kerülgettem, ahogy tudtam. Egy helyen egy kis neve nincs patak által dagasztott sártenger állta az utunkat, jó pár lépést kellett felfelé mászni a meredek rézsün, hogy ne legyen sáros a lábunk, mert ott csak egy keskeny csíkként folydogált és a turistaúton terült el, mint nagy Alföldön a furulyaszó.

Egyre közelebbnek éreztük a célt, de még először egy nagyobb réten kellett átvágni, majd kisebb cserjés-bokros szakasz következet. Aztán már csak ritkás fák között, nagyra nőtt füves területen vezetett az út, ahol kijárt terepjárónyomon haladtunk. Mivel ezen a nyílt terepen több magaslest is láttunk és friss vaddisznó nyomokat, így egy kicsit beszélgettünk arról, hogy miként vadásznak magaslesről a vadászok. De aztán hamar megpillantottuk az autót, ott, ahol hagytuk, így véget ért ez a szép kis séta az erdőben.

mecsekrally_terkep.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr9114318655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása