Véget ért egy élményekben és kilométerekben gazdag év. Sok tapasztalat, még több remek hangulatú séta és bringázás, nem utolsó sorban 107 db láda került a 2017-es év mellé. Ebben a blogban - egy kivételtől eltekintve - a kirándulásokról írtam túranaplót. A bringázások nem elsősorban a látnivalók miatt emlékezetesek, hanem a jó társaság vagy a keresendő ládák ürügyén letekert kilométerek okán kerültek bele az alábbi összesítésbe, de azokról nem született képes-szöveges beszámoló.

A túrák közül nemcsak a hosszukat tekintve emelkednek ki a kéktúra szakaszok, hanem a magasztosabb cél okán. Részint ezzel az úttal kilépek szűkebb hazám - Baranya - turistaútjairól, részint pedig tagja lehet egy olyan kis társaságnak, akiket a célirányosan megtett konkrét útvonal köt össze. Persze most kicsit előre szaladtam, mert már önmagában a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra teljesítésére is több évet szánok, így a másik két kiírás teljesítése még a jövő bizonytalan ködébe burkolózva vár engem.

A 2017-ben általam megtett szakaszok a Kéktúrán. forrás: www.heyjoe.hu

Az első lépéseket visszavonhatatlanul megtettem. Be kell, hogy valljam, előzetesen úgy gondoltam, hogy kicsit tovább jutok az első évben. Konkrétan Abaliget volt a ki nem mondott cél, de nincs hiányérzetem, mert így is sok egyéb túrát teljesítettem, sikerült több, mint 450 km-t letekernem, amire viszont nem számítottam előzetesen és mindemellett a kis kertünk is sok időt "kért", amit szívesen megadtam. Tehát ha úgy tekintek az elmúlt évre, hogy a szabadidőmet mennyire hasznosan töltöttem, akkor nincs szégyenkezni valóm. Sikerült a családot is kimozdítani otthonról, a barátoknak, kollégáknak is jutott a kilométerekből és meglepetésként szomszédomban, Istiben is egy remek túratársra találtam. E tekintetben ez az év arról szólt, hogy a 10-12 km-es túrákkal szemben miben más egy nap alatt 25-30 km-t sétálni. Nos ezzel kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Biztos, hogyha nem ládáznék közben, akkor kényelmesebb lenne, de ezt a "hobbit" nem szeretném feladni, még ha ez által lassabban haladok is, de 2-3 ládának bele kell férnie a napba. Mivel idén a közeli szakaszokat teljesítettem Tolna és Baranya megyében, ezért a "kék" nem állított kihívások elé a logisztikát illetően és szállással sem kellett foglalkozni. Most már óvatosabban jósolgatnám a 2018-as évet, de talán meg tudom fejelni az idei 3 túranapot és lesz belőle 4 vagy 5 és akkor jó eséllyel már Somogyország szívében fejezem be a következő évet, de ez még mindig az egy napos tűrák világa lesz.

A kéktúra mellett az idei év másik nagy felfedezése a geoláda keresés lett. Míg a kéktúrára előzetesen is elég sokat készültem, addig a ládák világába egy pillanat alatt kerültem bele. Szerencsére nemcsak a helyben lévő ládákat "fogyasztottam" hanem eljutottam Tolnába, Szegedre, Lenti környékére, a Balaton partjára és Budára is. Így sikerült 107 megtalálást abszolválni erre az évre. Terveim szerint a jövő évet egy saját láda kihelyezéssel kezdem, így a másik oldalról - a rejtők szemszögéből - is részt vehetek ebben a remek játékban. Bár a megtalálásaimról továbbra is vezetem a naplót, de nem várom el, hogy a kedves Olvasó átböngéssze az egészet, ezért kiemelnék itt néhányat, ami számomra érdekes volt, vagy a láda elrejtésének a módja okán, vagy az általa bemutatni kívánt látnivaló miatt.

A GCMYST kapcsán a Tettye felett egy fejtörő megfejtését követően lehet a koordinátához jutni, nem mellesleg olyan helyet mutatott meg a láda ahol eddig sosem jártam. A GCPNSZ az első városi ládánk a Színház téren. A GCBTK a szekszárdi Bati kilátónál a kéktúra 2. találata volt és az elrejtés módja különösen tetszett. A GCPKT1 az első városi multi, amelyhez egy egész délelőtt kellett. A GCNYBK ismét egy olyan helyet mutatott meg Pécsett, ahol eddig sosem jártam. GCBADA viszont as Badacsonyi hegyre vezetett, ahol már rengetegszer jártam, de így egybe eléggé embert próbáló volt. Főleg a második etap az időlimit miatt. A GCMKAT az első mozgó ládám. Veleméren a GCVLMR egy olyan vadregényes kis hangulatos kápolnát és az azt körülölelő erdőt mutatta be, amilyenhez foghatót még nem láttam. Kedvenc mozgóládámat a GCDDK2-t is itt találtam meg először. Paloznakon a GCPASP láda is olyan panorámát mutatott a Balatonról, amelyet nem lehet megunni. Aztán nyár elején a fehérkúti GCFEKU a tájfutás rejtelmeibe vezetett be, és nyár végén pedig a GCEKF3 a georalli világába kalauzolt el. A GCGITE ismét olyat mutatott, amiről nem tudtam. A GCKL2 Budapest szívében mutatott olyan hegyet, amihez kellett némi kondi. Külön öröm, hogy ide a nejem és a húgom is elkísért. A Csepegő sziklánál a GCCSSZ az első gyógyításom. Kis üröm az örömben, hogy a rejtő egy "köszit" is megspórolt a gyógyítás mellé és a ládaoldalon azóta is virít a gyógyításra felhívó felirat. Bár lehet, hogy hamarosan ismét eltűnik a láda, minek is folyton koptatni a billentyűzetet. Szeged pedig azért emlékezetes, mert itt egy teljes napot töltöttem bringás ládakereséssel, melyet előzetes útvonal optimalizálással kezdtem és így a szikrázó októberi napsütésben. 25 pontot érintettem, ezzel 9 ládát zsebeltem be. A legjobban a szegedi Állatkert ládája tetszett a rejtés módja miatt, annak ellenére, hogy a végládát nem találtam meg.

Visszatérve a túrázásokhoz A Mecsek, mint rezidens helyszín mellett túráztam Badacsonyban, az Őrségben, a Villányi hegységben és eljutottam Budapestre is a Holdvilág árokba és a Rókahegyre is. Nehéz kiemelni a legjobbat, legszebbet. Talán a Szekszárdi-hegység és az Őrség az, amit megemlítenék. Jellegében mindkettő más, mint a Mecsek. De meglepő volt a Geresdi dombság is, mert igaz, hogy nem alkotják magas hegycsúcsok, de mégis a kéktúra útvonalán elég sok meredek dombra kellett fel menni hogy aztán lejöhessünk róla. A Vas megyei Velemér környékén csak rövidebb sétákra jutott idő, de itt "megcsapott" az Alpokalja szele a sok
fenyvessel és feltűnő különbség volt a Mecsekhez viszonyítva az aljnövényzet hiánya. A Badacsony egy más tészta, hisz távban nem sok, de meredekségben annál inkább kihívás, viszont szinte minden évben felmásztunk legalább a derekáig, így nem lehet azt mondani, hogy meglepett. De a látvánnyal, amit nyújt, nem lehet betellni. Végezetül álljon itt egy táblázat kronológiai sorrendben az idei túrákról. Nem mintha ez verseny lenne, ahol számítanak a tizedek, de mégis legyen valami konkrét statisztikai adat, amihez mérni lehet a következő éveket.