A Gergővel ketten vágtunk neki a Mecsek téli lankáinak. A Dömörkapuig autóval mentünk, kb fél 11 körül értünk fel,majd onnan szánkóval és gyalog indultunk neki az útnak. Gyönyörű szikrázó napsütésben csillogóan fehér hótakaró fogadott. A turistautak jócskán letaposott volta arra utalt, hogy az elmúlt héten nagyon sokan kirándultak errefelé. Nem terveztünk nagy túrát, inkább a szánkózásra helyeztük a hangsúlyt. Először a piros sávon indultunk a sípálya felé és a keresztező zöld kereszten suhant egyet a Gergő, majd hamar elértük a sípályát. A felvonó működött és hamar meg is láttuk azt az egy szem férfit, aki nagyon lazán és gyakorlott mozdulatokkal suhant lefelé. Párszor megnéztük a lesiklását, majd át sétáltunk a sípályával párhuzamos szánkópályára. A hó ott is remek volt. Szépen letaposott tömör és vastag hóréteg fogadott. A Gergő csúszott először, aztán én is próbálkoztam, de nem a térdemnek és a sarkamnak való ez a móka, így én meg is elégedtem egy csúszással. A Gergő csúszott még párat. Érkezett egy apuka két 16 év körüli fiával. Velük beszélgetve javasolták, hogy menjünk el Kis-rétig, mert ott is remek erdei pálya van. Így elbattyogtunk a Kis-rétre, ahol a fák között több szánkónyom is volt, lehetett válogatni. Itt csatlakozott hozzánk egy nagypapa és 12 év körüli unokája. Közben több kiránduló csoport is átvágott a réten. A rétet stabilan őrizte két hóember is. Néhány csúszás után konstatáltam, hogy erősen délidő van, így nógattam egy kicsit a Gergőt, hogy induljunk visszafelé. Úgy döntöttünk, hogy a szánkónyomokon elindulunk felfelé és elérjük a sárga keresztet, és azon haladva szeljük át a sípályát kb. 100 méterrel feljebb. A sípályán találkoztunk a Jenővel, aki épp a kislányát tanította síelni. Pár szót váltottunk vele, majd néztük egy negyed órát őket is és a többi sízőt és snowboardozót. Majd fél egy lévén ismét buzdítottam a Gergőt a továbbindulásra. Még csúszott egy rövidet nadrágféken, majd kivártuk, míg nem jön senki a pályán és áthaladtunk rajta. Ismét megnéztük, hogy is működik a felvonó, majd a turistaúton magunk mögött hagytuk a sípályát. Hamarosan elértük a sárga sávot, és onnantól a Gergő ismét szánkóval csúszott lefelé a Dömörkapu irányába. Majdnem egy óra lett, mire a kocsiba ültünk és hazamentünk ebédelni. Nagyon klassz kis délelőtt volt, kár, hogy a lányok nem jöhettek velünk.