Karácsony első napján gyönyörű napsütés, felhőtlen égbolt és kora tavaszias idő kerekedett, ezért ebéd után egy kellemes kis sétát indítványoztam. A TV-torony alatti kis parkolóból sétáltunk fel a Kis Tubesig. Napfürdőt vettünk, megcsodáltuk a párába burkolózó várost és a gyerekek szaladgáltak egyet, majd indultunk is vissza. De ekkor megbeszéltük Gergővel, hogy másnap egy hosszabb - geoládázással egybekötött - túrát teszünk.

Másnap kis hezitálás után Nyugat-Mecsekben a Gégen-kutat céloztuk meg. Autóval leparkoltunk a Mecsek Gyöngye Apartmanház előtt, majd egy jó 200 méteren a betonutat követve felkapaszkodtunk egy kis tisztásra. Az itt elhelyezett magaslesről körbenéztünk, majd folytattuk utunkat a piros sávon. A magaslest követő kanyar után letértünk a betonútról és bevetettük magunkat az erdőbe. A lábunk alatt még látszottak az ősz színei, melyeket szépen megsütött a lombkoronát veszettet fák között betűző napsütés. A völgyben egy 5-ös elágazáshoz érkeztünk. Az észak felé haladó piros kört követtük, mely a Gégen-kúthoz vezetett minket. A kút felett találhattuk volna a geoládát, de az sajnos nem volt a helyén, de szerencsére a rejtő közvetlenül a kútnál is elhelyezett egy pótládát, aminek a segítségével sikeresen logolhattuk a találatot. Visszarejtéskor a szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes. Egy hölgy sétált arra. Azt mondta, hogy a Pálos kolostor romjaihoz indult. Mondtam neki, hogy az az ellenkező irányban van, de azt mondta, hogy már rájött, de most már nem megy fel, majd legközelebb. Úgyhogy visszaindult a betonút felé vezető jelöletlen erdőgazdálkodási úton. Mi viszont tovább indultunk észak felé, hogy az aznapra tervezett 2. ládánkat is megtaláljuk. Ez egy két pontos multiláda, amely a Szunyola nevű helyre tervezett, de aztán félbehagyott uránbányászati légakna fennsíkját mutatta meg nekünk. Mielőtt elértük volna az első pontot, Gergő felfedezett egy sárga kis virágot, ami valószínűleg inkább hitt a hőérzetének, mintsem a naptárjának, ezért szépen virágzott. Utólagos segítséget kérve bátran állíthatom, hogy egy korán kelő tavaszi kankalinba botlottunk.

Az első pont egy vadászlesen lévő gravírozott tábla volt, amelytől pár méterre egy vaddisznó etetőt és a körülötte kialakult dagonyát nézhettük meg, majd néhány kanyart követően - átvágva egy kaptárakkal telerakott kis öblösödésen - kiértünk a fennsíkra, amely most kopár volt és meglehetősen szeles. Itt megkerestük a multiláda 1. pontját. A fennsíkról szépen be lehetett látni a Misinától a Tubesig terjedő gerincet. Ugyan a Misina az már a gerinc mögött volt, de a TV-torony jelentős része túlnyúlt rajta. Innét tovább indultunk az aznapi 3. ládáért, amely a Farkas forrásnál volt elrejtve. Sajnos ahogy elértük a kék kereszttel jelzett utat, automatikusan rossz irányba fordultam és mire rájöttem a tévedésre már eljöttünk több, mint 200 métert. Mivel idő szűkében voltunk, nem akartam visszafordulni, ezért arra gondoltam, hogy átvágunk az erdőn. Légvonalban kb. 300 méterre voltunk a forrástól, de aztán kiderült, hogy a terep valójában több méter mély szakadék szerű szurdokkal tarkított, így egy darabig egy gerincen a turistaúttal párhuzamosan haladva végül letettünk a Farkas-forrás megtekintésétől és vissza evickéltünk a kék keresztre. Azért egy kisebb szurdokot így is abszolválni kellett. Az átjutási próbálkozásomat a Gergő kinevette. Ő persze a kis súlyával és a remek erőnlétével könnyen felmászott a sáros, csúszós partoldalon. Én megszenvedtem az átjutásért. De aztán hamar leértünk a völgybe, ahol egy kis hídnál megpihentünk. ittunk és elmajszoltunk egy szelet csokit. Itt találkoztunk egy férfival, aki póráz nélkül sétáltatott egy közepes méretű ebet, ami abszolút barátságos volt, de a Gergőnél lévő csoki nagyon vonzotta. Nem vagyok nagy kutya-barát, nem is értek a kutya neveléshez, de azt gondolnám, hogy ilyen helyzetben a gazdájának vissza kellene hívnia a kutyáját még akkor is, ha az "nem bánt". Nem tudhatja ugyanis, hogy hogy reagál a másik fél, és abban sem lehet biztos, hogy miként viselkedik a saját kutyája. Mindenesetre most a kutya némi szaglászás után hamar megfordult, mert addigra a gazda visszahívta.

Innét kényelmesen elértük azt az 5-ös elágazást, ahonnét az utunk elején indultunk, majd visszakapaszkodtunk a betonútra. Mondanom sem kell, hogy a Gergő pikk-pakk felért, míg nekem inkább gőzmozdonyosra sikerült. Fújtatva megálltam egy termetes fánál, ahol a Gergő korábban várt engem, de addigra már tovább szaladt. Visszafelé nem másztunk fel a vadászlesre, hanem lesétáltunk a kocsihoz. A gps végül 5,1 km-t mutatott 210 m emelkedéssel és persze süllyedéssel. Remek kis sétát kerekítettünk ebből a geoládázásból ezen a meglepően kellemes, napsütötte délutánon.