A hétvégén Budapesten töltöttünk pár napot, melynek apropója a pénteki fantasztikus Sting koncert volt a Papp László Sportarénában. Bár ez egy túrablog, de nem tudok elmenni szó nélkül az mellett, hogy a koncert az előzetes várakozásaimat is jócskán felülmúlta. Nem vagyok egy nagy Sting rajongó, de a sláger számait nagyon kedvelem és a Brand New Day című albuma pedig kifejezetten tetszik. Mivel ez a legújabb lemezének, a 57th & 19th címet viselő korongnak a koncertkörútja, ezért igyekeztem előzetesen megismerkedni ennek a lemeznek az anyagával. Nem állítom, hogy nem tetszett, de egy-két szám kivételével olyan langyos víznek tűnt. Bíztam benne, hogy a koncert második felében majd előrukkol az "öreg" egy-két fülemnek kedves slágerrel. Ehhez képest már az elején is egy temperamentumos, slágerekkel teletűzdelt indításnak lehettünk a tanúi. A setlist tartalmazott egy pár Police számot is. Ezt az infót rendre a helyszínen mellettem tartózkodó Sting szakértőm - a húgom - osztotta meg velem. Aztán ahogy telt-múlt az idő, úgy jöttek az ismertebbnél-ismertebb dallamok. Fantasztikus volt az aréna hangulata és a mi kedvünk is a tető fokára hágott, ami azért is nehéz, merthogy az aréna egy legömbölyített kavicshoz hasonlatosan nem sok fokot tartalmaz. ;-) (fotó: langologiterok.blog.hu; artlasso.hu)
Nos ilyen előzményekkel futottunk neki a bátyámmal és az unokaöcsémmel a szombati kirándulásnak. Én rájuk bíztam, hogy hová megyünk. A késő délelőtti indulás és a 16 órára megígért érkezés szabott csak keretet a dolognak. Ők - némi hezitálás után - a Holdvilág-árkot szemelték ki. Sajnos odafele menet kifogtunk egy erős forgalmi dugót, (legalábbis pécsi szemmel erős) így elég későn kezdtünk nekii a távnak. Eleinte még kellemes sétaúton haladtunk, majd egyre kövesebbé vállt az út és hamar elértük a patak medrét, ahol egy nyomsávosra szűkült az ösvény és hol a jobb, hol a bal parton vezetett az út. Ahol a patak szűk szurdokot vájt a völgybe, úgy az út néhol felszaladt egy kicsit a partfalra, hogy aztán pár méter múlva ismét leereszkedjen a vízhez. Így kis hullámvasútra emlékeztetett a dolog. A szép idő miatt elég nagy volt a turista forgalom. Páran egymást kerülgetve haladtunk előre, de sokszor jött szembe is egy-egy kisebb-nagyobb társaság. A bátyám szerint voltak itt már többen is egyszerre, így lehet, hogy csak az én Mecseken szerzett tapasztalataimnak volt zsúfolt az útvonal.
Egy negyed órás pihenő után nekivágtunk a dombnak. Ugyan lehetett volna a "vízesés" felé is menni, ami most a gyenge vízhozam miatt nem funkcionált, de elég sokan voltak lenn a völgyben, így gondoltuk, hogy akkor inkább majd lefelé jövünk arra. Pár perc alatt felértünk a láda közelébe, ami valójában egy meredeken fel - enyhén le - erősen le - majd meredeken fel típusú küzdés volt. Itt is többen pik-nikeztek. A ládát hamar megleltük, majd indultunk is vissza hamar. Az úton már jött is egy iskolás csoport. Közéjük keveredve az ő tempójukban ereszkedtünk le a völgybe, ami a vízeséshez vitt. Előzésre nem volt lehetőség, így arra jutottunk, hogyha a csoport a vízesés felé megy, akkor mi az idefelé követett úton megyünk tovább, ha pedig arra mennek, amerre mi jöttünk, akkor mi a vízesést választjuk. Ők a vízesés felé mentek, így mi elstartoltunk jobbra a dombnak. Így kimaradt a vízesés, a vaslétra és a Remete-barlang is. Hamar leértünk a Domini forráshoz, bár ebben volt egy-két igen csúszós, nadrágfék közeli megoldás. A forrásnál ismét pihentünk, falatoztunk. Már épp indulni készültünk, amikor megérkeztek a diákok. Így a kocsiig vezető utat általuk hajtva tettük meg.
*update: a véleményemet árnyalja, hogy utólag olvastam, hogy 1999. nyarán a sok esőzés miatt árvíz(ek) alakult(ak) ki, ami "mindent" vitt. Feltételezem, hogy ezek maradványait láttuk úton-útfélen. Node azóta eltelt 17 nyár! (forrás: Pilisi Parkerdő )
