35.-36. ládák Május közepén kerítettem sort a Dél-Dunántúli Kéktúra következő etapjára, amely Szálka és Mecseknádasd közötti túraszakaszok bebarangolását jelentette. Szép kis túrának ígérkezett. A teljes táv 30 km körüli volt, így tudtam, hogy nem lesz idő sok ládára, főleg olyanokra nem, amelyek nem közvetlenül az útvonalra esnek, hanem le kell térni értük. Így rögtön az elején a Szálkai tónál kerestem meg a GCSZIL ládát, amihez ugyan le kellett térni, de csak tényleg pár métert. Aztán dél körül, áthaladva Mórágyon, a mórágyi gránittömböt bemutató GCGRNT ládát is megcsíptem, igaz nagyon erős kaptatón, meredek partoldalon kellett felkúszni a ládáig. Rutintalanságomat az bizonyítja, hogy visszafelé ráleltem az ösvényre, amin kényelmesen is fel lehetett volna jutni. Ez volt mára az utolsó láda. A teljes túráról itt olvashatsz bővebb leírást.
37.-38. ládák Már-már szokásosnak mondható balatoni bicajtúrára mentem a kollégáimmal. Kinéztem jó pár ládát útközben, de azért ez akkor is időigényes művelet, ha az ember szinte egyből megleli a ládát, hisz azért csak le 
kell térni az útvonalról, csak logolni kell, majd körültekintően visszarejteni. Szóval ha az ember nem olyanokkal megy, akik szintén ládáznak és nem akar behozhatatlan hátrányba kerülni, akkor el kell engednie a ládázást az ilyen túrákon. Mert egy fenékkel csak egy lovat biciklit lehet megülni. ;-) Az első napi szállásra nagyon későn érkeztünk meg, így itt esélyem sem volt ládák után bóklászni, de a második napon Füreden megálltunk egy italra a Tagore sétányon. Itt leltem meg a Bodorka Ökoturisztikai Központ ládáját a GCBAKV ládát. A Bodorkát ismertem már korábbi nyaralásainkról, de benne még nem jártunk, most sem mentünk be, viszont egy érdeklődő kollégámnak megmutattam, milyen ötletes rejtés. Aznap a füredi kempingben aludtunk és reggel viszonylag korán keltem, így reggeli előtt visszabringáztam a központba és megkerestem a Füredi Kerektemplom (GCBFKT) ládáját is. A láda egy kicsit nehezen elérhető, a magam 183 cm-jével is ágaskodnom kellett ahhoz, hogy kihalásszam. Ez nemcsak azért aggályos, mert vannak nálam alacsonyabb és/vagy idősebb, kevésbé hajlékony kesserek is, hanem a nyári időszakban a turistaszezon közepén teljesen esélytelen, hogy adódjon egy "mugli" mentes pár perc a kihalászásra és az újrarejtésre. Én még tavasszal szezon előtt reggel hét körül jártam arra és így is egy pár a buszmegállóban nézegetett. Annyi szerencsém volt, hogy az ő szemszögükből én a fa takarásában "dolgoztam" maximum azt látták, hogy nem túl szokványos tornamutatványokkal bíbelődöm, nem látták, hogy kiveszek valamit.
39. láda Május utolsó napjaiban felbukkant Pécsett a már egyszer megtalált Magyarország Katonái mozgó. Gondoltam, hogy aznap úgyis van egy kis időm munka után, kiugrom érte a Temetőbe, de Párduc50 kessertársam megelőzött. Ismerem az ő rugalmasságát és a játékra szánt temérdek időt és energiát, így biztos voltam benne, hogy nem a közelbe rejti el, így szomorúan lemondtam róla. Pünkösd hétvégét Balatonalmádiba töltöttük a családdal és pénteken, amikor megérkeztünk a szállásra megnéztem a beérkezett e-mail-eket és 
láttam, hogy Párduc relatíve a közelbe - Gánton - rejtette el a ládát, de a koordináta még mindig a pécsi temetőre mutatott. Gondoltam biztos elfelejtette átírni. (Később kiderült, hogy programhiba miatt nem tudta lementeni az új koo-t.) Viszont a leírás elég részletes volt: "a szovjet katonai emlékműnél. Fenyő tövében, tűlevelekkel, tobozzal álcázva." és megnéztem, hogy Gánt nem egy nagy falu, így reggel, míg a többiek még aludtak, nekiindultam a 70 km-es távnak. Igazából még kérdezősködnöm sem kellett, hamar meglett az emlékmű, volt ott néhány fenyő, elkezdtem megnézni őket és hamar megtaláltam a rejteket. Örömmel hoztam el. Azt terveztem, hogy Almádi környékén találok megfelelő helyet, de aztán ez elmaradt, így hazahoztam Pécsre. Itthon nem akartam olyan hősi emlékművet keresni, aminél még nem volt a láda (lehet, hogy nincs is ilyen már) inkább kicsit a szívem csücskére, az erdei kirándulásokra terelvén a figyelmet a Tubesen rejtettem el a ládát a katonai adótorony közelében. Nem elsősorban a hely magasztossága, inkább az erdő és a szép kilátás okán rejtettem itt. Nem sokat pihent itt a láda, nem telt el egy teljes nap és már utazott is tovább.
40.-42. láda Almádi pihenésünk aktívan folytatódott, mert a második nap reggelén is korán keltem és "drive in" jelleggel elindultam felfedezni a környék ládáit. Először a Balatonalmádi Szent Jobb Kápolnánál kerestem fel a GC0819 ládát. Előtte már olvastam, hogy a ládát többen nem találják, de azért nekiindultam, mert nem biztos, hogy hamar visszatérek majd ide. Amikor odaértem a kora reggeli órán, akkor láttam, hogy a templom kertre néző ház ablakai nyitva, a vánkosok kitéve, tehát szemmel láthatóan friss reggeli készülődés közepette kezdtem volna kutakodni az örökzöldek között. Olvasva a korábbi logokat valószínűnek tartottam, hogy én sem lelem, így nem is igen tettem konkrét kísérletet a megtalálásra. Kértem a rejtő jóváhagyását, amit két napon belül meg is kaptam. Második célpontom izgalmasabbnak ígérkezett. A hegytetőn egy kilátóhoz invitált a GCOKIL két pontos multiláda. A virtuális ponton mozdony nagyon klassz, a panoráma csodálatos, de a kilátó környéke szemetes kissé, a ládát kutatva sok nyomot láttam, ami arra enged következtetni, hogy esténként-éjszakánként fiatalok találkozó helye a kilátó alatti ligetes rész. Lefelé menet fényképeztem a mozdonynál és logolás után tovább siettem az aznapi utolsó ládához a Vörösberényi tornyokhoz. Ez is egy multi, aminek a virtuális pontja meg is lett hamar a vörösberényi Loyolai Szent Ignác templom falában, de a láda a református erdőtemplom falában nem volt meg.
43. láda A harmadik nap reggelére egy 4 pontos multiládát (GCPASP) szemeltem ki. Így jutottam el a festői szépségű Paloznakra, ahol a falu központjában kezdtem, majd a virtuális pontok szépen felvezettek a Kálvárián keresztül a végládáig, hogy a domboldalban az erdőben egy ritkán látott rejtekkel örvendeztessen meg. Menet közben megcsodálhattam a páratlan panorámát és a közeli levendulaültetvényt is.
44. láda A gyerekek legnagyobb örömére ellátogattunk a Bakonyban található Sobri Jóska Kalandparkba, ahol egy remek napot töltöttünk el. Egy szabad fél órában elindultam megkeresni a GCSJBK ládát. A ládához közel egy klassz kis erdei kápolna állt. Idáig kitaposott turistaút vezet, de a rejtés kb. 8-10 méteres körzetében combközépig ér a csalán és néhol szúrós, tüskés vendégmarasztaló vadrózsa is belekapaszkodik az ember bőrébe, érdemes hosszúnadrágban nekiindulni az utolsó métereknek.
45. láda Hazaérvén Pécsre a Gántról elhozott Magyarország Katonái ládát elrejtettem a Tubesen és visszafelé volt még egy kis időm, ezért leparkoltam a Francia Emlékmű közelében, hogy megkeressem a tavasszal a Gergővel már keresett, de meg nem talált GCTETT ládát. Most sikerrel abszolváltam ezt a ládát is.
46. láda Ehhez a ládához hetetnte többször járok, mert rendszeresen itt ebédelünk az Üszögpusztai Kastélyban. Egyszer már leves helyett megpróbáltam megkeresni, de a régi telefonom megkergült GPS-e rossz helyre mutatott, de most sikerült. Ezt is az étterembe hagyott táskámnak köszönhetem, mert ezért egyedül jöttem vissza, így nem tartottam fel a kollégákat a keresgéléssel töltött idővel.
47.-51. ládák Egy szokásos Fehér kúti Calamites buli után másnap megkerestem a Kulcsosháznál elrejtett geoládát, amit a tájfutás népszerűsítése érdekében aképp álmodott meg a rejtője, hogy az első láda pontja volt ismert, amelyben egy tájfutó térkép volt 3 érintési ponttal, azaz bójával. Így a másik három pont koordinátája nem volt ismert, csak a térkép alapján lehetett megtalálni. Én kicsit csaltam, mert nézegettem a telefonomon az aktuális helyzetemet és a turistautakat használva viszonyítási pontként próbáltam belőni a bóják helyét. Az első az hamar meglett, utána ismét érintettem a kulcsosházat útban a második bója felé. A másodikat is szinte azonnal megtaláltam, de a harmadik az nagyon megizzasztott. Így végül kb 1 óra alatt értem vissza a kiindulóponthoz. De nagyon élveztem ezt az újszerű "láda" keresést.
Második ládám a Mélyvölgyi kőfülke volt, ahol újabb sporttal ismerkedhettem meg a tájfutás után, a biztosítás nélküli sziklamászással, ugyanis az itt elrejtett láda az kb. 2,5 méterrel a talajszint felett egy kis mélyedésben pihent, így fel kellett hozzá kapaszkodni, egy kézzel kivenni a ládát eltakaró követ, kihalászni a ládát, leevickélni, logolni, majd ládával a kézben visszakapaszkodni, kihúzni a követ, vigyázva, hogy ne essen a fejemre, visszarejteni a ládát a nyílásba és elfedni a kővel.
A következő a GCSZFR multiláda volt a Sziklás forrásnál. Ez egy hagyományos és két virtuális ponttal. 
Sajnos itt pontatlanul volt a két virtuális pont megjelenítve a térképen, de az egyiket hamar megtaláltam, de a másikat nem, mert a patak rossz oldalán kerestem, mivel oda jelezte a térkép. De aztán átkelve a patakon az is meglett. Ez a kereszteződés nagyon tetszett, talán azért is, mert utam során itt sütött ki először a nap, úgy igazán, nyáriasan. Innét egy kis kitérővel az Ágnes vízesés felé vettem az irányt, hogy megleljem a GCAGVI ládát. A vízesés mellett átevickéltem a túloldalra és a partoldalon felkapaszkodva hamar meglett a láda is. Itt már hét ágra sütött a nap, így a vízesésnél a láda megtalálása után rögvest neki is vetkőztem és immár nyárias hacukába ballagtam vissza.
Az utolsó láda a Mélyvölgy kapujában elrejtett GCAMVK multiláda volt. Először a patakkal párhuzamos kis rozoga híd első pillérje alatt találtam meg a ládát. Tovább sétáltam az egyre inkább szélesedő völgyben. A Bikfa forrásnál kellett balra fordulnom a láda második pontjáért. Először egy dupla patakátkelés várt rám, majd lapulevelek között haladtam egy rövid ideig. Az erdőbe érve belefutottam egy kikerülhető csalánosba, majd egy 50 méteren egy kikerülhetetlenbe. Néhol vállig ért a csalán. Elérkeztem a Kőfejtő-kút monumentális szikláihoz. Itt neszezést és halk röfögés szerű hangot hallottam. Nemsokára egy kíváncsi menyéttel találtam magam szemközt. Nem félt, de óvatos volt. Kicsit megnézet, majd a kövek között közelebb jött. Ismét kidugta a fejér, megnézett, majd megint közelebb jött a kövek takarásában. Megint megnézett, aztán egyszer csak egy hirtelen mozdulattal eltűnt. Sajnos a ládát nem találtam, pedig azt a sziklát megtaláltam, amit a rejtő publikált, mint a láda rejteke.
A harmadik pontért a teljesen nyílt terepen egy körbekerített tórendszer partján haladtam a Kőlyuki betérő felé. Itt a Czifra malom díszes kapuján lévő címer évszáma lett volna a 3. jelszórészlet, de a címert régebben leszedték. Azért lefényképeztem, a jelszó nélküli logolás elfogadásához. Végül a jelszó némi "netkesselés" árán kitalálható, megfejthető volt, így nem kellett várnom, míg a rejtő elfogadja a megtalálást, hanem sikeresen tudtam logolni.
52.-53. láda Június 10-én láttam, hogy Párduc most nem vitte messze Kővágószőlősről az "Árpád-kori templomromok, templomok" tematikájú GCAKT mozgóládát. A szomszédban landolt Cserkúton. Közel volt ugyan, de nemigen jött össze, hogy elmenjek érte. Aztán ahogy közeledett a Lentibe tervezett hétvégénk, úgy egyre inkább hívogatott a láda, hogy vigyem már messzebb. 23-án pénteken egy 20 perces intenzív zivatar után amúgy is készültünk a Decathlonba, így amíg a család vásárolgatott én elugrottam Cserkútra. A borostyán csurom víz volt és szinte az egész kerítést végig tapperásztam mert a gps jel ugrált annyira, hogy az ott eltöltött 20 perc alatt a kb. 30 méteres kerítés minden pontján volt a láda. ;-). Szóval könyékig vizes lettem, de már-már a feladás határán megtaláltam őkelmét. Ezek után másnap indultunk Lentibe és a láda velünk utazott.
Lentiben az egyik kedvenc helyünk a Dedesi tó. Nagyon klassz, az erdő mélyén haladó kerékpárúton lehet felfelé haladni, de ez a "felfelé" egyáltalán nem valami meredek dolog, kisgyerekekkel is könnyedén teljesíthető. kicsivel több, mint 3 km-en 40 méter szintkülönbséget kell egyenletesen megtenni. Most gyerekek híján csak ketten tekertünk fel estefelé a kellemesen hűs időben a feleségemmel. A tóhoz érkezve megpihentünk, ittunk egy sört a büfénél, majd arról polemizáltunk, hogy a tó körbesétálható-e. Ugyanis az itt kiszemelt GCKVLD láda a büfével szemközti oldalon az erdő szélén várt minket. Végül meggyőztem Zitát, hogy tartson velem, mert egy olyan arcát mutatom meg a tónak, amit még ő sem látott. Annyi csalás volt a dologban, hogy tavaly a Gergővel már jártunk a túloldalon, igaz nem jöttünk el a láda helyéig, de láttuk a vadregényes halnevelőt, ahol a sekély vízben növekednek a kishalak. És persze láttuk azt is, hogy a sétaút körbe vezet. Elindultunk a büfétől Lendvadedes felé és hamar rátaláltunk az ösvényre. A GPS jelét a ládáig követve lassan haladtunk, majd én átvágva az erdő széli bozótos keskeny sávján hamar elértem a vízmosásokkal szabdalt rejteket. A láda is hamar meglett, így tovább folytattuk utunkat a halnevelő felé. Fotózkodtunk egy kicsit, majd visszaindultunk a város felé.
54.-56. láda Vasárnap reggel a nejem sokáig aludt, de én korán talpon voltam, mert kinéztem magamnak néhány ládát és egy jó kis bringakört Lentitől délkeletre. Első láda a GCKVLS egy nagyon klassz kis síkvidéki erdei bringaúton egy fa hídnál várt engem. Ezt az utat tavaly már bejártam egyszer, csak akkor ellenkező irányban. Most a Lentit Máhomfával összekötő út felől közeledtem. A láda kisebb bizonytalankodás után megadta magát. Amíg a logolással bíbelődtem a híd mellett elrobogott mellettem egy motoros horgász, aki jól megnézte, mit csinálok, ezáltal lelassult és a hídon el is vesztette az egyensúlyát és kénytelen volt letalpalni, nehogy nagyobb baj legyen. :-) Én folytattam utamat kelet felé hogy megnézzem a Magyar Maginot vonalat. A GCMMV láda által bemutatni kívánt hely a történelem iránti vonzalmam miatt is érdekesnek ígérkezett. Megnéztem a leírásokat, amik a kiinduló pontnál voltak, végigsétáltam a megmaradt árkok mellett, be-be néztem a bunkerekbe is. Nagyon érdekes volt számomra, nem csak a hely, hanem az ok is, amiért ez létrejött és a monumantalitása is, amilyen lehetett "fénykorában". Sajnos a láda kissé messze volt a bemutatni kívánt helytől, legalábbis a bunkerek és a lövész árkok kellemes, könnyen járható ösvénye után megküzdöttem a csalán hegyekkel oda, s vissza, de nem láttam értelmét. Ezek után visszakerekeztem Iklódbördöce felé a vasútállomásra, ahol a Csömödéri kisvasutat 
bemutató multiláda első pontja egy szám volt, amit egy tábláról kellett leolvasni, majd ezt a számot hozzá kellett adni a megadott koordináta szélességi és hosszúsági szögpercéhez, ami megadta a valódi láda koordinátáját, ami a falutól északnyugatra lévő horgásztóhoz vezetett. Ezt is sikerrel abszolváltam, majd visszafelé Iklódbördőce után Lentiszombathely érintésével kb. 24 km kerekezés után visszatértem a házhoz, ahol a Zita már finom pörköltillatokkal várt.
57.-58. láda Vasárnap délután az Őrségi Napokra Őriszentpéterre indultunk. Biztos a láda vonzza az esőt, mert a Lenti-Őriszentpéter útvonalon néhol csak zuhogott, néhol meg özönvíz szerűen ömlött az égi áldás. Mielőtt végleg leparkoltunk volna elmentünk a GCDDK2 mozgóért, ami épp beért Őriszentpéterre. Szerencsére akkor már csak csöpörészett. Gyorsan összeszedtük a kéktúrás ládikót és elrejtettük a Cserkútról hozott Árpádkori Templomok mozgóládáját az Őriszentpéteri Szent Péter templom mellet. Nagyon szép kis templom. Rejtéskor a csöpögő eső miatt nem néztünk körbe, de másnap visszamentünk és gyönyörű napsütésben körbejártuk a kis temetőt és a templomot. Ha már erre jártunk, megkerestük a GCORIT ládát is, ami konkrétan ezt a templomot hivatott bemutatni.
59. láda Hétfőn egy remek bringás kört tettünk meg az Őriszentpéter - Kondorfa - Hársas tó - Farkasfa - Szalafő - Őriszentpéter útvonalon, melyről bővebben ezen az oldalon olvashattok. A Hársas tónál megkerestem a GCFTSO ládát. A tó nagyon szép helyen fekszik, nyugati oldalról egészen a partig ér a sűrű erdő, ez által az út vadregényesen kanyarog a fák között a tó partján, míg a déli oldalon egy nyílt részen kulturált büfé és fedett padok-asztalok várják a strandolókat, csónakázókat, kirándulókat.
60. láda Július 8-án, szombaton a kánikulában az orfűi strandra vágyott az egész család. Én frakcióztam egyet, mert arra gondoltam, hogy milyen régen megépült már a Pécs-Orfű kerékpárút, és azóta sem mentem végig rajta. Így ezen a "bakancslistás" pont kipipálása közben végig jártam a GCBICO multi pontjait is. Az első ponttal elbíbelődtem egy csomó ideig, mire meglett, a második pontot pikk-pakk abszolváltam, a 3. pontért kicsit kóvályogtam az erdőben, míg a 4. ponton szintén seperc alatt túllendültem. Ezek után bementem a strandra és a családegyesítés keretein belül elmerültem a hűs habokban. Úgy terveztem, hogy zárás előtt egy órával lelépek és hagyok magamnak időt a multi utolsó pontjára. Igazság szerint sötétedés előtt haza akartam érni. De aztán maradtam majdnem zárásig. Azt nem gondoltam (azaz nem néztem meg előre), hogy az 5. pontért ismét "hegyet" kell mászni, így eléggé elhúzódott a dolog, de maga a rejtés nagyon kedvemre való volt. Nem beszélve az elém táruló panorámáról (lásd az alábbi képet). Aztán gyorsan visszagurultam a strandhoz és tekertem végig a tó partján Pécs felé. Már szürkületben értem a Szigeti útra, ahol kényelmesen suhantam a POTE felé, de ott "megfogott" a piros lámpa. Induláskor éreztem valami furcsa roppanást a pedáltól, de némi zaj kíséretében eltekertem a Szliven áruházig, de ott már nagyon furcsa volt a dolog, így leálltam megnézni, hogy mi a baj és láttam, hogy a pedál tengelye megadta magát. Pedig teljesen új pedál volt, alig 90 km volt benne. Mindenesetre a táv nagy része már megvolt, így a kényszerű befejezés nem fájt annyira. Hívtam a sárga angyalt, azaz a feleségemet, hogy jöjjön értem a szervizkocsival. Hamar meg is jött, feldobtam a bicót a kerékpártartóra és a hátralévő utat gépesítve tettem meg.
61.-62. láda Másnap Zita barátnőjéhez látogattunk, aki Szekszárdtól nem messze egy faluban él. Ebéd után a lányokat hagytam beszélgetni és egy kis túrát néztem ki magamnak. A túra keretén belül először a sötétvölgyi kilátó GCSOT ládáját kerestem meg. Az odavezető út bár széles, de eléggé elhanyagolt. A kilátó környéke rendezett és a panoráma csodás. A kilátóból látni lehetett a Bati kilátót is, melynél már márciusban megtaláltam az ott remekül elrejtett ládát. Ez után a márciusi kéktúrázásomkor figyelmetlenségből kihagyott Éles háton elrejtett ládáért mentem. Az ide vezető út igen meredek volt, talán a Badacsonyban a Rózsakőtől a Kisfaludy kilátóhoz vezető útra emlékeztetett leginkább. Végül felértem a hegyhátra és megkerestem a GCELES ládát is.Visszafelé a lankásabb, már korábban is bejárt utat választottam a gyerektábor felé.
63.-64. láda Július derekán Siklósra mentünk, hogy elmerüljünk a középkori vásári forgatagban. Sok érdekességet láttunk, és a nap kiemelkedő programja a vár visszafoglalásának megelevenítése volt. A látnivalók és a programok sokasága közt jutott idő arra, hogy körbesétáljunk és megkeressük a Várkertben a GCSIK5 ládát, amely szintén egy nagyon ötletes rejtés. Hazafelé menet még gyorsan "összeszedtük" a GCSKLV virtuális pontjait is. A 3. ponthoz kicsit szabályt kellett szegi, mert a Várjátékok horvát vitézeinek a főhadiszállása volt a pont közelében és mint ilyen, el volt kerítve. De sikerült belógnom és gyorsan megnézni a jelszórészletet anélkül, hogy magyarázkodnom kellett volna.
65. láda az a régóta követett User Hona mozgó volt, amelyet Párduc hozott most Pécsre. A Budai Nagy Antal utcába kellett érte elbringázni. Másnap reggel nálunk a játszótéren rejtettem el ismét. Délutánra már összejött egy megtalálás, de a láda maradt, majd 5 után elvitték. Volt egy kis kavirc, amit valaki szóvá is tett a logokban, de nem derült rá fény, hogy hogy tudta valaki este 9 után is megtalálni és elvinni, ha valaki már 5 után megtalálta és elvitte.
66. láda Barátaimmal néhány napot töltöttünk a keszthelyi kempingben és az utolsó reggel viszonylag korán keltem, így végig bringáztam a keszthelyi GCKESZ multi pontjain. Mivel elég sokszor jártam már Keszthelyen, így a pontok sok újat nem mutattak, de azért klassz volt a szinte kihalt városon átbringázni.
67. láda A nyaralást idén Horvátországban kezdtük, és sokáig úgy gondoltam, hogy az első külhoni "ládám" majd itt találom meg, de olyan kánikula volt az egész héten, míg ott voltunk, hogy nem volt kedvem ládázni. Viszont utána pár napot Siófokon pihentünk és itt a gyerekekkel megkerestük a GCDUGO ládát a Sió zsilipjénél. Az ötlet jó, a rejtés helye viszont nem túl felemelő.
68. láda A névnapomat - többek között - egy kis sétával ünnepeltük, így jutottunk el a Nyugati Várfalsétányhoz. Ezt szintén ismertem már, hisz gyerekkoromban ide, a volt úttörőházba jártunk másfél évig iskolába, míg az iskola épületét fel nem újították. Itt a GCNYVF ládát hamar megtaláltuk. Akkor az udvar felső része teljesen vadregényes volt és itt ért véget a pavilonnál.
69. láda Augusztus utolsó hétvégéjén pár napig nálunk vendégeskedtek a báttyámék, velük sétáltunk egyet a Mecseken, a Mandulás - Remete rét útvonalon. Útközben megkerestem a GCPSMG multiládát. Elég meleg volt, így a végére kicsit kitikkadtunk, de azért jólesett kicsit az erdőben sétálgatni.
70.-71. láda Augusztus utolsó szerdáján volt egy-két órám egy megbeszélésig, így célba vettem a már korábban kinézett Köztársaság téri georally ládát. Előtte gyorsan abszolváltam a GCPONT virtuális ládát a Kórháztéren, ami a Jakováli Hasszán pasa dzsámiját hivatott bemutatni.de aztán izibe legurultam a Köztársaság térre, hogy nekiveselkedjek a GCEKF3 ládának. Nagyon érdekes feladatnak ígérkezett. Legalább annyira, mint a Fehérkúti GCFEKU láda, csak itt a georally szabályai szerint kellett a kapott itiner alapján megtalálni az útvonalat. Az útvonalon voltak különböző feladatok, amelyeknek egy-egy szám volt az eredménye, amely számok alkották a láda koordinátáját, melyben végül a jelszó lapult. Eléggé bátortalanul kezdtem, de aztán egy kisebb zökkenővel könnyen végig jártam a megfelelő útvonalat. A végén derült ki, hogy a menet közbeni számolgatásánál nem jött ki a matek, így újból - de most már gyorsabban - végigsuhantam és immár a várt érték kerekedett, így a láda is meglett. Nagyon élveztem ezt a felturbózott ládakeresést.
74.-76. láda Szeptember közepén barátaimmal körbe tekertük (volna) a Balatont. Sajnos az eső elmosta a harmadik etapot, de az első két nap viszont nagyon klassz volt. Pénteken Fonyódról indultunk Siófok felé. Az első szállás Füreden volt, így péntek délután érintettük a Balaton legészakibb pontját. A GCBLTN ládát már kerestem tavasszal is, de akkor rossz helyen. Már akkor is az volt a véleményem, hogy eléggé rendezetlen a terület, hiába a "híres" pont, nem való ládának. Sajnos, most, hogy kicsit arrébb meg is találtam, látszott, hogy a hely alkalmi wc gyanánt is funkcionál. Sokkal szebb lenne a szépen felújított tobruki partszakaszon rejteni. El tudnék képzelni egy többpontos multit is, melynek az egyik pontja lenne a Balaton legészakibb pontja egy gravírozott virtuális felirattal.
Másnap, mikor elállt az eső, továbbindultunk Badacsony felé, ahol a második szállásunkat foglaltuk. A GCUDVT virtuális pontot már korábbi balatoni bringázásaink során érintettük, sőt egyszer pihentünk is itt. Így itt csak egy gyors fényképezésre álltam meg, mert nem akartam leszakadni a többiektől. Zánkánál elhagytuk a Balaton partját és tettünk egy kis Salföldi kitérőt. Az első jelentősebb emelkedő tetején várt a GCHGTU virtuális pont a Hegyestű nevű geológiai képződmény előterében. Már terveztük a kollegáimmal is, hogy ellátogatunk ide, de most nem volt rá kedv és akarat, így csak megpihentünk az aljában.
77.-79. láda Láttam, hogy a Forrásvadász mozgóládát Árpádtetőn rejtette el Párduc, de nem volt időm felmenni érte. Szerencsém volt, mert ketten is elmentek megkeresni, de nem vitték tovább. 9 nap múlva viszont gondoltam egyet és felugrottam érte. A forrást már ismertem, mert kora tavasszal megtaláltuk itt Gergővel a "rezidens" ládát, így azt nem kellett külön becserkésznem. Volt még időm arra is, hogy kicsit odébb a Körtvélyesi forrásnál lévő GCKFOR ládát is megkeressem. Persze ezek most drive-in jellegű találatok voltak, nem úgy mint tavasszal.
Másnap újrarejtettük a mozgót Gergővel fél 11 körül a Fehér-kúti kulcsosház alatti 3-as forrás foglalata feletti fánál. Az elmúlt évek alatt nagyon sokszor voltam már a kulcsosháznál/ban, de eddig sosem ereszkedtem le a forráshoz. Most ezzel a rejtéssel ezt a régi restanciámat pótoltam Gergővel. A forrás vize enyhén vasas ízű, de iható. Ebédig még volt időnk, így megkerestük a Gilice tetőn a GCGITE ládát is. Nem is tudtam eddig, hogy itt a fák között egy hátrahagyott kőbánya is van. Nagyon klassz kis mászóka van itt kövekből, sziklákból kirakva. Még én is kedvet kaptam, hogy felmásszak a Gergő után.
80. láda A következő ládázásra majdnem egy hónappal később került sor Budapesten. Bátyáméknál voltunk és szombat reggel kikísértem a lányokat a HÉV-hez, majd utána megkerestem a GCREFT ládát. A templom kívülről szép, a rejtés ötletes.
81. láda Másnap kis kirándulásra indultunk a Visegrádi hegységbe bátyámmal és unokaöcsémmel. A Holdvilág-árok volt az úticél. Itt a GCHOLD multiláda pihent. Az első pont a Domini forrásnál volt, míg a másodikért meg kellett szenvedni, mert az fenn volt a vízesés felett. Bár a táj szép volt, de rengetegen jártak erre a kifogástalan időben, így számomra túlzsúfolt volt a keskeny ösvény és ez rontotta az élvezeti értéket. Részletes leírás a túráról itt olvasható.
82. láda Este a nejemmel kettecskén rövid sétára indultunk a belvárosban. Az Országház előtt a budai oldalon "megtaláltuk" a GCPAAI virtuális ládát is. Ennél az a feladat, hogy egy meghatározott pontról selfit kell lőni háttérben a Parlamenttel. Nekünk sikerült, de a rejtő azóta még nem hagyta jóvá a pontot. Reméljük erre is hamarosan sor kerül!
83. - 85. láda Gyönyörű idő lévén elindultam ládázni és velem tartott a húgom és a nejem. Először a Békás parkban, a Gőtés tónál kerestük a GCGOTT "ládát" ami ez esetben egy virtuális pont volt, aztán felküzdöttük magunkat a hegytetőre és a remek kilátás és az ősz gyönyörű színei miatt egyik ámulatból estünk a másikba. Fenn a sziklaüregnél megtaláltam az aznapi második ládát, a GCKL2-t és rögtön a visszarejtés után jött is a következő ládász pár. Már másodszor "futok" bele olyan ládavadászokba, akik utána nem logolják be rögtön a találatot és később sem teszik ezt vagy nem állítják vissza az időpontot a tényleges megtalálásra. Ugyanis este visszanéztem a logokat és aznap, az utánam a következő bejegyzés 72 perccel illetve 9 perc híján 5 órával később datálódott. Olyan nagyon persze nem csodálkozom ezen, hisz azok a cimboráim sem teszik ezt, akiktől "megfertőződtem". A harmadik láda egy forrásnál várt, egész pontosan a forrásnál a hegyen. Sajnos a környezete nem volt túl rendezett. Furcsálltam is, hisz egy ilyen városi forrást, ami az autóúttól csak pár méterre van, kisebb fáradtsággal lehetne rendbe rakni és állagát megőrizni. A kalandjainkról részletesen ebben a beszámolóban olvashatsz.
86. - 89. láda Ismét kéktúrázni indultam, de ezúttal társaságom is akadt a szomszédom, Isti személyében. Néhány nappal a túra előtt megnéztem, hogy az Apátvarasd - Zobákpuszta útvonalon milyen ládákba botolhatunk, és az első ilyen láda a GCCSSZ a Csepegő-sziklánál betegeskedett. Egész pontosan nem volt meg. A rejtő kérte, hogy aki arra jár és van kedve gyógyítani, az vegye fel vele a kapcsolatot. E-mail-en értekeztem vele és egy komplett ládát készítettem a gyógyításhoz. Készítettem logbookot, igaz, kicsit elméreteztem, így utólag szabni kellett, hogy beleférjen a ládába. Készítettem az ifjú kessereknek hűtőmágnest és kitűzőt is. Véleményem szerint a láda túlságosan szem előtt van. Jeleztem is a rejtőnek, hogy érdemes lenne megfontolni egy másik, kevésbé feltűnő helyet a Csepegő-szikla közelében, de nekünk sem időnk, sem jogosultságunk nem volt erre. Ezt majd döntse el ő. Viszont a sikerélmény nem maradt el, mert utánunk négyen is megtalálták a hétvégén, és valaki még a kis ajándékokat is megköszönte.
Ezek után a következő láda a Kisújbánya feletti Cigány-hegyi kilátónál várt. Ezt a kilátót már több, mint egy éve kinéztem, mint meglátogatandó helyet, de akkor nem volt rá idő. Most viszont Istivel felkapaszkodtunk. Nagyon klassz volt a kilátás, a 360°-os körpanoráma. Sokan jártak erre az alatt a fél óra alatt, amíg itt voltunk. Aztán a GCIGAN ládát is megkerestük. Visszatértünk a kékre és nemsokára a Hidas völgy felső bejáratához értünk. Itt a GCHV multiláda 2. (virtuális) pontját Isti fedezte fel. Majd végig sétáltunk a patak völgyén és az 1. ponton lévő ládát kezdtük el keresni a kék útvonalától nem messze. Először egy kaptatón sétáltunk fel a sárga kereszt jelzésen, de a gps egyre inkább balra ösztökélt minket a meredek partoldal felé. Aztán megtaláltuk a célterületet, ahová szinte függőleges meredekségű lejtőn / rézsűn kellett leszánkázni. Itt a kövek segítségével, óvatosan átkeltünk. Őszintén szólva Isti volt az ügyesebb, mindig előttem járt néhány lépéssel. Viszont nálam volt az okosság, így jól kiegészítettük egymást. Én serényen olvastam a logokat, hátha találunk "kapaszkodót" Ő pedig a kövek és ágak közti kapaszkodókat kereste. Végül rálelt a rejtekhelyre. Én épp egy pár méterrel odébb és feljebb voltam, így feladta a logbookot, hogy elolvashassam a jelszót. Aztán végül nem spóroltam meg én sem, a ládához való lemászást, mert jobbnak láttuk, ha a patakmederben megyünk vissza és nem kapaszkodunk fel a szinte derékszögű rézsün az útra. Ekkorra már eléggé elfáradtunk, de még vissza volt egy kiszemelt láda, nem messze innét a Csurgónál. Itt is meg kellett küzdeni a meredek partoldallal, csak legalább patak nem volt alattunk. Bár a koordináta is jó volt és a leírás sem vezetett félre, mégis egy 10 percet bóklásztunk, mire meglett a GCHIDA. Még megcsodáltuk a Csurgót, aztán visszakapaszkodtunk az útra és indultunk Zobákpuszta felé.
90. - 93. láda Másnap Lentibe kellett mennem egypár cuccért. Reggel elvittem a gyerekeket iskolába, elintéztem a cégnél egy-két dolgot, majd ki kellett mennem az Istenkúti ovihoz. Itthon indulás előtt megnéztem, hogy milyen ládák esnek útba Lenti felé és beleszámítva, hogy Istenkútról már nem jövök vissza kinéztem egy Abaliget - Orfű útirányt. Mivel most a fő szempont az volt - a ládázás mellett - hogy időbe visszaérjek Lentiből, ezért a könnyű találatnak ígérkező "drive-in" ládákat pécéztem ki. Ott volt például a Magyarürögi Nagyboldogasszony templom ládája, aztán Abaligeten a gyönyörű panorámával rendelkező Hármaskereszt és végül a Tóth György emlékére rejtett láda a GCLMSZ
Ez utóbbiról érdemes kicsit bővebben írnom, mert én sem tudtam eddig erről a nagyszerű pilótáról. Ezzel a ládával Tóth Györgynek (1925-1971) és egy kicsit a Magyar Légi betegszállításnak szeretne a rejtő emléket állítani. A fenti linken teljes terjedelemben olvashatóak életének főbb állomásai és tragikus halálának körülményei, sőt, azoknak, aki még többet szeretnének tudni, azoknak a rejtő a "Szomorú elsőség" c. 9 részes cikksorozatot ajánlja.
A hazai légi betegszállítás alapító tagjaként minden tudásával azon fáradozott, hogy a szervezet mind jobb és jobb legyen. Azt valószínűleg sohasem gondolta, hogy ő lesz majd a magyar repüléstörténet egyik, talán legmegindítóbb tragédiájának főszereplője.
Miután a ládát megleltem, elsétáltam az obeliszkhez is, majd visszafelé megcsodáltam azt a gyönyörű látványt, amit a szikrázó napsütésben a tó fölött képződött pára felhő tett igazán varázslatossá.
Ezek után Magyarhertelend felé Magyarszéknél értem ki a 66-os útra. Innét a szokásos úton Kaposvár-elkerülő – Nagykanizsa – M7-es – M70-es – Lenti útvonalon haladtam, de továbbmentem Szentgyörgyvölgyön át Göndörháza felé, hogy ismét megkaparintsam a GCDDK2 kéktúrás mozgóládát, amit Velemér határában rejtettem újra. Sajnos sietségemben a "bocsicetlit" elfelejtettem ott hagyni. Remélem senki nem kereste aznap!
94-102. ládák
Október utolsó hétvégéjén őszi kiruccanásra mentünk Szegedre. Úgy terveztem, hogy a két teljes napból az egyik et a családdal töltöm a csúszdaparkban, míg a második napot teljes egészében a ládázásnak szentelem. De még a megérkezésünk estéjén rövid sétára indultunk és menet közben gyorsan megkerestük a parkban a gyerekekkel a Szegedi vár maradványait bemutató ládikát. Mivel előzetesen át is néztem a szóba jöhető ládákat, így előre láttam, hogyha olyan az idő, hogy bicajjal tudok közlekedni, akkor sokkal nagyobb távot tudok megtenni, ez által több ládát szedhetek össze. Autózni nem lett volna jó, gyalog vagy kerékpáron láthat az ember többet. Szerencsére az időjárás kegyes volt, míg Pécsett sokat esett aznap, addig Szegeden hét ágra sütött a nap, és csak az erős szél volt kissé kellemetlen. Roppant nehéz kronológiailag összeszedni ezt a napot, mert a sokpontos multik miatt a legoptimálisabb útvonalat próbáltam meg kijelölni, így nem a ládák rejtői által kijelölt sorrendet és útvonalat követtem. Így a beszámolóban a belogolás időpontja szerint haladok. A szállásunktól először a bringakölcsönzőbe vezetett az utam, mert a bizonytalan időjárás okán nem akartam feleslegesen cipelni Pécsről a saját bringámat. Innét indultam az első pont felé. 11 körül sikerült az első jelszóra szert tenni a Vértónál található Székelykapukat bemutató ládánál. Érdekes a hely. Ha itt laknék, akkor szeretném ezt a nagy parkot, a klassz dombot, ahol ottjártamkor sok gyerek bringázott, kis RC-s autókkal játszottak és télen biztos remek szánkópálya van itt. Ugyanakkor a dombtetőn lévő emlékhely szellemisége eléggé távol áll tőlem. Becsülöm azokat az embereket, akik ennyi áldozatot hoznak a saját meggyőződésük tágabb körben való megismertetéséért, épp ezért legalább egy fél órát eltöltöttem e helyen, elolvasgatva a leírásokat, de ettől azt hiszem nem nyertek meg az ügynek. Azért jó tudni, hogy ilyen is van. ;-)
Innét tovább haladtam a házak között a város széle felé, hogy végighaladjak a vasútvonal töltésén, meglelve azt a pontot, ahol az 1979-es nagy szegedi árvíz először tört át a várost vég gátrendszeren. Aztán elmentem a gát vonalát követve az Állatkertig. Itt ért az első igazi kudarc, mert egy rendkívül ötletes 3 pontos multi első és második pontját megtaláltam, de a 3. ponttal nem boldogultam. A rejtővel egyeztettem, hogy jó a koo, de ennek ellenére a keddi Állatkerti látogatás utáni újrapróbálkozáskor sem leltük meg a ládát. A rejtővel - immár itthonról e-mail-ben - ismét egyeztettem és arra jutottunk, hogy a láda biztos a helyén van, így megpróbáljuk a legközelebbi szegedi látogatásunkkor ismét megtalálni. Itt elég sok időt töltöttem, délután 1 óra körül indultam tovább a Kálvária tér felé, ahol ettem egy finom hamburgert és megkerestem a teret bemutató ládát. Ez után a Nagyárvizi nagy séta és az Alsóvárosi séta pontjai következtek a hangulatos kis utcákon. A belváros felé haladva útba ejtettem a Szegedi Református Templom virtuális pontját. Délután 3 óra is elmúlt már, mire leértem a Tisza partra és megcsodálhattam az árvizi emlékművet, amelyet Segesdi György alkotott és az árvíz 100. évfordulóján avattak fel 1979-ben.
"Segesdi György három évig dolgozott a Japánból származó krómacélból készült monumentális és lendületes emlékművön. A gránitlábazatra helyezett, rombolást jelképező hullámfolyam fölfelé meredő 12 méter magas oszlopnak ütközik, amely az elemekkel dacoló emberi helytállást, s a város hullámsírból való feltámadását hirdeti. A gránit lábazatba vésett két évszám: 1879 és 1979. " forrás: Gyurkóné Edit hozzászólása
Ezek után a Dóm tér következett két multiponttal. A Dóm téren már az előző esti sétánkon is jártunk, így most csak a virtuális pontok "begyűjtése" volt a cél. Ezek után ismét le kerekeztem a partra. Itta a Tiszavirág és az Nagyárvizi nagy séta pontjai után ráfordultam a hídra és átkerekeztem a Tiszántúlra, hogy a Szegedi Templomok és a Tiszavirág ládák egy-egy pontját megleljem. Kezdet szürkületbe hajlani a délután, mire visszaértem az "innenső" partra. Azért a hídon egy szelfi erejéig megálltam. A városi parkba (Széchenyi tér) vezetett az utam a Szegedi városnézés láda egyik pontjához. Innét a közelbe bringáztam egy-egy multipontért, majd a Nagyárvizi nagy séta utolsó pontjáért vissza kellett menni a térre. Ezzel véget ért a mai ládavadászat, már csak pár perces út várt rám a bringakölcsönzőig.
Ezen a napon 24,3 km-t bringáztam napsütéses, de szeles időben, ízelítőt kapva egy síkvidéki bringás életéből egy olyan városban, ahol sokkal nagyobb kultúrája van a városi bringázásnak, mint Pécsett, és ez az infrastruktúrában is megmutatkozik. Szegedi hétvégénken 9 ládát találtam meg és ezen belül 26 pontot érintettem sikeresen, ezen felül persze ott van a 3 pontos Állatkerti láda két pontja, de ezt nem számítom bele, hisz végül nem sikerült megtalálni a végládát.
