Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Mecseknádasdi séta

2023. február 12.

2023. március 19. - Okulare

Február elején ledöntött a lábamról az influenza. Majdnem egy hétig otthon lábadoztam és a vége felé már egész jól voltam és vágytam egy kis sétára. A szép őszi napsütésben Mecseknádasdra mentünk a feleségemmel és 5 hónapos kis drótszőrű tacsinkkal, Málnával. Ez volt az első erdei útja. A célunk a sétán túl az volt, hogy arrébb vigyük a GCDDK2 mozgóládát. Ez csak pár km-es kis séta, de azért elég combos emelkedőt kellett megjárnunk. És így, hogy nem volt a tüdőm 100%-os, elég lassan ment a hegymenet, de nem számított. Mindegy volt, hogy 1 km-t negyed vagy fél óra alatt teszünk meg. Friss levegőn voltunk és jól éreztük magunkat. 

Ott parkoltunk, ahol a kéktúra útvonala leér a Mecseknádasd - Óbánya közti aszfaltos útra. Innét indultunk neki visszafelé a hegyoldalnak Apátvarasd felé. Persze csak kb. 1 km-t kellett mennünk a ládáig. Az elején leelőzött minket egy túrázó. Kicsit izgultam, hogy vajon a ládáért megy-e, de ha azért ment volna, akkor hamarosan visszafelé is kellett volna találkoznunk, hisz a láda útvonala és útíránya is kötött. De szerencsére nem a ládáért ment, így jópár szuszogtató szakasz és pihenés után elértük a ládát. Az erdő csöndes volt és a növények még téli álmot aludtak. Hamar betegre állítottam a láda státuszát és elindultunk visszafelé. Így lefelé már könnyebb volt. Nem akartam kivinni az aszfaltos útra, de nem is kellett. A minimum 1 km az megvolt lent a völgyben, szinte a kocsinál. Itt rejtettük el egy kidölt, korhadt fánál. 

Megkérdeztem a nejemet és Málnát, van-e kedvük egy hasonló szuszogtatós sétára, mert ha igen, akkor felkeressük a szomszédos gerincen Réka-várát. Volt kedvük. :-) Elindultunk a a zöld sáv jelzésen felfelé, de ez aztán minden elképzelésünket felülmúlta. Sziklákon, köveken lépdeltünk felfelé, mintha egy lépcsősoron mennénk. De szerencsére ez nem tartott sokáig, szelidült a dőlésszög. Közben felfedeztünk pár illatos hunyort. Ez az oldal a déli fekvésének köszönhetően vélhetően melegebb volt és itt hamarabb megindultak a lágyszírmúak. Annak ellenére is, hogy a Réka-vár ládájának oldalán pár héttel korábban még egybefüggő hótakarót láthattunk az előző megtaláló által feltöltve. A láda itt is könnyen meglett, aztán megnéztük azt a pár követ, sziklát, ami a várból megmaradt és elmeséltem a feleségemnek a Skóciai Szent Margit történetét, amit a geoláda oldalán olvastam korábban.

Réka-vár legendája
A néphagyomány és számos történész szerint itt született Skóciai Szent Margit. Az első ezredforduló évei nemcsak a Kárpát-medencében, de a Brit-szigeteken is mozgalmas, váratlan történelmi fordulatokban gazdag időszakot hoztak: Vasbordájú (Ironside) Edmundnak, az angolszászok királyának halála után Knut, dán uralkodó foglalta el a trónt 1016-ban. Knut gyilkos szándékai elől Edmund két fiát Szent István udvarába menekítették, ahol a király gondoskodott neveltetésükről. Az egyikükhöz, Edwardhoz, első magyar királyunk feleségül adta lányát, Ágnest, és birtokot is adományozott neki. Angliába való visszatérésükig, 1058-ig a Réka-várban élt a család, és itt született 1045-ben Margit nevű lányuk. Margit később III. Malcolm skót király felesége lett, és sokat tett a skót állam kialakitásáért és a katolikus vallás elterjesztéséért. 1251-ben szentté avatták.

forrás: a GCREKA geoláda oldala

Aztán hamarosan visszaindultunk a kocsihoz. Lefelé már könnyebben haladtunk. Vitt a gravitáció. Persze a legaktívabb Málna volt. Látszott, hogy nagyon élvezi, még így is, hogy a póráz korlátot szabott a futhatnékjának. Szívem szerint elengedtem volna, de egyrészt nem szabad, másrészt ő (még) nem szófogadó, ki tudja visszajönne-e. Nem akartuk kipróbálni. Vándorlásaim során sokszor találkozom póráz nélküli, de a gazdájával túrázó kutyával, de azok nagyon fegyelmezett kutyák voltak. Sosem volt problémám velük.

Hamarosan leértünk az autóhoz. A pólómból facsarni lehetett az izzadtságot. Most is hoztam váltópólót, mert a hideg kocsiba vizes pólóval beülés felért volna egy újabb megfázással. Így egy gyors pólócsere után elindultunk haza. Jó kis séta volt, de azt meg kellett állapítsam, hogy korántsem gyógyultam meg teljesen. 

 mecseknadasd_20230212.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr5218073388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása