SzezON

A Húsvétot megelőző napok már igazi tavaszi időjárási körülményeket hoztak, de az előrejelzés Nagypéntekre már hidegfrontot prognosztizált. Ezért kivettem egy nap szabadságot csütörtökre és a Gergővel geoládázni indultunk a Jakab-hegyre. Gergő sokszor volt már velem ládázni, de most készítettünk neki is önálló felhasználói fiókot, így már a saját jogán is be tudta jelenteni a pontokat. Azért is kellett egy kicsit ládázni, mert külön neveztünk a tavaszi szentléleki geocaching versenyre, és ehhez vettem neki is egy Garmin Oregon 700-ast és kellett egy főpróba hozzá. Versenyen már volt velem, így a verseny körülmények, a multimátrix lebonyolítás már nem újdonság neki, de a versenyeken a GPS-t mindíg én kezeltem. Nála csak néhányszor volt a készülék, mikor előreszaladt keresgélni. Ilyen előzményekkel vágtunk neki a csütörtöknek. 

Indulás Éger-völgyből

Éger-völgyből indult a mai túránk. Ide busszal jutottunk fel, a kocsit az uránvárosi buszvégállomás mellett hagytuk, mert az volt a terv, hogy a hegytetőről egy másik úton ereszkedünk le a Patacs - Rácváros felé és gyalog érkezünk vissza az autóhoz. 10 óra előtt pár perccel indultunk el a buszmegállóból a kis házak között, hogy nemsokára bevessük magunkat az erdőbe. A széles kavicsos út és a karnyújtásnyira megcsillanó Éger-tó vize parkerdei hangulatot kölcsönzött az antrénknak, de aztán hamar beértünk az Éger-patak kevésbé rendezett medréhez és azt követve indultunk neki az emelkedőnek. A kék kereszt jelzésű úton kényelmesen haladtunk, majd az első csomóponton, egy kis szerpentinen nekiveselkedtünk a meredekebb piros sáv jelzésű útnak. Itt rögtön egy patakátkeléssel kellett kezdeni, ami Gergőnek könnyedén ment, én kicsit megfontoltabban abszolváltam.

Farkas-forrás

Negyed óra múlva utól értünk egy nagyobb (kb. 30 fős) diákcsapatot. Épp a Farkas-forrástól távoztak ugyan azon az úton, mely nekünk is a célunk volt. Nem akartunk velük vegyülni, ezért inkább lepihentünk a forrásnál és ittunk pár kortyot, no meg kipróbáltuk az új szelfi botomat. Sokáig azt gondoltam, hogy nem kell nekem efféle úri huncutság, de egyrész (főleg, ha egyedül túrázok) nagyon rövid a karom, és ha meg akarom örökíteni magamat egy-egy helyen, akkor a fejem igen nagy részét kitakarja a képnek. Másrést ez egy olyan szelfi bot, amely tripoddá is alakítható, s távirányítós exponáló gomb is van hozzá, így akár egy nagyobb csapatról is lehet vele csoportképet készíteni. Mindezek előnyök mellé a harmadik indok az volt, hogy párezer forintért kínálták, tehát nem is egy nagy befektetés volt. 

Kidőlt bükkfa a Négybarát-forrásnál

Miután kifotózgattuk magunkat felkerekedtünk, s pár perc múlva elérkeztünk a forrás geoládájának rejtekéhez is. A GCBUEK ládát, már korábban is megleltük, de most ismét meg kellett találni, hogy a Gergő is logolhasson. Így hivatalosan ez lett az ő első találata. Visszarejtés után folytattuk utunkat a következő láda irányába, amely egy nemrég (kb. másfél éve) kihelyezett 3 darabból álló multiláda volt. Az első pont a Négybarát-forrásnál volt, ez csak pár lépés letérésre volt a turista úttól. Itt a rejtek egy nagy bükkfa tövénél volt, de a mi bükkfánk bizony nemrég kidőlt. Pedig szép egészséges fának tűnt. Valószínű a múlt szombati heves szél dönthette ki. Erre abból következtettem első sorban, hogy mivel a fa rádőlt a forráshoz vezető túristaútra, ezért az erdészet láncfűrésszel "utat" vágott, hogy mászás nélkül el lehessen érni a forrást. És a szétszóródott fűrészpor az nagyon friss volt, maximum néhány napos lehetett. Itt jópár percet elbóklásztunk, mert először kicsit máshová képzeltük el a leírás alapján a rejteket, nem gondoltuk, hogy a kidőlt fa lesz a nyertes. De aztán végül ott kötöttünk ki. Érdekes volt a látvány, mert a fa elég nagy földlabdát kifordított a györkereivel és ebből ugyanolyan sűrű, mélyzöld medvehagyma tenger nőtt ki, mint amivel szinte az egész utunk során találkoztunk. Úgy nézett ki, mint egy élő fal.

Egészség-forrás közelében

Aztán elindultunk a GCFOJA, azaz a "Forrástúra a Jakab-hegyre" nevet viselő multi 2. pontja felé. Ehhez kereszteznünk kellett a kék sáv turistajelzést és itt már eléggé korgott a gyomrunk, így kerestünk a partoldalban egy kényelmes helyet és elkezdtünk falatozni. Nemsokára neszezést hallottunk közvetlenül a hátunk mögül. A Gergő felállt és megfordult és a feje pont egyvonalba került egy kis őzgidáéval. Én is felálltam és az őzike még hosszú másodpercekig nézett ránk a kerek szemeivel. Úgy tűnt, hogy nehezen tudja eldönteni, hogy most menekülnie kellene, vagy maradhat. Végül - miután átgondolta a lehetőségeit - elügetett a hegy irányába. Ekkor kicsit messzebbről hasonló zajt hallottunk és egy másik, - az előzőnél még fiatalabb - őzgidát pillantottunk meg. A "tesóját" követve ő is távozott a közelünkből. Szerintem érezhették, hogy nincsenek igazi veszélyben, mert elég kényelmesen távoztak. Láttam én már őzet gyorsan távozni és ez nem az volt. 

Jelzetlen úton a 3. multiládapont felé

Mivel a szendvicsünk elfogyott, így mi is szedelőzködtünk és követtük az őzeket a multi láda következő pontja felé. Ez a pont az Egészség-forrás közelében volt, ehhez viszont jócskán le kellett ereszkedni a gerincről. 200 méteren majdnem 50 méter szintemelkedést tettünk meg lefelé, aztán meg persze visszafelé is. A Gergőnek persze meg sem kottyant, de én azért küzdöttem a tereppel rendesen. 

A Tubes-Misina gerinc a RP-DDK útvonaláról

Visszaérve a piros sávra már csak kereszteztük őkelmét, mert egy jelzetlen, de jól járható erdei úton még magasabbra kellett kapaszkodni, hogy elérjük a kéktúra útvonalát s megközelíthessük a multi 3. pontját. A bokrok között megláttunk egy robogót és egy bukósisakot. Kicsit csodáloztam is, de gondoltam talán valaki medvehagymát jött gyűjteni. Itt a Gergőnek futhatnékja támadt. Így átvettem tőle a futásban erősen akadályozó GPS-t és elindult. Láttam, azért ő is meg-meg állt fújni egyet, de az erős, edzett focista lába sokkal könnyebben repítették előre, mint engem a lomha lépteim. Nemsokára el is tűnt a szemem elől. Én kényelmesen haladtam felfelé. És aztán megláttam a robogó gazdáját, vagy legalábbis azt gondolom ővé lehetett. A turista úttól kb. 50 méterre épp indította be a láncfűrészt. Azért elgondolkoztam ezen. Ha ő hivatalból vágja a fát, akkor miért van egyedül? A favágás team munka, többek között azért is, mert veszélyes foglalkozás, mindíg kell legalább egy biztosító ember. Ergó lehet, hogy emberünk illegálisba nyomja az ipart. Másrészt viszont azzal a kis robogóval nem sok fát tud elvinni, tehát eléggé szaporátlan lenne az elbitorlás, így ez sem valószínű. Na mindegy is mi járatban volt emberünk, mert e közben tovább haladtam és hamarosan elült a láncfűrész zaja. 

Apacsok-kútja felett a zöld kör jelzésen

Erős 10 perc múlva én is felértem a kereszteződéshez, ahol Gergő már legalább 5 perce pihent. Innét egy könyned kis séta következett az enyhén lejtő kék sávon. Itt találkoztam néhány éve egy termetes nyuszkával, de most nem láttunk egy tapsi-fülest sem. Biztos a Húsvéti tojásokat festegetik otthon. Nem sokat tapostuk a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalát mert a 3. pont az Apacsok-kútja nevű forrásnál várt, amelyhezt le kellett térni a völgybe egy jelzetlen úton. Itt Gergőnek lefagyott a GPS-e, majd újraindult, de érdekes módon a track-et megtartotta. Nekem ez sosem így zajlott le. Ha lefagyott a vas és újraindult, akkor az addig tracknek lőttek. Újraindulás után még megtettük azt a pár métert a rejtekig, ami hátra volt. Itt is keresgéltünk jópár percet, mert máshogy értelmezte ő is a leírást meg én is. Végül neki lett igaza. Így sikerrel abszolváltuk ezt a három pontos multit. 

Pálos kolostor romjai a Jakab-hegyen

Felmerült, hogy menjünk vissza a kék jelzésre, vagy vágjunk át úttalan utakon a zöld körig. Előbbi talán kényelmesebb lett volna, utóbbi egy hajszállal rövidebb. Ezt választottuk. Végül annyira nem is volt vészes az út, egyszer került csak elénk egy nehezen áthatolható csalitos. Gergő átment rajta, én megkerültem. Néhány méter különbséggel értünk ki az útra. Innét hamar elértük az vaskori földsáncot, mely annak idején a hallstatti kultúra itt lakó népeit védte. A "várfalon" belül már szinte szőnyegszerűen borította a talajt a medvehagyma és közte az odvas kertike megannyi fürtös virága dugta ki fejecskéjét, hol fehér, hol lila színben pompázva.

Jakab-hegyi kilátó

Aztán hamar megpillantottuk a Jakab-hegyi kilátót és ott rengeteg fiatalt. Az általunk már korábban látott csapat egy helyen üldögélt és falatoztak, míg egy másik, nagyobb csapat a PTE-PEAC egyen pólójában voltak és nagyon sok csoportban röplabdáztak. Mi nem is akartunk ebben a hangzavarban leülni, épp csak elsétáltunk a Pálos kolostor romjaihoz, mert a GCAZ, egy virtuális geoláda pont volt a közelében, majd leolvasva a jelszót már mentünk is vissza a zöld sáv felé. Hamar magunk mögött hagytuk a zsivajt és gyönyörű napsütésben indultunk lefelé. Hamarosan megpillantottuk a házat a lombkoronában. Azért volt könnyű dolgunk, mert még igazi levelekről, igazi lombkoronáról nem beszélhetünk, hisz épp csak most kezdtek el a fák lombosodni. Itt is megkerestünk egy ládát, mégpedig a Ház a fa tetején, azaz a GCHAFT ládáját.

Ház a fa tetején

Ez után még kitértünk nyugat felé, mert pár lépésre a turistaúttol csodás látvány tárult a szemünk elé. A fák csupasz ágai között remek kilátás nyílott Cserkútra és a fölé magasodó Jakab-hegy déli oldalára, melyből határozottan kitüremkedett a Babás-szerkövek sziklacsoportja. Miután kigyönyörködtük magunkat vissza léptünk a turistaútra és nemsokára megpillantottuk a leágazást, ami egy ligetes helyre vezetett, ahol tűzrakó hely is volt. Mi elhagytuk ezt és a köves-sziklás-homokos talajon kissé botladozva folytattuk utunkat a GC500S nevű láda felé. Maga a táj érdekes, de semmi különöset nem mutat. Mégis akkor miért van itt láda? Ennek a ládának nem a látvány a fő erénye, hanem az a nevezetes pont, hogy ez az ország legdélebbi 500 m magasan lévő pontja, azaz a legdélebbi hegyünk. Ugyanis, mint ahogy ezt a ládaoldalon olvashatjuk:

"...a Föld felszínét a tenger szintjéhez viszonyított magasság szerint a következő kategóriákba soroljuk:
0 méterig: mélyföld,
0- 200 méterig: alföld,
200- 500 méterig: dombság,
500- 1500 méterig: középhegység,
1500 méter felett magashegység.

..(Magyarországon) ez a legdélebbi pont, ahol még éppen 500 méter felett lehetsz. :-)"

forrás: GC500S

Napsütötte déli gerinc

Sajnos mire ideértünk, eléggé elfáradtunk, így ennek a jelentőségét kevésbé tudtuk átélni. A láda hamar meglett és logolás után leheveredtünk egy kidőlt fatörzsre és megettük a maradék szendvicseinket. Erősen tűzött a nap és eddigre már a lábunkban volt majdnem 9 km. Meglepett, hogy ennyire elfáradtunk. Nem gondoltam volna, hogy az elmúlt hónapok mozgásszegény életmódja ennyire visszaveti az erőnlétemet. Megbeszéltük Gergővel, hogy kissé rövidítünk. Egyrészt innét az erdőn át ereszkedünk tovább a jelzett turistaút felé, másrészt meg "elengedjük" a további 2-3 ládát, amit mára beterveztem. Nagyjából szintvonalon tettünk egy ívet és visszatértünk a zöld sáv turistaútra, majd innentől egy elég erős lejtő következett. Meg is állapítottuk, hogy lefelé talán nehezebb is, mint felfelé. Egy rövid pihenőt is beiktattunk közben, de aztán hamar a kereszteződésben találtuk magunkat, ahol az eredeti tervek szerint a Bika-dombi Farkas-forrás ládáját kellett volna megkeresni, majd tovább haladni dél felé. De ezt már kihagytuk és balra, azaz keleti irányba kanyarodtunk Éger-tető felé. Hamarosan utólértünk egy családot két kisgyerekkel, akik angolul beszéltek. Le is hagytuk őket. Majd a turistaút helyenként kispatakká alakult, mert valahonnét idetalált egy kis ér. Néhol a turistaúton, néhol mellette csordogált. Aztán egy nagyobb mélyedésnél felgyülemlett, így a már kijárt kerülőúton abszolváltuk a megkerülését. Itt két siklóba botlottunk. Előttünk csúsztak át a bokrok alá. 

Kilátás a Cserkút felé

Aztán következett egy erős hajtűkanyar, amely után egy rövid emelkedő szakította meg a hosszú lejtőt. Nemsokára elértük Éger-tetőt. Kérdeztem Gergőt, hogy akar-e pihenni a játszótérnél, de nem akart. Így kikerültük, pomtosabban nem kanyarodtunk el felé, hanem a város felé indultunk immár jelzetlen utakon. Itt kicsit belekavarodtam a térképbe, mert amelyik utat választottam, az végül lejjebb érte volna el a várost, mint terveztük, így inkább viszakoztam. Az utolsó szakaszra ismét jelzett úton értük el az Éger-völgyi patakot és a tavat. Itt sokan voltak, hisz igazi kiránduló idő volt. Amikor már egy széles, kavicsos úton haladtunk a célegyenesben, kifordult a bokám. Mondtam is a Gergőnek, hogy ami a göröngyös, úttalan utakon megtett kilómétereken nem következett be, az itt a sima úton bekövetkezik. Szerencsére nem történt nagyobb baj. Kicsit még éreztem pár lépés erejéig, de nem gátolt jelentősen. Sietnünk kellett a kinézett buszhoz, de végül 4-5 perccel korábban a megállóba értünk.

Itt még erősen lejt az út

Jó kis túra volt, s bizonyíték arra, hogy a hosszú kihagyásnak ára van. Érdemes újra felépítenie magát az embernek. Remélem nyár elején tudom folytatni a Kéktúrát s addigra vissza kell szereznem az erőnlétemet, hogy bírjam a napi 20-25 km-es penzumot. Ma ez nem sikerült volna.