Vokányban leszálltunk a vonatról és mindjárt kétségek merültek fel, hogy merre tovább, de végül konszenzus született. Elindultunk az erdő széli úton. A turistaút szépen lassan elkanyarodott a vasút mellöl és egy réten keresztül vezetett be minket a Villányi hegység egyik völgyébe. Az első pihenő után kissé meredekebbé vállt az út, de mi vidáman, jót beszélgetve haladtunk az úton, ami egy erősebb kaptató után egyszer csak elfogyott. Ekkor előkaptam a GPS-t és kiderült, hogy pár száz méterrel odébb le kellett volna térni a szekérútról.
Visszasétáltunk és megleltük a halvány, kopott jelet, ami valóban a helyes irányt mutatta. Innét az erdőben vezetett az utunk egészen fel a magaslatig. Ahol megpihentünk egy szőlő ültetvénynél. A pihenő után egy rövid ideig a gerincen az ültetvény mellett vitt utunk, majd bekanyarodtunk az erdőbe. Az út innét lejtett míg el nem értünk egy rétre, ami már a Palkonyai pincékhez volt nagyon közel. Mi azonban tovább haladtunk Villány felé. Az út ismét az erdőn keresztül vezetett a Vylyan Pincészet gyönyörű haciendájáig.
A ligetben a fák hűsítő árnyékában megpihentünk, majd hamar indultunk tovább. Ismét a szőlők között kutyagoltunk, de a nap már nagyon tűzött és csak nem akartak közeledni az árnyat adó fák a Szársomlyó északi oldalán. A Fekete hegyet elhagyva végül némi tanakodás után megtaláltuk a bejáratot az erdőbe. Itt az első métereket egy szűk vízmosásban tettük meg. Hamarosan elértünk egy elágazáshoz, ahol a széles szekérúton egyszer csak egy friss kék jelzés mutatott balra. Volt is arra ösvény, de igencsak benőtt, alig járt képet mutatott, amivel nem is lett volna baj, mert utunk során többször találkoztunk ilyen szakaszokkal, de egy rövid szakasz után "elfogyott" az út. A fákon láttunk egy-két lekopott - épphogy látszó - nagyon régi jelet. Visszafordultunk. A széles szekérút továbbkanyarodott jobbra. (A térképvázlaton jelzett turistaútnak elvileg törés nélkül kellett volna enyhén ívelve haladnia, de ott nem volt út ("X"-el jelöltem).) Mi elmentünk jobbra a szekérúton, ahol ismét láttunk régi jeleket. Majd egy idő után a szekérút jobbra kanyarodott - jelentősen eltérve az eredeti útiránytól -, így a szaggatott kékkel jelzett helyen átvágtunk az erdőn és kiértünk a szőlők közé a térképen jelzett útra visszatalálva.
