Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Szuadó-völgy, avagy tavasz a télben. 

2021. 02. 21.

2021. március 25. - Okulare

fejlec.jpg

Jó idő, hóvirág mező, 4 barát, patakok és ficamok, darazsak és kutyák. Ennyi hozzávaló egy eszményi kiránduláshoz. Olvassátok, mit főztünk ma nektek!

Fenyőfákkal szegélyezett hangulatos ösvény

Ezen a hétvégén kicsit hosszabb túrát terveztünk barátainkkal. Remete-réten parkoltunk és a kék túra útvonalán indultunk el a Rózsa-hegy oldalába. Bájos fenyőfákkal szegélyezett ligeterdő közepedte kapaszkodtunk fel a hegy derekán futó széles írtásig, amely egykor valószínűleg egy lég-kábel nyomvonala lehetett. A meredek emelkedő kicsit megszeppentette a velünk tartó házaspárt, akik nem szoktak hozzá az erdei sétához, vagyis, ha jól értettem, elszoktak tőle az elmúlt évtizedekben. Megnyugtattam őket, hogy ez a mai túránk legmagasabb pontja. Igaz, ide mégegyszer vissza kell majd jönnünk, csak az már nem lesz ennyire meredek, mert a szintkülönbséget a Szuadó-völgyből sokkal hosszabb úton küzdjük majd le.

Széles nyiladékon haladunk

Node egyelőre kellemesen sík, majd lassan lejtőssé váló úton bandukoltunk a Cinke-tanya felé. Megmásztunk egy magaslest, fényképeztünk hóvirág telepeket és kerülgettük az erdészeti gépek által vájt nyomvájúban megrekedt saras-pocsolyás részeket. A kéktúra elkanyarodott balra, de mi egyenesen folytattunk utunkat immár a kék "L" jelzésen a Vörös hegyen, amely nemsokára beért az erdőbe. Itt ritkás, aljnövényzettel gyéren rendelkező erdő fái között haladtunk, kicsit le, kicsit fel, míg a fák között megpillantottuk a pihenőhelyet, ahol az elemózsia egy részét akartuk elfogyasztani. A Cinke-tanyán látható egy emlékkő, amely emléket állít négy jóbarátnak, akiknek életük volt a Mecsek és itt, e helyen építettek egy kis kunyhót, ahol aztán nagyon sokszor összejöttek, hogy itt pihenjék ki vándorlásaik fáradalmait. 

08.JPG

Kicsit fel, kicsit le

09.JPG

Cinke-tanya

Miután jóllaktunk, elindultunk tovább a fennsíkon. A turistaút jobb oldalán már látszott, hogy igen mély völgy húzódik arra felé, amely a Szuadó-völgy egyik mellékvölgye. Egy rövid időre ismét a kék sávon találtuk magunkat, csak azért, hogy pár lépést megtéve a kék kör jelzésen elinduljunk az alig jelzett, alig járt ösvényen, mely a Laci-forráshoz vezet minket. A vége felé már igen meredek volt az út, de hamar megérkeztünk a forráshoz. Itt pár percet időzünk csak, a kutyák ittak is a hűs vízből, majd egy keskleny ösvényen a szurdokká váló völgy bejáratához érkeztünk, ahol az Orfűi-patak szélesen kanyargott észak felé, hogy kilométerekkel arrébb érkezzen meg az Orfűi-tóba.

Kutya ül a fűben

A patakátkelésnél kicsit szétszóródtunk, mert mindenki máshol vélte biztonságosnak a száraz lábbal történő átkelést. Aztán egy rossz lépés következében Dorottyának kificamodott a lába, úgyhogy egy kis ápolás következett. Majd elindultunk szép lassan déli irányban. Ismét át kellett kelni a patakon. Egyébként a Mecsek ezen része forrásokban igen gazdag, és mindemellett több barlang is húzódik a lankák alatt.

Laci forrás és környéke

Variációk patakátkelésre

Mi a Patacsi-mező felé tartván, eleinte a szélesebb völgyben, a patak mentén haladtunk, de aztán a turistaút "elindult" a völgy keleti oldalán és egyre meredekebbre váltott. De azért hamar felértünk a Szuadó-nyeregre, ami egy csomópont is egyben.

30.JPG

Visszatekintés a Szuadó-nyeregről a völgybe

Itt futnak össze az Orfű felől, a Jakab-hegy felől és az Éger-völgy felől érkező turistautak a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalával. Itt várt minket a mai második pihenőnk a Patacsi-mező menedékháza mellett. Itt előkerültek a hátizsákokban maradt szendvicsek, sütemények, kekszek. Felemlegettem két és fél évvel ez előtti kéktúrámat, mikor itt megpihenvén óriasi, ámde békés darazsak döngicséltek a közelemben lévő fa odva körül. De most ebben a kora tavaszias februári hétvégén nem láttunk darazsat, így meg kellett elégedni a velünk lévő kutyákkal, mint jókora, ámde békés állatokkal. ;-)

31.JPG

Pihenő a Patacsi-mezőn

Aztán kis pihenés után nekiveselkedtünk a mai kirándulás záró etapjának és eléindultunk a kék jelzésen vissza Remete-rétre. Egy kis emelkedő után szinte sík úton haladtunk. Itt is sok fénykép készült a szúrós csodabogyókról és a hóvirág tengerről. Aztán a sok fényképezés miatt le is maradtam a többiektől és így a legváratlanabb kalandokról is csak utólag értersültem. Kezdődött azzal, hogy az egyik kutya megszökött és mire sikerült becserkészni, addigra a másiknak is lába kélt. Majd aztán az is hamar meglett, és a végére túratársunk, Feri is esett egyet. És mindezt én már csak múltidőben tudtam meg kb. 10 perccel később.

Túl ezeken a megpróbáltatásokon, már csak a délelőtt felfelé megtett lejtmenet volt hátra, mert ugyebár aki egyszer felmászik a hegyre, annak le is kell onnan jönnie. Velünk sem volt ez másképp. Szépen leereszkedtünk az Abaligeti útra ahol épp egy vesedonor húzatta a szembe sávban a vasat. Átvágtunk a réten. A reggeli csöndhöz képest, most elég sokan piknikeztek. De mi már nem álltunk meg, hanem visszatértünk az autókhoz.

Mint már annyiszor, most is csak azt tudom mondani, remek kis túra volt!

 szuado-volgy_terkep.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr8816476468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása