Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Óbánya - Kisújbánya

2020. 11. 07.

2020. november 09. - Okulare

fejlec_jo.jpg

Nagyon jó szomszédokkal áldott meg a sors. Sokat segítünk egymásnak, mindemellett sokszor remek összejöveteleket is tartunk. Szalonnasütés, pörköltfőzés, közös utca szilveszter és megannyi egyéb móka színesíti a hétköznapjainkat, hétvégéinket. Már évek óta szó volt róla, hogy egyszer menjünk el együtt kirándulni, igazán azonban csak most léptünk a tettek mezejére. Ez a túra már két hete is tervben volt, de a rossz idő keresztülhúzta a számításainkat, viszont most semmi nem állt az utunkba, így bepótoltuk az akkor elmaradt kirándulást.

003.jpg

009.jpg

011.jpg

017.jpg

018.jpg

019.jpg

026.jpg

027.jpg

 

Óbányán parkoltunk a falu elején. Már délelőtt is tele volt a kis parkoló, ezért az út mellett találtunk helyet. Szépen végigsétáltunk Óbánya "fő" utcáján a takaros kis porták között és hamar elértük a falu másik végén lévő pisztrángos tavat. Épp kifogtuk az etetési időt és láttuk, hogy csak úgy forr a víz a sok éhes haltól, ahol a gondozójuk szórta be az étket. Nemsokára folytattuk a sétát az őszi avarral borított úton. A srácok főleg a patakmedret részesítették előnyben. Ugráltak a köveken és hol az egyik parton, hol a másik parton kerülgették az akadályokat. Elég sokakat kicsalt a jó idő a természetbe és egy fotós csoporttal is találkoztunk, akik épp akkor állították fel állványaikat egy-két jó fotográfia elkészítéséhez. Nem voltak olyan sokan, mint két hete a Zengőn, de azért útközben legalább 20-30 emberrel találkoztunk. Kisújbányához közeledvén az út szélén láthattunk egy kőkeresztet és egy síremléket. 

029.jpgA keresztet 1868-ban Arnold Fülöp állíttatta és Berki Zoltán 2019-ben újíttatta fel. A kereszt előtt pedig dr. Péceli Endre emlék köve áll.
Dr. Péceli Endre orvos 1975-1991 között élt Kisújbányán, aki fontosnak tartotta a közösség összefogását és az egyik alapító tagja volt a Kisújbányai Baráti Körnek.
Barátai emlékére kőkeresztet állíttattak az Óbányai-völgy Kisújbánya felőli bejáratánál
forrás: Csodautak

A talaj néhol elég csúszós volt, mert a köveket jelentős nedves avar réteg fedte, vigyázni kellett hová lép az ember. Így, óvatosan lépkedve, meg-meg állva, körülnézve egy erős óra alatt jutottunk el Kisújbányára. Itt azt terveztük, hogy beülünk egy ebédre a Klumpás Büfébe, de sajnos az a kiírás fogadott, hogy a büfé megszűnt. Ekkor visszafordultunk és megnéztük, hátha nyitva a kisbolt, de az is zárva volt és persze a templom előtti kis vendéglő sem volt nyitva. Így maradt a hozott anyagból való étkezés. Igen ám, de a szóba jöhető padokat elfoglalták már, így indítványoztuk Istivel, hogy menjünk fel a Cigány-hegyi kilátóhoz.

Mi már jártunk itt két éve és mindkettőnknek nagyon tetszett a hely. Azért ahhoz, hogy a többiek is velünk tartsanak, kicsit kozmetikázni kellett a távolság adatokat és a ránk váró szintemelkedést is jótékony homályban hagytuk. A kereszteződésig felküzdöttük magunkat, elég nagy volt az autóforgalom ezen a rövid szakaszon. Aztán sajnos ki volt írva, hogy még több, mint 300 méter a kilátó. Ekkor egy jelentősebb lemorzsolódást szenvedett el kis csapatunk, mert a legifjabb kisasszony nem érzett magában elég erőt és persze motiváció sem igen akadt, így az egyik család lent maradt a Szürke-rét tetején. Mi pedig nekiveselkedtünk a kaptatónak. A hegy derekán bizony meg-meg álltam fújni egy picit és azt az örök érvényű igazságot is megemlegettem, miszerint az idő megszépíti az emlékeket. Ugyanis én nem emlékeztem, hogy ez ilyen meredek lett volna két éve. De azért 10 perc alatt feljutottunk. Sajnos a padok itt is foglaltak voltak, és a tűzrakó helyet is használták, így inkább a kilátó nyugati oldalához mentünk napfürdőt venni. Leheveredtünk és előszedtük az elemózsiát és kényelmesen megebédeltünk.

031.jpg

033.jpg

036.jpg

041.jpg

042.jpg

A Kelet-Mecsek tetőszintjének ugyan nem ez a legmagasabb csúcsa, de központi elhelyezkedése révén innen nyílik a legteljesebb körpanoráma a Mecsek ezen részére. Talán éppen ezért került ide a Kelet-Mecsek egyetlen kőkilátója. Így aztán Csaba, Isti, Gergő és én felmentünk a kilátóba megtekinteni ezt a híres körpanorámát. Nagyon párás volt a levegő, így nagyon messzire nem lehetett látni. Már a közeli Hármas-hegynek is csak a körvonala látszott, még ha kissé szokatlan szögből is, de azért felismerhetően rajzolódott ki a három csúccsal rendelkező hegy sziluettje. Tiszta időben a távolban jól látszott volna a Tenkes-hegy is, de most ebből semmit nem láttunk. Délre Zengő csúcsa is csak sejtelmesen derengett. A TV-tornyot a Misinán pedig szinte alig lehetett látni. De nyugatra tekintve kissé kanyarogva, de markánsan kirajzolódott a Vár-völgy festői lankákkal. Északi irányban a közeli erdők nagyon szép színesek voltak. Egy-egy fa már lombkoronáját is ledobta, de a többség még az őszi színekben pompázott. Pár fotó elkészítése után lelépcsőztünk a többiekhez. Kényelmesen elpilledve találtuk őket és gondoltam, amíg ők pihengetnek és megkeresem a Szürke-réten elrejtett geoládát. De az indulásomat követően ők is összeszedelőzködtek és utánam eredtek. A Szürke-rét tetején ismét egyesült a nagy csapat, de én mondtam, hogy egy fél órára eltűnnék ládázni. Úgyhogy a többiek ismét leheveredtek. Szerintem nem bánták, mert a nap olyan erővel sütött, mintha szeptember közepe lenne és nem november eleje. Gergő fiam és Beni eljöttek velem ládázni, Kata lányom pedig Erzsit kísérte el egy könnyed sétára. A rétet uraló három magasles legmesszebbikét célozták meg. Mi a 2.-nál balra fordultunk, mert várt minket az erdő és a benne rejtőző ládikó.

 052.jpg

055.jpg

056.jpg

058.jpg

062.jpg

063.jpg

Nem számítottam ilyen mély, nehezen járható vízmosásokra. Szerencsére a két ifjú legény, Beni és Gergő is velem voltak, így egy két nehezen megközelíthető, ámde rejteknek kiváló helyet ők ellenőriztek le. Végül Beni találta meg az igen ötletes rejteket. Nagyon nehéz volt kinyitni, itt viszont kellett a férfierő. Szóval végül közös diadalt arattunk. Aztán visszacammogtunk a többiekhez. A többiekkel ekkor készítettünk egy közös fotót is és aztán szépen összeszedelőzködtünk és elindultunk vissza a völgybe, Kisújbánya irányába. A kis faluban ismét kipróbáltuk a plázsra kirakott nyugágyak egyikét, de sokat nem időztünk. A visszaúton az ifjú legények ismét nem a legkönnyebb utat választották, hanem a az izgalmasnak tűnő patakmedret követték. Hála a szép időnek és a kényelmes tempónak, visszafelé is sikerült megörökíteni szebbnél-szebb részleteket. Néhány rövid snittet is felvettem a csobogó patakról.

Ismét elhaladtunk Dr. Péceli Endre sírköve előtt és a Pisztrángos-tavak közelében most volt mód jobban szemügyre venni Skóciai Szent Margit szobrát.

089.jpgSkóciai Szent Margit 
(Nádasd, Magyarország, 1047. június 10. – Edinburgh, Skócia, 1093. november 16.) magyar származású skót királyné, aki III. Malcolm második feleségeként nagy befolyást gyakorolt a kora középkori Skócia egészére, ám legfőképpen hitéleti munkássága jelentős, mivel megismertette a római katolikus liturgián alapuló kereszténységet Skóciával. Margit 1093. november 16-án halt meg Edinburghban, három nappal azután, hogy férje, Malcolm és legidősebb fia az angolok elleni csatában elestek. A nép körében azonnal szentként kezdték el tisztelni, ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt IV. Ince által. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették. Később visszahozták Skóciába és az általa 1072-ben Dunfermline-ban (Edinburgh-tól kb. 20 km-re északra, North Qeensferry mellett) alapított bencés rendi kolostorban nyugszik együtt férjével, fiával és más skót királyokkal és főnemesekkel.

forrás: Wikipédia

Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült - kb. másfél méter magas - alkotását 2014. június 9-én avatták fel. A település végén a pisztrángos tavak mellett található a szobor és a bogáncs szimbolikájára épít. Máriát gyakran ábrázolták bogánccsal, ami az Énekek éneke sorait idézte: "Mint a bogáncs között a liliom, olyan az én mátkám, a lányok között. (Én 2,2) Margit lágy és nőies arca és keze is ebből a bogáncstestből - mint apácaruhából - nő ki liliomként. Ugyanakkor a bogáncs a szenvedéstörténet virága is, így az aszkézisre, Margit szigorú életére utal. Ezen kívül természetesen a bogáncs Skócia jól ismert jelképe is. 

forrás: Köztérkép és Régmúlt blog

077.jpg

085.jpg

091.jpg

Aztán hamarosan ismét visszaértünk a faluba. A visszaúton is és Óbányán is sokan sétáltak még, kihasználva az egyre gyengülő Nap fényét, amely már lebukott az erdők mögé, és csak a falu feletti erdővel borított domboldalakat világította meg. Utunk végéhez közeledvén megpillantottuk az autókat és az ott várakozó előörsöt, akik már várták a slusszkulcsok őrzőjét. Kellemes kis túra volt, szerintem mindegyikőnk jól érezte magát.

Az összes kép megtekinthető ezen a linken.

obanya_a_szomszedokkal_terkep_20201107.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr4516278258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Pongrácz 2020.11.10. 09:37:54

Nagyon jó kis túra volt.Úgy emlékszem, hogy többé-kevésbé mi ( Ti, Gáborék, és mi ketten ) is ezt azutvonalat tettük meg annó.
süti beállítások módosítása