Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Sás-völgy és az Uránbánya

2020. 04. 08.

2020. április 14. - Okulare

fejlec.jpg

Már jópár éve, hogy ismét gyakrabban túrázok, azt vettem észre, hogy a Nyugat-Mecsek valahogy kimaradt a szórásból, ezért tavaly óta igyekszem ide is szervezni egy-két kirándulást, így mostanra azért már kezdem behozni a lemaradásomat. A lemaradást igazán jól a geoláda térkép szemlélteti, hisz a meglelt ládák jele szürke, míg a meg nem találtak még típusuk szerint színesek, így csak rá kell pillantani a térképre, hogy lássam, merre nem jártam még geoládázni. Most, e túra után így fest a Mecsek térképe.

mecsek_geolada_terkepe.jpg

Látszik, hogy a Pécshez közeli Közép-Mecsek területe szinte összes ládája megvan. A Jakab-hegyen és a Kelet-Mecsekben sokasodnak még a színes kis jelölők. Szóval e kellemesnek ígérkező napsütéses napon újból nekiindultam az erdőnek, hogy pár pöttyöt "beszürkítsek". De most egyedül vágtam neki a rengetegnek, senki nem tartott velem a családból. Így viszont lehetőség nyílt egy hosszabb túrára, amelyet a Nyugat-Mecsek lankásabb vidékére terveztem.

A Sás-völgyben tettem le az autót, ott, ahol 2018 őszén már egyszer parkoltunk. Idénre már egy kibővített, kaviccsal beszórt parkoló fogadott, közvetlenül a Cigány-réti pihenőnél. Szerelvény igazítás után egyből ehhez kis emlékhelyhez mentem, mert a mai első multiláda első pontja itt volt. A hetvehelyi cigánytelep felszámolásának 25. évfordulójára 2005-ben kopjafát állíttatott a helyi cigány kisebbségi önkormányzat. Miközben fényképeztem, egy nagy termetű, szinte fekete bundájú mókus ugrált egyik fáról a másikra, de mire ráirányítottam volna a fényképezőgép objektívjét, már eltűnt valamelyik vastag törzs mögött.

01.jpg

Mivel hűvös is volt (érkezésemkor az árnyékos völgyben 3 fokot mutatott az autó hőmérője) és tudtam, hogy hosszú napom lesz, ezért nem hezitáltam sokat, hanem visszafordultam és elindultam az aszfaltos úton. A piros kereszt jelzésű turistautat kerestem, mert azon kellett elindulnom, az úttól délre fekvő erdőben. Hamar meg is találtam, és bevetettem magam a fák közé. Először egy széles erdészeti úton indultam, amely fonódott a piros körút jelzéssel, de hamar elvállt a két jelzés. Innét egy szélesebb, de már kevésbé kijárt részen folytattam utamat, de pár méter után a jelzés egyértelműen mutatta, hogy térjek le balra. Egy alig járt ösvényen indultam el. Szinte nem is látszott. Onnan tudtam, hogy merre kell menni, hogy szinte 3-4 fánként felfestett piros keresztek mutatták, hogy merre haladjak. A jelzések teljesen frissek voltak. Aztán annyira eltűnt az ösvény a lábam alól, hogy rápillantottam a GPS képernyőjére. És akkor láttam, hogy a turista térkép szerint a piros kereszt nem is itt kezdődik, hanem tovább kellett volna menni az aszfaltozott úton. Valószínűsítettem, hogy az volt a legújabb koncepció, hogy a piros keressztel összekötik a piros körút jelzést, hogy ne kelljen lemenni az aszfaltos útra. Mindenesetre a sűrű jelzés végig vezetett a leendő ösvényen, és néhány erdészeti úton és vízmosáson történt átkelés után elértem a "régi" piros keresztet, ahonnét már széles, jól kijárt úton haladhattam tovább.

02.jpg

Először egy kissé feljebb haladtam a domboldalon, majd nagyjából szint vonalon haladva néhány fából épített akadály  pálya, mászóka szegélyezte az utat. Látszott, hogy ezek már régen kierülhettek, évekkel, talán évtizedekkel ez előtt. Volt néhány ismertető tábla keret is, már csak egyen találtam táblát is, mely a kislevelű hársot ismertette meg az érdeklődő kirándulóval. Aztán egy nagyobb kanyart követő egyenesen, egy magaslest előtt éles "visszafordító" következett, ahol ráadásul egy beton építményen, un. átereszen keresztül vezetett az út, amely, mintegy hídként szolgálva, átsegített az alatta folyó bővízű patakon. Az út innentől egy rövid szakaszon indákkal, vadrózsával benőtt volt, de még nem indult be igazán a vegetáció, ezért nem volt nehéz átvágni rajta. Innét egy "U" alakot írt le az út és megkerülte a Petőcz árokra merőlegesen futó hegygerincet, mely hosszan elnyúlt dél felé. Ennek keleti oldalán futott fel a turistaút, egyenletesen emelkedve. Itt sikerült jó tempóban haladnom és nagyjából ledolgoztam az induláskor az útkeresésre "elveszegetett" időt. Így körülbelül egy óra altt 4 km-re távolodtam el a kiindulóponttól, ami az én tempómhoz képest elfogadható sebesség volt. Hamarosan a lapos hegytetőre érkeztem, ahol várt a geoláda második pontja.

03.jpg

Nem sokat időztem, csak pár percet szusszantam. Itt már bőven melegem volt, de most meg az izzadt hátam miatt nem akartam rövidujjú viseletre váltani. Innét nagyon kényelmes, szinte sík és széles úton értem el a völgy felső végéhez, ahonnét a piros háromszögön elkezdtem a leereszkedést. Könnyen járható úton haladva észre sem vettem a Miska-forrás felé tartó leágazást, ahol pedig a harmadik pont várt. De aztán a térképre pillantva rájöttem és pár percet vesztve ugyan, de már a piros körön találtam magam, ami viszont egy keskeny kis ösvény volt. Néhány méter múlva már fel is bukkant a Miska-forrás foglalata. Itt eléggé elhúzódott a ládakeresés is és a jelszót sem akarta elfogadni a rendszer. Próbáltam hívni a rejtőt, de nem vette fel. Így hát fotóztam párat és visszarejtettem a ládát. Kicsit vacilláltam, hogy egyek-e, de még nem voltam éhes. Godoltam, majd a következő megállónál, a Karácsony-tónál eszek.

04.jpg

Egy kicsit elgondolkoztam, hogy a nagyon meredek, de toronyiránt haladó piros körön kapaszkodjak-e vissza a domb gerincére, vagy a kényelmes, de kerülő utat válasszam. Végül a nehezebb útat választva, fától fáig haladva megmásztam a meredek dombot. Itt 200 méteren közel 40 méter szintemelkedés várt. Ez majdnem olyan, mint felgyalogolni egy 10 emeletes legfelső szintjére. A könnyebbik úton ugyanezt a 40 métert 1000 méter alatt szedhettem volna össze. De végül zihálva ugyan de kiértem az útra és a piros sáv turistajelzést követve elindultam kelet felé. Itt egy fél órás, szinte sík séta következett a gyönyörű napsütésben. Közben a rejtő visszahívott, de nem ért rá segíteni, megbeszéltük gyorsan, hogy este e-mail-en egyeztetünk. A gerincen kissé feltámadt a szél és helyenként, ahol ritkásabb volt az erdő, ki lehetett látni dél felé. A párás levegőben talán Pellérd, vagy Aranyosgadány házait is felfedezhettem.

05.jpg

Hamarosan elérkeztem egy lapályos részhez, ahol több út futott össze, itt kellett balra letérnem a Karácsony-tónál lévő ládához. Sajnos ez nem egy igazi tó volt, hanem csak egy lápos-mocsaras rész, ahová szemmel láthatóan a vadak is lejárnak inni. Egy vadetetőt is láttam, és a láda közelében pedig egy magasles nyújtott (volna) remek kilátást erre a tisztásra, ha felmászok rá. De én inkább a láda keresésébe fogtam. Nem adott szöveges támpontot a láda rejtője és az utolsó logok sem árulkodtak. A ládát mégis nagyon hamar megleltem. Ötletes megoldás volt viszont a jelszó olvashatatlan volt, mert a logfüzet tönkre ment, a ládán feltüntetett jelszó pedig nagyrészt lekopott. Tudtam ezt előre, mert a korábbi  megtalálók már jelezték, így vittem logfüzetet és pótoltam a jelszót, ami azért kikövetkeztethető volt. 

Karácsony-tó
Petőczpusztától dél-nyugatra, a völgy kezdeténél az erdőben van egy kis tó. A néphagyomány azt tartotta, hogy a tó vize télen sem fagy be, és annak a lánynak, aki férjhez akar menni, karácsony éjjelén mezítelenül meg kell fürödnie benne, különben soha sem jön létre az áhított frigy.

forrás: a GCKARI ládaoldala

Mivel ez a hely amúgy nem tetszett és annyira még mindíg nem voltam éhes, ezért elindultam a következő láda felé. Ezen a szakaszon rengeteg kis erdei virág nyílt, színesítve a zöld erdőt. A bokrok és a fiatalabb fák már nagyrészt elkezdtek kilevelesedni, de az erdő öreg fáin még csak duzzadt rügyeket lehetett észrevenni.

06.jpg

Mivel ekkor már a Nap is delelőre járt, a melegítő felső is lekívánkozott rólam. Rövid kis sétát követően kiértem az aszfaltos útra, amely felfelé, a már bezárt uránbánya V. sz. üzeméhez vezetett. Ezen az úton találkoztam az indulásom óta először emberrel, de ő is nagyon messze volt, legalább 100 méterrel előttem vágott át az úton. Én viszont még előtte elkanyarodtam a IV. akna felé vezető útra. Itt egy kis emelkedő következett kb 700 méteren, majd rátértem a piros "L"-el jelölt erdei ösvényre, mely a Döröm-cser pusztatemplomhoz vezetett.

07_dorom-cser.jpgA lelőhelyen feltételezhetően a népi hagyományokban élő Döröm-cser pusztatemplomának maradványai figyelhetők meg. Az Árpád-kori templom építésének pontos ideje nem ismert, a XIV. században a Pécsi Káptalan tulajdona. Gábor Olivér a Janus Pannonius Múzeum régésze azonosította 2014-ben.

A helyi lakosság szerint a szigetvári vár kincseit az ostrom előtt itt rejtették el. Félelmetes helynek tartják, mert „a szellemek a pincében dörömbölnek.”

Döröncser (Dörönczér föld) név eredet: A dörömb „hullámos, dombos hely”, ahol csererdő volt valamikor

forrás: https://turistautak.openstreetmap.hu/mefo/pdf/Doromcseri_templom.pdf

Itt egy mozgóládát kellett megkeresnem. Sajnos ennek a ládának a koordinátáit nem mentettem le a GPS-be, csak a telefonomba, amely sokkal pontatlanabb. De azért bíztam a kesser-ösztöneimben, és nem is hiába! Pár perc nézelődés után kiszúrtam a rejteket. A rejteknél pont ülésmagasságban elfűrészelt tuskó volt, így arra letelepedve fogyasztottam el az ebédemet. Közel 40 percet töltöttem ebben a kis völgyben, majd elindultam visszafelé. Hamar elértem a kereszteződést és ítt most jobbra fordulva pár lépés után már megpillanthattam Petőcz-puszta haranglábját. Közben pár autó elment mellettem és az egyik az egyenesen behajtott a légaknákhoz. Én megálltam a haranglábnál, mert ott pihent a közelben a következő ládapont. Itt is logfüzetet kellett cserélnem. Bíztam benne, hogy mire tovább indulok, elmennek, bármit is csinálnak ott. Messziről figyeltem őket, és azt gondoltam, hogy virágokat helyeznek el az emlékkőnél, mert hajolgattak ott és valami doboz szerűséget is odavittek. Gondoltam palántáznak. Pár fényképet készítettem a haranglábről, aztán lassan elindultam, de nem úgy tűnt, hogy távozni akarnak. És hogy nekem miért volt ez fontos? Hát mert Petőcz-pusztán két légakna is volt annak idején, és mindkettőnél elhelyeztek egy emlékkövet, mely 1-1 ládapontként is funkcionált. Úgyhogy nekem pár pillanatra mindenképp oda kellett mennem, hogy leolvassam a megfelelő értéket. Ők is csodálkozva néztek, hogy miért közeledek egyenesen feléjük. Közelebb érve láttam, hogy nem virágpalánta van a dobozban, hanem az egy mobil grill, amiben faszenet próbáltak meg a tavaszi szellőben izzásra bírni. Megnyugtattam őket, hogy csak egy fényképet szeretnék az emlékkőről készíteni, és már megyek is tovább. A kattintás után gyorsan el is léptem tőlük, hogy ne érezzék feszélyezve magukat és elindultam a réten nyugati irányba, hogy ismét rátérjek az aszfaltútra.

08.jpg

A mecseki uránbányáról részletesen a Wikipédiának ezen az oldalán lehet tájékozódni.

Innét nagyon szép kilátás nyílt a völgyre. Én viszont a gerincen tovább haladtam az V. bányaüzem felé. Az út mellett kivágott rönkök sorakoztak egész hosszan. Helyenként csak egy sorban, helyenként viszont fejmagasságig felhalmozva. Az út nagy ívben kanyarodott nyugat felé, majd hamarosan elértem az elhagyatott V. bányaüzemhez. Innét egy mellékúton tovább mentem a multiláda utolsó pontjáig. Az út szép volt, de a ládapont sajnos egy nagyon dzsumbujos területen volt. El is kapott néhány vadszőlő, vadrózsa inda. A terülteről kijőve láttam, hogy jópár véres csíkkal lettem gazdagabb. Ezzel mára végeztem a ládák felkutatásával. Most következett mai túrám befejező szakasza, amely keretében vissza kellett jutnom a Sás-völgybe. Elvileg innét átvághattam volna a nagy kanyart az erdőn keresztül, de ez a tövises-tüskés bozótharc elvette a kedvem az úttalan utaktól, így visszaindultam az aszfalton az V. üzemhez. Utólag azt mondom jól tettem, mert tényleg hamar odaértem, míg az ismeretlen úton, akár egy csomó vízmosás, vagy sűrűn benőtt rész hátráltathatott volna, így meg tiszta volt a terep. Szépen sütött a nap. Az üzemnél nyugatra fordultam, majd pár méter után rátértem a kék körútra. Na itt viszont hibát követtem el, bár minden hiba egyben egy tapasztalat szerzés is. Ugyanis itt dönthettem volna úgy is, hogy szépen leereszkedem a kék körút jelzésen a völgybe, de én úgy döntöttem, hogy a térképen is látható szaggatott vonallal jelzett erdészeti utak egyikén átvágok a sárga körútra és azon ereszkedek le az Erdők Házához. Eleinte a fennsíkon arra törekedtem, hogy ne csússzak bele a gépek nyomvályújában kialakult pocsolyákba. Aztán azt is észre vettem, hogy nem a megfelelő úton indultam el, bár eleinte még nagyon közel jártam a szaggatott vonalhoz és azt hittem, csak pontatlan a felmérés, de azt nem gondoltam, hogy aztán ez szépen lassan, szinte észrevétlenül elkanyarodik a kívánt iránytól. Mire észbe kaptam, már késő volt. A térképen nem látszik de a valóságben olyan domborzati viszonyokon kellett volna átvágni, amiről úgy gondoltam, hogy nem éri meg az energiát. Inkább a könnyebb utat választva kb. szint vonalon haladtam.

09.jpg

Útközben találkoztam egy - vélhetően nem rég - jobb létre szenderült vakonddal. Az volt a furcsa, hogy nem a földön volt, hanem egy kidőlt fa törzsén pihent. Viszont teljesen érintetlen volt, sehol egy harapásnyom. Ezt azért vártam volna, mert gondoltam nem önmagától mászott fel a fatörzsre napozni, hanem egy ragadozó kaphatta el és tehette aztán oda. Készítettem róla pár fotót, nagyon szépen látszott az orsó szerű feje, az ásólábai. Átfordítottam hogy hasmánt is megnézhessem, hisz nem gyakran kerül az ember szeme elé egy ép vakond. Sajnos ezek az utóbbi képek kicsit homályosra sikerültek, de azért megmutatom. A vakond után nemsokkal újabb érdekes dologra bukkantam. Az avarban egy furcsa szerkezet volt leásva. Elsőre egyből taposóaknára gondoltam, bár ellene szólt, hogy ezen a vidéken utoljára talán 1944. októberén-novembén lehettek harcok és akkor sem hiszem, hogy pont az erdő közepébe telepítettek volna aknát. Ezen felül elég újszerűnek tűnt, így ez biztos nem 75-76 éve került ide. Aztán valamiféle orvvadász eszközre is gondoltam. Mindenesetre nem nyúltam hozzá, csak lefényképeztem és bemértem a koordinátáját. Itthon aztán elküldtem a Mecsekerdő Zrt.-nek a fényképet és a koordinátát és érdeklődtem, hogy szerintük mi lehet ez. Remélem kapok választ és akkor közzéteszem itt is. Mindenesetre itthon még eszembe jutott két lehetséges magyarázat: hátha valamilyen szeizmológiai vagy uránérckutatáshoz kapcsolódó berendezésről van szó.

10.jpg

Aztán ez a kis intermezzo módot adott arra, hogy alaposabban megnézzem a helyzetemet a megcélzott turistaúthoz képest. Úgy saccoltam, hogy kb. 150-200 méterre vagyok az úttól, de nyílegyenesen nagyon sűrű bozótos állta az utamat, nem akartam rajta keresztül vágni. Gondoltam megkerülöm. El is indultam, és nem sokkal később megpillantotam egy szélesebb erdei utat a völgy felé. Úgy gondoltam az biztos oda vezet, ezért leereszkedtem az útra. El is indultam a jónak vélt irányba és pár lépés után a képernyőre pillantva láttam, hogy ez bizony nem is a jó irány. Eléggé megzavarodtam. Ennyire rosszul mértem fel a helyzetemet? Pedig nem tartozom a rosszul tájékozódok táborába. Ekkor még mindíg nem sikerült teljesen rájönnöm, hogy merre is induljak. Hiába nézegettem az eszközt, de a valóságban látott domboldalak, vízmosások és a nap állása nem egyezett azzal, amit a térképen láttam. Valahogy nem állt össze a kép. Azért megnyugtatom a kedves olvasót, nem volt annyira kétségbe ejtő a helyzet, hisz körülöttem 500 méteres körzetben két jelzett turista út is volt, így könnyűszerrel kilyukadtam volna valamelyikre, amin aztán a jeleket követve lejuthattam volna a völgybe. De én nem értettem, hogy miért nem találok rá arra az útra, amit kinéztem magamnak. Úgyhogy elindultam egyik irányba, majd aztán egy másik irányba, de aztán pár lépés után mindíg kiderült, hogy egyik sem a megfelelő irány. Végül visszatértem oda, ahová az előbb leértem az útra. Azért lassan rájöttem, hogy melyik a jó irány. Nem kellett volna lejönnöm erre az útra, hanem a szintvonalon kellett volna továbbhaladni. Ezen felismerés folyományaként vissza kapaszkodtam a dombra és némi szuszogtató hegymenet után megpillantottam az első sárga turistajeléet. Pont egy bükk fa bemutató táblája mellett értem ki a körútra.

11.jpg

Innét már sima ügy volt elindulni a völgy felé. Persze egy kicsit még emelkedett az út, míg elértem a dombtetőt, majd onnan elkezdett lejteni. Innét egy keskeny és kissé vadregényes ösvényen értem el az Erdők Házát. Itt még beléptem balra az erdőbe néhány métert, hogy ez által 20 méterre megközelítsem az ott elrejtett és már korábban megtalált ládát, ami így beleszámít a GCKUPA pontjaim közé. A lombkorona sétányról épp akkor jött le egy anyuka a két gyerekével és a kiskutyájukkal. A kiskutya kicsit megugatott, majd körbeszaglászott, de aztán a kisgazdák után loholt, akik megcélozták a hintákat. Én megkerültem a házat és a napsütötte verandán leültem egy padra és itt elfogyasztottam egy szendvicset és kiittam a maradék vízkészletet. Még egy kis sütkérezés után elindultam az aszfaltos úton az 1 km-re leparkolt autóhoz. Nagyon jó kis kirándulás kerekedett ebből a napból. Kellemesen elfáradva érkeztem a kocsihoz.

A kirándulásról megtekinthető száznál is több fénykép.

terkepvazlat.jpg 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr1515599794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Pongrácz 2020.04.15. 09:41:31

Nagyon szép kis túra leírását olvastam. Gratulálok.

Okulare 2020.04.15. 12:08:56

@István Pongrácz: Köszönöm Apa, örülök, hogy tetszett!
süti beállítások módosítása