Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

A Lapajk csúcsának meghódítása

2019. 05. 22.

2019. május 24. - Okulare
fejlec.jpg
Kihasználva azt, hogy a nejem sokáig dolgozott, és a gyerekek pedig táborban vannak egész héten, szabadságot kértem szerdára, hogy kiránduljak egyet. A hétvégén megjelent egy multi láda a közeli Papuk-hegységben és ez arra ösztönzött, hogy megkeressem és elsőként megtaláljam ezt a 4 állomásos ládát és talán végre esélyem legyen egy piros egyesre. (piros egyesnek hívják az adott láda első találatát, amit külön jegyez a rendszer, az adott geoládász nevéhez kapcsolva. Páran ebben versengenek, hogy kinek van több "piros 1-ese".) Gondoltam, ha eddig senki nem mozdult rá, akkor biztos hétvégére tartogatják a környékbéli tapasztalt "piros1 vadászok" ezt a pontot, így én előttük megcsíphetem.


p5222964.JPG
Velika vára
Háromnegyed 10-re értem a parkolóhoz, leparkoltam és nekivágtam a kaptatónak. Mellettem a bányában serénykedtek a gépek, így nem csak a madárcsicsergés kísérte utamat. Nagyon szép, napsütéses idő volt. A Velika felett magasodó várhoz felérve viszont a feltámadt a szél. A ládát hamar megtaláltam, majd elfogyasztottam az első szendvicsemet.
A vár a 13. században épült, védett emlékmű. A magyar történetírásban Velike név alatt szereplő vár és birtoka, 1250-1489 között, a Zsadány nembeli Velika családé volt, majd 1489-től a török foglalásig a Beriszló családé lett.
A vár, az utóbbi évek karbantartásai és rekonstrukciós munkálatainak köszönhetően, jó állapotban várja a látogatókat. A jelenlegi romok alapján, a vár három osztatúnak tekinthető. Az északi oldalt egy tekintélyes, többszintes, alaprajzában háromszögletű lakótorony zárja. A torony, belső, északi sarkában, az egykori kandallók és a füstelvezető csatorna maradványai is jól megfigyelhetők, mint ahogy az egykori födémeket tartó gerendák fészkei is. A vár déli részét, a szakcikkek alapján egy legalább két emeletes palotaszárny zárta, az első szintjén egy kápolna maradványaival. A vár harmadik részét a magas falakkal határolt várudvar képezte, melynek egykori bejárata a keleti várfal közepén nyílott, egy kettős kapu formájában. A kapu előtt egy falmaradvány található.
forrás: a GCLAPJ geoláda oldala
E kis pihenő után tovább álltam és leereszkedtem a csúcsról, majd egy rövid könnyed sétával vettem lendületet a csúcstámadáshoz. A csúcs előtt megküzdöttem a Tauber sziklával, mely egy metamorf magmás kőzet, nevének eredete ismeretlen. Kora 308 millió év, a paleolitikumból származik. Itt is a ládát keresetem meg először. Kicsit lejjebb kellett ereszkednem a gerinctől, ami ezzel a súlyfelesleggel, ami nekem van, nem ment teljesen zökkenőmentesen, de azért hamar siker koronázta az erőfeszítésemet. Utána visszamásztam a kereszthez, hogy a rejtő által javasolt panorámába gyönyörködjek. Néhány fotó, egy szendvics és egy nagy lepke következett.
p5223021.JPG
Tauber szikla


Innét még jó pár méter emelkedő várt rám, míg a Lapajk tényleges csúcsához elértem, ami viszont már az erdős részen volt, így a kilátás itt elmaradt. De azért lepihentem egy picit. Innét az erdő képe is megváltozott. Míg fölfelé sűrű aljnövényzettel bíró fiatalabb tölgyes volt a jellemző, addig ezen a szakaszon sokkal idősebb fák álltak körülöttem méltóságteljesen és az aljnövényzetnek már híre-hamva sem volt.
p5223029.JPG
Velika falva madártávlatból


Hamar elértem a kereszteződést. Innét nagyon meredeken haladt az út lefelé. Az vigasztalt, hogy a nehezén már túl vagyok. Találkoztam egy fiatal párral, szépen köszöntünk is illendően egymásnak, úgy hogy "Dobar dan". Utólag gondoltam rá, hogy akár magyar kesserek is lehetnek és ők hitték azt rólam, hogy én meg horvát túrázó vagyok. De nem kellett ezen sokáig elmélkednem, mert az egyik kis kanyarban feltűntek Strombusék, akik szintén pécsi geoládászok és szintén a piros egyesre hajtottak. Ekkor már nem kellett megcsillogtatnom horvát tudásomat! ;-) Pár szót beszélgettünk, kicsit elkeseredtek, hogy jelentősen csökkent az esélyük a piros 1-re, hisz az igaz, hogy ők is megtaláltak már 2 pontot, meg én is, de én túl voltam a túra nehezebbik 2/3-án, míg ők velem szemben jőve még csak a könnyebbik 1/3-ot abszolválták. Bár jeleztem, hogy én sokkal lassabb vagyok, míg ők sportosak, de azt hiszem ez csak egy kis bátorítás akart lenni a részemről. A realitások azt mondatják velem, hogy most megelőztem őket. Persze nyugtával dicsérjük a napot. Eddig a pillanatig még nem logoltak be az oldalon. Hátha turbó fokozatra kapcsolva sikerült ledolgozni a hátrányukat és ők lettek az elsők, csak nem jelentették be a helyszínről. Mindenesetre a néhány perces beszélgetés után mindenki indult tovább.
p5223081.JPG
az öreg bükk apó
Olyan hamar elérkeztem a 3. pontig, hogy túl is haladtam rajta és csak néhány lépéssel később tudatosult bennem, hogy ott volt a szemem sarkában az öreg bükk apó. Itt eléggé nehéz volt jelet fogni, így jó pár tuskót megnéztem, mire meglett a megfelelő. Rövid logolás után leereszkedtem a rétre, átkeltem a kis hídon, mely a Dubočanka patak feletti átkelést segíti és a műúton haladtam a Sveti Ivan kápolna felé, melyet 1991. húsvétján állítottak. Itt a kemping és kalandpark megzavart kissé, hirtelen azt hittem azon az oldalon van a 4. láda, de aztán pár lépés után rájöttem a tévedésre. A kápolna mögé felkapaszkodtam és lélekben felkészültem egy hosszabb keresésre, mert Strombus és Péter jelezte, hogy itt ők is megszenvedtek a jelszegény környezettel. Sajnos én meg nem olvastam el a részletesebb hintet, miszerint árok menti fa a láda otthona. A jel nem oda mutatott, hanem a két árok közé valahova. Így jó 10 percig nem is jó helyen keresgéltem. Mikor már minden fát megvizsgáltam a jel 10-12 méteres körzetében, mérgesen elővettem a leírást és legörgettem alulra. Aztán az "árokparti" segítséggel viszont pár perc alatt meglett a láda. 13:34-kor logoltam a 4. ládánál. Ránéztem a weboldalra, hogy megelőzött-e Strombus és Péter, de egyelőre én voltam az egyedüli megtaláló.
p5223103.JPG
Sveti Ivan kápolna, mellette lélekharang, másik oldalán esőbeálló.

Aztán logolás közben elkezdett cseperegni az eső, de még nem annyira, hogy a nagy lombú fák alatt megérezzem, csak a halk kopogás lett egyre erősebb. Ahogy leértem az útra jobban rá is kezdett, de szerencsére csak pár percig esett. Még lőttem néhány fotót a kápolnáról, a kempingről, és a kalandparkról, majd egy kényelmes 20 perces séta után visszaértem az autóhoz.

A GPS 8,1 km-t mutatott, 4:18-as idővel (2:26 mozgásidővel) 446 m emelkedés/süllyedéssel. De a távba természetesen beleszámolja a jel ugrálásból esetlegesen adódó kilengéseket és a ládakereséskor keletkező "gordiuszi csomó" is hozzátehet pontonként több száz métert is akár. Ez remek túra volt! 
terkep.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr5414852850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.