Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Téli séta

2019. 01. 13.

2019. január 15. - Okulare

fejlec.jpg

Vasárnap délelőtt korizni voltunk a műjégpályán és olyan szép, napsütéses idő kerekedett, hogy kedvem szottyant kirándulni. Ebéd után összepakoltam a cókmókomat és neki indultam a "hegynek". Ismét a Dömörkapu volt a kiinduló pont és ismét a Kis-Rét irányába a sárga sávon, majd a sárga kereszten indult a túra. Ebben aztán ki is merült a hasonlóság. Egyrészt azért mert most a bakancsomat húztam fel, bízva abban, hogy egy hét alatt letaposták a havat, másrészt pedig csodaszép napsütésben vághattam neki az erdőnek, szemben a múlt heti borús, szeles havazással. Nagyobb tempót akartam diktálni, mert kb. ugyanakkor indultam, mint egy hete, de többet szerettem volna menni. Bölcs előrelátásból a fejlámpámat magamhoz vettem, hátha elhúzódna a túra. 

A kezdő sebesség megvolt, eléggé nekimelegedtem, mire felértem a sárga kereszt elágazásáig, ahonnét már lejtett az út. Most nem álltam meg fényképezni, hanem tempósan haladtam a sípálya felé. Az út az elvárásaimnak megfelelően le volt taposva, de azzal nem számoltam, hogy ez által eléggé csúszott. Igyekeztem a faleveles, már olvadásnak indult részeken haladni. A sípályán és a szomszédos szánkópályán is páran próbálkoztak. A pálya jó lehetett, mert teljes egészében letaposott hó borította, de csak pár fénykép erejéig álltam meg. Észre vettem, hogy Kantavár "csúcsát" ebből az irányból eltakaró hegyoldalban ugyanolyan csemete védő polikarbonátok hada sorakozott, mint amit ősszel a Sás völgyben már közelről megszemléltem. A Karolina külfejtés felé tekintve azt is láttam, hogy két markoló pihen a külfejtés legtetején. Kedvem lett volna lecserélni az új fényképező gépemen az objektívet, hogy jobban ránagyíthassak, de hamar elvetettem. Sok idő elment volna vele. Így inkább tovább siettem.

A Kis-Rét felett megálltam pár percre a volt sísáncnál - merthogy most már azt is tudom hogy a betontuskók a sísánc alapjai voltak, e tudásért hála Nagy Tamásnak. Láttam, hogy egy család lent szánkózik a réten. Innét tovább haladva, átvágtam a kis növendékfákból hajlított "alagúton" megálltam a GCKISR geoládánál. A múltkor már megkerestem ezt a ládát, de bántott, hogy nem készültem fel rá, hogy törött a láda, ezért most egy új ládával felszerelkezve vágtam neki ennek a körnek. Itt kicseréltem a törött ládát erre az újra, fényképekkel dokumentáltam a cserét és haladtam tovább. Ez a része az útnak már a múltkor is tetszett, mert viszonylag sík, vagy enyhén lejt és hangulatosan kanyarog. Néhány kanyar után ki is értem az elágazáshoz, ahol egy hete balra fordulva a sárga háromszöget követve értem fel a TV-toronyhoz.

 

Itt álljunk meg egy szóra! A múlt héten ezt a távot 1 óra 4 perc alatt tettem meg, most viszont a könnyebb útviszonyok, kellemesebb időjárás, kevesebb fényképezés és a túra bakancs miatt kereken 50 perc volt a 2,3 km-es út. Szóval volt mérhető eredménye az optimálisabb feltételeknek. 

Itt hezitálás nélkül jobbra fordultam, mert a Kantavári kitérő, ahol a mai geoláda várt, mindenképp teljesíthetőnek tűnt. Arra gondoltam, hogy ott még eldönthetem, hogy a mára tervezett másik ládát, a Lámpásvölgy ládáját kihagyva egyenesen a piros sávon megyek vissza a Dömörkapuhoz. Így hát elindultam a kényelemes, enyhét lejtő útnak. Útközben találtam egy érdekes turistajelzést, felette az "Emlékjel" felirattal. A jelzés erősen megkopott, de még világosan kivehető rajta, hogy ez a sárga négyszöggel és a sárga háromszöggel jelzett út volt valamikor csak akkoriban a jeleknek csak a kontúrvonalát rajzolták fel. Pár lépésre az emlékjeltől, találtam egy frissen kihelyezett padot. Itt megálltam egy teára és közben hagytam dolgozni a gps-t, hogy majd ezt is bejelenthessem a tuhu-ra POI-nak. 

 

Laikusok kedvéért a "tuhu" a turistautak.hu térképre utaló rövidítés. A honlapjukról származó információ szerint a turistautak.hu Magyarország nonprofit térkép-portálja, ingyenesen hozzáférhető, igényes elektronikus térképszolgáltatásokkal.

A névben vállalt turistautakon túl a teljes közúthálózat és a települések utcaszintű térképezését is végzi, és elektronikus térképek széles skáláján publikálja. Ezen túlmenően helyek sokaságát gyűjti és csoportosítja nyilvánosan elérhető adatbázisában, információkat szolgáltat, túraútvonalakat ajánl.

Eddig (2019. 01. 14-i adat) összesen 171.949 km utat jártak be és térképeztek fel. Ebből 25.305 km jelzett turistaút."

forrás: turistautak.hu

A POI betüszó pedig a GPS-ek világában a Point Of Interest, azaz érdekes helyek gyűjtő fogalma. Ezt megjelenítve a térképen az utánam jövők már a GPS készülékükre nézve jóval előbbre tudni fogják, hogy pihenő hely van ezen az úton.

Teázás után tovább indultam, de az út egyre lejtősebbre váltott. A Melegmányi út alatt vett egy éles hajtűkanyart jobbra. Itt is volt egy pad, ezt is bejelöltem. Innét irányba kerülve a Kantavár felé lehetett leereszkedni a meredekké váló úton. A könnyebb haladást a kihelyezett lépcső segítették volna, ha az egész nem lett volna lefagyva. Így nagyon óvatosan centiméterről centiméterre haladtam lefelé. Az egyik lépcsősornál ismét találtam egy padot, majd nemsokára a volt Kantavári kőfejtőtől délre kiértem a piros sávra. Itt pár méter megtétele után elértem a Kantavárra felvezető leágazást. A láda megkereséséhez nem kellett felkapaszkodnom a hegycsúcsra, ami szerencse is mert erősen csúszós volt az út, hanem a vár körüli vizesárok egyik partján álló bükkfa gyökerei között leltem rá a ládára. Miután sikeresen logoltam és visszarejtettem a ládát, a képzeletbeli falióra épp elütötte a 16 órát. Ránéztem a telefonomra, ahol a geoládász program a napnyugtát jelezte és bizony 16:26 percet mutatott, tehát szűk fél órám volt még napnyugtáig. Igaz egyből rögtön nem lesz sötét, de hamar leszáll az éj. Mindenesetre egy picit elgondolkodtam, hogy hogyan tovább. Végül úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor ne adjuk fel, irány Lámpásvölgy!

Ennek megfelelően visszaértem a piros sávra és ismét pár méter után balra kanyarodtam a piros négyzetre, ami levisz Lámpásvölgybe. A kereszteződésben felfedeztem ismét a magonc védő polikarbonát "erdőt", de nem álltam meg, hogy közelebbről megvizsgáljam. Az út szépen lejtett és a hátam mögött a nap utolsó sugarai is elenyésztek. Eleinte nyílt irtás mellett vezetett az út, de aztán beértem az erdőbe, ahol balra a Lámpás patak mély medre kanyargott, de vizet azt nemigen láttam. Napnyugta után 20 perccel érkeztem meg a láda helyéhez, ami egy kis leágazás volt a völgyben. Ide azért is vissza kell majd térnem, mert már nem sokat láttam, meg azért is mert a mecseki szénbányászat egyik emléköve is itt van, az un. északi táró emlékkő. A közelben a Gyula akna emlékkő is megtalálható. Feltett szándékom, hogy egyszer jó fényviszonyok mellett is erre jövök. Ez az út egyébként része a Mecseki Szénbányász Emlékútnak, melyet azért hoztak létre, hogy az utódok ekképp is tisztelegjenek azok előtt, akik a régmúlttól napjainkig a kő- és szénbányászatért sokat tettek. 

Apropó, tudod-e Kedves Olvasóm, hogy miért hívják ezt a völgyet Lámpás-völgynek? Így szól a monda: 

Egy szegény ember favágó fia megunta a sok nyomorúságot, nélkülözést és elhatározta, hogy annak az erdőnek a völgyében, ahol dolgozni szokott, megpróbál kincs után kutatni. Az öregektől többször hallotta, hogy a völgyben kincsnek kell lennie, mert sokszor láttak éjjel kékes lángokat fölcsapni a földből. Alig ásott a fiú, fényes fekete köveken koppant az ásója. Esteledvén, tüzet rakott. Az égő gallyakat ezekkel a fekete kövekkel rakta körül.

Egyszer csak észrevette, hogy azok éppen úgy izzanak, mint a parázs. Aranyat nem talált, így hát a fekete kövekből vitt haza. Otthon is kipróbálták, s kiderült, hogy a fekete kő jobban melegít, mint a fa. A legény ezután szorgalmasan járt a fekete kőért. Mind többen és többen csatlakoztak hozzá. Már egészen mélyre ástak és éjjel is dolgoztak. Mindegyik embernek volt lámpása, s a hegy tetejéről jól lehetett látni a lámpások fényének imbolygását. A völgy innen kapta a nevét: Lámpás-völgy.  

forrás: a geoláda oldala

 

A ládakeresést már a fejlámpa fényében kezdtem el, de egy kicsit bizonytalan voltam, hogy érdemes-e. Végül viszonylag hamar ráleltem, de itt ért a csalódás. A láda megvolt ugyan, épen és egészségesen, de a logbook nem volt benne. Forgattam, hátha legalább a jelszó bele vagy rá van írva a dobozba, de semmi. Elkészítettem egy fényképet, hogy igazolhassam a megtalálást és aztán, mivel ugyan sötét volt, de nem késő, felhívtam a rejtőt, Fairy-t. Ő készségesen elárulta a jelszót én meg felajánlottam, hogy a nálam lévő logbook-ot benne hagyom, ezzel "gyógyítva" a hiátust. Ezt ő megköszönte. Pár szóban még érdeklődött az útviszonyokról, aztán elbúcsúztunk. Hamar indultam is visszafelé, először kikapcsoltam a lámpát, hátha a megmaradt hófoltok adnak elég "fényt" a haladáshoz, de ez rossz ötletnek bizonyult, mert az utat sem és a jelzéseket sem láttam. Viszont a fejlámpa fényében gyönyörűen tudtam tájékozódni, szépen látszottak a turistajelzések. Ekkor jött az, amire már lélekben készültem. Mai túrám utolsó szakasza egy nagyon meredek hegymenet volt a völgyből fel a Dömörkapuig. majdnem 1 kilométer hosszan több, mint 150 métert kellett felkapaszkodnom. Ez az utólagos track kiértékelés tanusága alapján 15,5%-os emelkedőnek felel meg. Eleinte nagyon csúszott az ösvény, szinte fától fáig haladtam. Egyszer megálltam inni, mert nagyon kiszáradt a szám, de egyébként is sokszor megálltam rövid 1-2 perces szusszanásra. Aztán elértem a piros keresztet és onnan egy fokkal barátságosabb volt a domb. Ezen az utolsó szakaszon már kevesebbszer álltam meg. Hamar megláttam a Hotel Mediterránhoz vezető utat és a pislákoló utcai lámpákat. Innét pár méter enyhe emelkedő után értem ki a buszfordulóhoz. A parkolóban a sajátomon kívül már csak egy autó árválkodott. Lepakoltam a cuccomat, beültem és hamarosan már a város felé tartva faltam az aszfaltcsíkot. 

 

Nagyon klassz túra volt, de hogy a télen mennyire elszoktam ettől, azt az enyhe izomláz is jelzi a combomban és a vádlimban. Sebaj, majd elmúlik!

kisret-kantavar-lampasvolgy20190113.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr9414565386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csuth.tamas · http://maratonom.blog.hu 2019.01.16. 11:27:02

Akkor lehet, hogy veled találkoztam futás közben? A sárga kör jelzésnél, még a lépcsők előtt :)

Okulare 2019.01.16. 14:20:53

@athrun: Igen, elképzelhető. :-) A zöld kereszt felől jöttél, ha jól sejtem és aztán lehagytál a sárga körön.
süti beállítások módosítása