Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

Óbánya - Kisújbánya

2018. 07. 08.

2018. július 13. - Okulare

nyitokep.jpg

Hosszabb szünet után egy viszonylag hirtelen ötlettől vezérelve kirándulást terveztünk e hétvégére. Az időjárás úgy alakult, hogy a vasárnap lett a befutó. Én javasoltam Óbányát, mert nálam volt az "A malomnak nincsen köve" elnevezésű mozgó geoláda és az Óbányai Stein malomhoz terveztem rejteni. Persze, ha a többiek élénken tiltakoznak és más célpontot javasolnak, akkor sem estem volna kétségbe, de szerencsére senkinek nem volt kifogása.

Az előzetesen tervezett fél 10-es indulást némileg elaludtuk, de nem volt gond, negyed 11-kor indultunk végül. Először megálltunk autóval Mecseknádasd után a Skóciai Szent Margit keresztnél, a Stein malom szomszédságában és a Gergővel elrejtettük a geoládát, majd egy rövid autózás után Óbányán leparkoltunk és elindultunk a falu főutcáján a Pisztrángos tavak felé. Előzetes terveimben az szerepelt, hogy felkapaszkodunk a zöld kereszten a gerincre, de elvétettem az elágazást, pontosabban abban a hiszemben voltam, hogy a Pisztrángos tavaknál van az elágazás. Itt volt egy kiszemelt geoláda, és amikor ennek pontos helyét akartam belőni, akkor derült ki számomra, hogy túljöttünk az elágazáson. Rövid tanakodás után a család úgy döntött, hogy ők már nem fordulnak vissza, én menjek nyugodtan a hosszabb úton és majd Kisújbányán találkozunk. Én visszamentem a kereszteződésig és nekivágtam a meredek oldalnak.

Sűrűn néztem a GPS-t, hogy merre járok, mert nagyon hamar egy erdészeti útra keveredtem és láttam, hogy a zöld kereszt tőlem balra tart, de itt már nekem sem volt kedvem visszamenni, mert láttam, hogy nemsokára az erdészeti út is betorkollik a zöld keresztbe. A meredek részeket letudva letértem balra az erdőbe, mert a Pisztrángos tavak geoládája várt engem. Mivel a GPS jele össze-vissza ugrált, le is tettem a segítségéről és a vélt rejtekhely közelében lepakoltam a cumót és elkezdtem keresgélni a leírásnak megfelelő rejtekhelyet. Jó 10 perc eredménytelen kutakodás után visszaértem a hátizsákomhoz és tőle 20 cm-rre megláttam a rejteket. ;-) Nemrég a Szegedi Vadaspark ládájának logjai között olvastam hasonló esetet. A sikeres logolás után elindultam vissza a turistaútra és hamar elértem a piros sávot, ami tulajdonképpen a Dél-Dunántúli Piros Túra útvonala is egyben. Közben egy mezitláb futó lány hagyott le engem. Kicsit furcsállottam a dolgot, dehát ahány ember, annyi féle!

Fenn a gerincen az út széles és szinte egyenes volt, mind vertikálisan, mind horizontálisan. Bár akkor nem jutott eszembe, de tulajdonképpen akkor épp az egyik lábam Baranyát, a másik meg Tolnát taposta, hisz egy szakaszon ezen a gerincen húzódik e két megye mezsgyéje. Így már jártam egyébként tavaly tavasszal a Feked feletti erdőkben is, ahol szintén e két megye határán „egyensúlyoztam”.  A nap besütött a ritka lombkoronájú fák között. Délről egy vaddisznó horkantása hallatszott. Odakaptam a fejem és láttam is az állat sziluettjét. Pár másodpercig álldogált, majd elügetett. Mivel tőlem felé fújt a gyenge szellő, így gondolom ő hamarabb észlelhette a közelségem, így a horkantás nekem szólhatott. Tovább haladtam és egy farakást fényképezőgép állványként kihasználva készítettem néhány "spontán" szelfit. Aztán erősen figyeltem a következő geoláda helyét és pillanatok alatt ott is voltam. A ládaoldalon írták, hogy könnyű elvéteni, mert szerényen pihen meg a bokrok alján a Török kori mészégető romja

Erről így ír a geoláda rejtője, schwEster: "A Kelet-Mecsek erdeinek fája a középkortól igen komoly nyersanyagforrásnak számított: szén- és mészégetők, majd később üveghuták fogyasztották a hatalmas bükkösöket, tölgyeseket. Ebből az időből nemcsak a látványos pusztabányai hutarom maradt fenn, hanem maguk az erdő közepén megbúvó települések, Óbánya és Kisújbánya is ekkor alakultak ki.

középkori építkezések legfontosabb kötőanyaga a mész. Előállításához magas kalcium-karbonáttartalmú kőzetet (mészköveket) törtek össze, majd 900 fok fölé hevítették. Így a széndioxid távozása után kalciumoxid (oltatlan mész) keletkezett. Ehhez vizet adva kalcium-hidroxidot (oltott mész) kapunk, amelyből - megfelelő szemcseméretű adalékkal összekeverve - falazó-, vakolóhabarcs készül. A beépítés után a kötőanyag a levegővel érintkezve ismét kalciumkarbonáttá alakul.

Hazánk mészkőhegységeiben (pl. Bükk, Bakony) több helyen található régi mészégető. A Mecsekben egyről tudunk, amely itt, az Óbánya és Kisújbánya közötti völgy északi oldalában, a Harácsmezőtől délnyugatra, a Csalán-hegy déli lejtőjén bújik meg. Te is belebújhatsz! :-)"

Ahogy beértem a célterületre rögtön északra fordultam, de sehol nem láttam a mészégetőt. Megfordultam és akkor sem láttam semmit. Aztán, mint a viccben, néztem jobbra - néztem balra - hát nem középen volt! ;-) Megbújt az árnyékban.
A ládát megtaláltam, benne volt a logbook is, de a jelszót tartalmazó oldalt valaki szánt szándékkal szétvágta. Ez nem véletlen szakítás, ez egy precíz ollóval vagy éles szikepengével (esetleg bicskával) történő szétvágás. Ugyanakkor valaki a levágott darabot is akkurátusan beletette a dobozba. A fényképes bizonyítékot elküldtem a rejtőnek.

Aztán ismét találkoztam a mezitlábas lánnyal, aki most velem ellentétesen visszafelé kocogott egy sportcipőben futó fiúval. Biztos az erdőben találta! ;-) Később egy nagyobb társaság mellett mentem el, akik szalonnát sütöttek. Nagyon ínycsiklandozó volt az illat. Tovább indultam a gerincen és hamarosan egy széles teresedéshez érkeztem. Sejtettem, hogy ez a nagy elágazás, ahová a sárga sáv és a piros sáv fut össze. Itt pihenés nélkül indultam tovább, rápillantva a gps kijelzőjére, nehogy rossz úton járva további idő menjen el.

Az eleinte lankás út egyre jobban lejtett és az útra kidőlt fák mellet, a helyenként 40-50 cm mély vízmosások sem könnyítették a dolgomat. Hamar elértem a tisztást, amely szélén a Pásztor-forrás eredt. Most nem ittam a vizéből, mert az egész családnak szánt vízkészlet ¾-e nálam volt, míg az összes szendvics náluk. Ez is tanulság, hogy hiába tervezed, hogy együtt haladsz valakivel, érdemes mindent elosztani, mert nem tudhatod, hogy mikor, miért kell elválni.

A tisztás szélén átküzdöttem magam egy kidőlt bükkfán. Segítségemre volt két különösen védett havasi cincér is. Elkezdtem keresgélni a Pásztor-forrás geoládáját, de a majdnem biztosnak tűnő rejtekhelynél nem találtam semmit. (update: néhány nappal később a rejtő is járt itt és valószínű ő sem találta meg a ládát, mert újra rejtette a dobozt.). Szóval 10 perc eredménytelen keresgélés után elindultam a meredek kaptatón a Cigány-hegy felé. A keskeny ösvényen ismét kidőlt fákon kellett átvergődnöm, közben meg-meg pihentem. Szerencsére tudtam, hogy nem tart hosszan az emelkedő. Hamar fel is értem a tetőre és kitérőt tettem a kilátóhoz. Bár még csak másodjára jártam itt, de most is lenyűgözött a páratlan 360°-os panoráma. Bármerre néztem csak erdők-mezők, hegycsúcsok és völgyek tarkította kép tárult elém. A várakozó család és az élénk szél viszont arra ösztökélt, hogy a fényképek elkészítése után gyorsan hagyjam el a szélnek kitett kilátót. Innét egy eleinte lankás, majd egyre lejtősebb köves úton értem el a Zobákpusztát Kisújbányával összekötő aszfaltozott utat.

Innét már hamar le is ereszkedtem a völgyben megbújó Kisújbányára és a Klumpás Tanya nádkerítése felett átnézve megpillantottam a feleségem. Ő is észrevett és a gyerekek már futottak is felém. Nagy volt az öröm! Kiderült, hogy ők már majdnem egy órája várnak rám. Kicsit már aggódtak is, de szerencséjükre a büfés néni meghallotta, hogy arról beszélnek, hogy én a Pásztor-forrás felé kerülve jövök és megnyugtatta őket, hogy az jóval hosszabb út, várjanak rám türelemmel. Itt fogok eljönni a büfé előtt. És így is lett. Amíg a szendvicsemre vártam, addig elmesélték, hogy ők szépen lassan poroszkáltak felfelé a völgyben. Sokat patakoztak és összeszedtek pár kishajót, amelyet korábban mások engedtek le a patakon. A melegszendvics nagyon finom volt és megkóstoltam a Gergő kenyérlángosát is. Nagyon ízletes és meglehetősen kiadós darab volt az is. Aztán amikor jóllaktunk, elindultunk visszafelé.

Hamar magunk mögött hagytuk a takaros kis házikókat. Nekem ekkor eléggé fájtak a hetek óta problémás térdeim, ezért én lassan poroszkáltam, míg a gyerekek helyenként 50-60 méterrel előrébb jártak, de mindig láttak valamit a patakban, ami miatt le kellett mászni a mederbe, vagy olyan sziklát, vagy faágat találtak, amire feltétlenül fel kellett mászni, így többször utolértük őket. Ekkor készült néhány közös kép is. Bár még bőven a legvadabb délutánban jártunk, de a völgyben sokkal szorosabban zárt össze felettünk a lombkorona, így a fényképeken is látszik a gyengébb fény okozta homályosság, de a képek hangulata feledteti ezt a hiányosságot. Úgy emlékeztem, hogy a Ferde –vízeséstől távolabb van a Csepegő szikla, de mivel végül nem vettem észre, így itthon megnézve jöttem rá, hogy szinte rögtön a vízesés után kellett volna jobbra nézni.

Az út szépen kanyargott, hol a patak bal partján, hol a jobb partján, néha meg egymáson. De az alacsony vízállás miatt sehol nem volt komoly dilemma. A gyerekek szökdécseltek és meg öregurasan, mindig biztos fogást keresve poroszkáltam a nejem mögött. Hamar elértük a Pisztrángos-tavakat, ahol egy kis pihenést indítványoztam, mert ekkor már eléggé fájtak a lábaim. Úgyhogy néhány percig békésen üldögéltünk a tűzrakó hely körül, majd elindultunk a kocsi felé. A tavakhoz vezető alsó utat leaszfaltozták, míg a felső végigszórták kaviccsal. A falu nagyon rendezett képpel várja az ide látogató kirándulókat. Aztán hamar elérkeztünk a parkolóhoz, bepakoltunk és elégedetten ültünk be a kocsiba, hisz végül mindenki jól érezte magát.

Konklúzió: vizet, élelmet, térképet el kell osztani, sosem lehet tudni, mikor kell elválni egymástól

obanya_cigany-hegy_kisujbanya_obanya.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr9514111913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.