Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

Holdvilág-árok

2017. 10. 14.

2017. október 17. - Okulare

sting_artlasso_005.jpg

A hétvégén Budapesten töltöttünk pár napot, melynek apropója a pénteki fantasztikus Sting koncert volt a Papp László Sportarénában. Bár ez egy túrablog, de nem tudok elmenni szó nélkül az mellett, hogy a koncert az előzetes várakozásaimat is jócskán felülmúlta. Nem vagyok egy nagy Sting rajongó, de a sláger számait nagyon kedvelem és a Brand New Day című albuma pedig kifejezetten tetszik. Mivel ez a legújabb lemezének, a 57th & 19th címet viselő korongnak a koncertkörútja, ezért igyekeztem előzetesen megismerkedni ennek a lemeznek az anyagával. Nem állítom, hogy nem tetszett, de egy-két szám kivételével olyan langyos víznek tűnt. Bíztam benne, hogy a koncert második felében majd előrukkol az "öreg" egy-két fülemnek kedves slágerrel. Ehhez képest már az elején is egy temperamentumos, slágerekkel teletűzdelt indításnak lehettünk a tanúi. A setlist tartalmazott egy pár Police számot is. Ezt az infót rendre a helyszínen mellettem tartózkodó Sting szakértőm - a húgom - osztotta meg velem. Aztán ahogy telt-múlt az idő, úgy jöttek az ismertebbnél-ismertebb dallamok. Fantasztikus volt az aréna hangulata és a mi kedvünk is a tető fokára hágott, ami azért is nehéz, merthogy az aréna egy legömbölyített kavicshoz hasonlatosan nem sok fokot tartalmaz. ;-) (fotó: langologiterok.blog.hu; artlasso.hu)

Nos ilyen előzményekkel futottunk neki a bátyámmal és az unokaöcsémmel a szombati kirándulásnak. Én rájuk bíztam, hogy hová megyünk. A késő délelőtti indulás és a 16 órára megígért érkezés szabott csak keretet a dolognak. Ők - némi hezitálás után - a Holdvilág-árkot szemelték ki. Sajnos odafele menet kifogtunk egy erős forgalmi dugót, (legalábbis pécsi szemmel erős) így elég későn kezdtünk nekii a távnak. Eleinte még kellemes sétaúton haladtunk, majd egyre kövesebbé vállt az út és hamar elértük a patak medrét, ahol egy nyomsávosra szűkült az ösvény és hol a jobb, hol a bal parton vezetett az út. Ahol a patak szűk szurdokot vájt a völgybe, úgy az út néhol felszaladt egy kicsit a partfalra, hogy aztán pár méter múlva ismét leereszkedjen a vízhez. Így kis hullámvasútra emlékeztetett a dolog. A szép idő miatt elég nagy volt a turista forgalom. Páran egymást kerülgetve haladtunk előre, de sokszor jött szembe is egy-egy kisebb-nagyobb társaság. A bátyám szerint voltak itt már többen is egyszerre, így lehet, hogy csak az én Mecseken szerzett tapasztalataimnak volt zsúfolt az útvonal.

Kb. fél óra alatt elértük a Domini forrást, itt megpihentünk egy kicsit és gyönyörködtünk az "égig" érő fákon. A további utat tervezgettük. Az unokaöcsém mindenképp meg akarta nézni a félbehagyott ásatást, én pedig egy ládát szemeltem ki magamnak a vízesés fölött. Így hamarosan nekiveselkedtünk az előttünk álló meredek, lépcsőkkel tarkított útnak. 20 perc alatt elértük az ásatást, de micsoda 20 perc volt ez. Folyt rólam a víz és rendesen kapkodtam a levegőt, de felértünk. Az ásatási területre is bemerészkedtünk. Látszott, hogy régen nem kutatott itt már senki, itt is többen nézelődtek, pihengettek. Az ásatás kapcsán az unokaöcsém mondott pár szót, miszerint itt vélik fellelni Árpád fejedelem sírját. Részletesebben a Wikipédián olvastam erről.

Egy negyed órás pihenő után nekivágtunk a dombnak. Ugyan lehetett volna a "vízesés" felé is menni, ami most a gyenge vízhozam miatt nem funkcionált, de elég sokan voltak lenn a völgyben, így gondoltuk, hogy akkor inkább majd lefelé jövünk arra. Pár perc alatt felértünk a láda közelébe, ami valójában egy meredeken fel - enyhén le - erősen le - majd meredeken fel típusú küzdés volt. Itt is többen pik-nikeztek. A ládát hamar megleltük, majd indultunk is vissza hamar. Az úton már jött is egy iskolás csoport. Közéjük keveredve az ő tempójukban ereszkedtünk le a völgybe, ami a vízeséshez vitt. Előzésre nem volt lehetőség, így arra jutottunk, hogyha a csoport a vízesés felé megy, akkor mi az idefelé követett úton megyünk tovább, ha pedig arra mennek, amerre mi jöttünk, akkor mi a vízesést választjuk. Ők a vízesés felé mentek, így mi elstartoltunk jobbra a dombnak. Így kimaradt a vízesés, a vaslétra és a Remete-barlang is. Hamar leértünk a Domini forráshoz, bár ebben volt egy-két igen csúszós, nadrágfék közeli megoldás. A forrásnál ismét pihentünk, falatoztunk. Már épp indulni készültünk, amikor megérkeztek a diákok. Így a kocsiig vezető utat általuk hajtva tettük meg.

A völgy jellegében kissé hasonlított az Óbánya-Kisújbánya úthoz, de hangulatában messze elmaradt tőle, amiről persze nem a természet tehet, hanem a tömeg mellett a karban nem tartott kis pallók, a leharcolt és szétdobálva ott hagyott híd maradványok*. Ezek hatását csak részben feledtette a szépen színesedő őszi lombozat és a remek társaság.

*update: a véleményemet árnyalja, hogy utólag olvastam, hogy 1999. nyarán a sok esőzés miatt árvíz(ek) alakult(ak) ki, ami "mindent" vitt. Feltételezem, hogy ezek maradványait láttuk úton-útfélen. Node azóta eltelt 17 nyár! (forrás: Pilisi Parkerdő )

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr9713006050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P. Sz. C. 2017.10.18. 00:50:10

Remek programokkal telt a hétvégétek !!!!