Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

Kerekezés az Őrségben

2017. 06. 26.

2017. június 27. - Okulare
2017-06-26_13_12_55.jpg
Egy kánikulát hűsítő zivatarlánc farvizén megtekintett Margaret Island koncert utáni napon, bízva a felfrissült hűvösebb levegőben elindultunk egy kellemesnek ígérkező bringa körre. Őriszentpéterre elautóztuk és leparkoltunk a Nemzeti Park parkolójába. Sajnos a kerékpártartó egyik fontos csavarja elpattant, így feltárcsáztuk a kerékpárkölcsönző közelben feltüntetett telefonszámát, hátha tudnak segíteni. Megbeszéltük a tulajjal, hogy estére, mire mi végzünk a körünkkel, megpróbál keresni valami megoldást. Délután pont akkor csörgött a telefon, amikor bekanyarodtam a parkolóba. Szerencsére azért hívott, hogy menjek el hozzájuk és ad csavart. Nagyon kedves, segítőkész bácsi fogadott és pillanatok alatt elsősegélyben részesítettünk a kerékpártartót. Semmit nem fogadott el a segítségéért, így különösen hálás szívvel távoztam. Megérdemli, hogy ehelyütt egy kis reklámot csapjak neki.
ezerjo_okofogado.jpgEzerjó Ökofogadó
Cím: 9941 Õriszentpéter Égésszer 53.  
Tel.: 70 539-4594, 70 378-5761
 
Szóval visszakanyarodva az induláshoz, Őriszentpétert északi irányban a műúton elhagyva Kondorfa felé indultunk. Rögtön az elején egy kisebb emelkedőt kellett leküzdenünk. Majd Kondorfáig viszonylag vízszintesen haladt az út, de a falu előtt egy erős lejtő következett, hogy rögtön aztán egy erős emelkedőn kelljen feltekerni.  Itt a buszmegálló melletti fa árnyékban szusszantunk is egy kicsit. Innét ismét könnyed hullámvasutazás következett, amit csak az tett nehézzé, hogy nem volt, mi árnyat adjon. A 9. kilométert követően egy szép íves lejtő után, a kanyarban kellett letérni egy erdei útra. 

 
2017-06-26_13_24_53.jpgAz út az erdőben végig szélesen kanyargott és klasszul leszórt ledöngölt kavicsos út lett volna, ha az előző napi 1-1,5 órás zivatar nem lazította volna fel. Így sok helyütt pár cm-t is belesüllyedtünk a kavicsos földbe. Így a legkisebb emelkedőnél is inkább a tolást választottuk, nem akartunk küzdeni a sárral. Tolva viszont remekül körbenézhettünk, gyönyörködhettünk az erdő szépségében, és a műúttól eltávolodva hallgathattuk az erdő "csöndjét".  Az első három kilométer az emelkedő volt, 234 méterről 311 méterre vitt "fel" az út, onnan egy kis lejtő következett egy patakvölgy éles hajtűkanyarjáig. Aztán megint egy kis emelkedő, hogy aztán a Szentgothárd "Malomvölgyi tavához", a Hársas tóhoz vezető remek lejtőn suhanjunk egy jó kilométert. Realisztikus énem azért odakiáltotta a Zitának, hogy ezen majd fel is kell jönni. ;-) 
 
2017-06-26_15_18_07.jpg
A Hársas tó egy legalább annyira remek hely lehet a környékbeliknek, mint nekünk a Malomvölgyi tó. Ez ugyan kisebb, de a horgászás mellett strand is kialakításra került. A tó nyugati fele vadregényesebb, mi ezen a részen kerültük meg. Itt rögtön az észak-nyugati csücskében a kialakított pihenőhelyen elmajszoltunk néhány szendvicset. Majd egy bögöly is megugrasztott minket, így a Zita a pari ösvényre gurult vissza én egy kicsit feljebb indultam el, hogy megkeressem az itt elrejtett geoládát. Hamar meg is találtam.
A Zitával pár perc múlva összefutottunk. Az út innentől szinte vízszintes ösvényként a fák között haladt a tó déli csücske felé. A víztükröt szinte csak pillanatokra mutatta meg. A strandon fürdőzők vidám hangját viszont már messziről lehetett hallani. A déli csücskében - átkelve egy kis fahídon legurultunk a pár méterre lévő strandhoz, hogy a pihenőhelyen elkortyolgassunk a büfében vételezett hűs üdítőt, illetve ásványvizet. Nagyon jólesett. A kútnál feltöltöttük az ivóvíz készleteinket. 
 
2017-06-26_16_23_06.jpgEgy negyed óra pihenést követően vágtunk neki annak a lejtőnek, amin idefelé legurultunk. Most, hogy a felénél jártunk a mai penzumak, már fel sem merült bennünk, hogy feltekerjünk. Szépen kényelmesen felsétáltunk. Innét kezdődött utunk legsűrűbb része, mármint ami az erdőt illeti. Amíg az erdészeti úton ritkás ligetes erdők szegélyezték az utat, addig itt sűrű, helyenként alkonyati sötétséget idézett meg a hely. A csúcs a Farkasfára vezető elágazáson volt, onnan a faluig ismét egy remek lejtőn suhantak a fák mellettünk. Farkasfáról kifelé viszont egy kutyakemény emelkedő következett. Még bringát tolva sem volt kismiska. Alig 500 méter alatt 60 méter szintet mentünk. Viszont ezzel elértük az aznapi utolsó csúcsot, innét jó 5 km-en keresztül kényelmesen ereszkedtünk le Szalafő központjáig. Itt tanakodtunk, hogy benézzünk-e az előzetesen megbeszélt Ferencz Portára. Többen ajánlották, hogy itt megnézhetünk egy igazi ökogazdaságot, kóstolhatunk helyben készült sajtokat, egyéb tejtermékeket és nem utolsó sorban megkereshetünk egy geoládát is. De a meleg és az éhségünk a szemközti Őrszem Fogadó árnyékos padjai felé vitték lábainkat. Így itt fogyasztottunk egy kései ebédet avagy egy korai vacsorát. Én vasi pecsenyét ettem, a Zita pedig a fokhagymakrém levest és egy kis rántott sajtot. Egy picit vacilláltam, hogy igyak-e egy sört, mert a Zita felajánlotta, hogy vezet, de nem voltak papírjai. Mondjuk én ezen nem szoktam fennakadni, de igazából nem kívántam a sört a tegnapi Sziget feelinges koncerten elfogyasztott 5-6 sör után, így maradtam én a sofőr. Ebéd után elindultunk az utolsó kis emelkedővel kezdődő, majd kényelmes gurulásba átcsapó utolsó 3 km-nek. Menet közben még betértünk pár percre az útba eső Árpád-kori Templomhoz, de csak azért, hogy megnézzük, mert tegnap az esőben jártunk erre ládát keresni, de nem akarunk jobban elázni, így akkor nem mentünk le a templomig. A végén megérkezve a kocsihoz még elugrottam a kerékpár kölcsönzőbe a csavarért, majd fél hét körül indultunk vissza Lentibe. 
 
2017-06-26_16_32_34.jpgÉs, hogy miért jó, hogy nem ittam sört? Csesztreg előtt, Kerkaújfaluban, egy néhány házas településen megállítottak a rendőrök igazoltatás és szondáztatás céljából. Ami érdekes, hogy a Zita - mint utas - papírjait is kérték, de Zita a szokásos széles mosolyával, laza vállrándítással adta tudtukra, hogy az biza nincs, be kell érniük az ő becsületes ábrázatával. Be is érték. Nagyon szimpatikusak voltak, amíg az én adataimat végig futtatták a rendszeren pár szót beszélgettünk a melegről és a bringázásról, majd szépen búcsút vettünk egymástól. Kérdés persze, hogyha a Zita vezet papírok nélkül, akkor mennyire lett volna kedélyes ez a beszélgetés, de mivel nem így történt, ezért nem is annyira lényeges.
 
Kellemesnek mondható 34 km-t tekertünk/sétáltunk le ezen a nyárias napon. A tavi büfé kiírása szerint is és a kocsihoz visszaérkezve a hőmérő szerint is 25-26 °C körül volt a hőmérséklet. Ugyanez 35-40 °C-ban azért más lett volna. Kánikulában inkább valamilyen strandot választottuk volna, így jókor jött a zivatar, ami lehűtve a levegőt ilyen remek napot ajándékozott nekünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr2812624959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.