Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

Geoládák 01

2017. június 24. - Okulare

Íme az első próbálkozások rövid kronológiája:

-1. láda. Mert bizony ilyen is volt. 2015. december 19-én, Karácsony előtt pár nappal egy tüdőtágító túrán vettem részt csapattársaimmal Hosszúhetény-Kisújbánya-Óbánya-Mecseknádasd útvonalon. Utunk vége felé Óbánya közelében az egyik cimborám felvetette a velünk tartó két gyereknek és apukájuknak, hogy mi lenne ha keresnének egy ládát. Én már hallottam erről a játékról, de akkor, 15+ km-rel a lábaimban inkább egy korsó sörre vágytam a kellemes klímájú kis kocsmában. Utólag azt gondolom, hogy a pisztrángos tavaknál lévő GCPSZT ládát találhatták meg. Mindenesetre hagytak nekünk egy fél órát két kori sörre.

dsc08656.jpg0. láda. Majdnem egy évvel később, 2016. december 17-én egy búskomor - több napja köddel és szmoggal 
borított - napra terveztünk egy túrát. Nem is sejtve, hogy pár száz méteres szint felett, elhagyva a ködöt, szikrázó napsütés vár minket. A túrát én szerveztem, de korábban említett cimborám ismét ládázást javasolt, viszont ekkor már előre szólva azt is elárulta, hogy mit és hogyan kell a mobilra telepíteni, hogy aktív részesei lehessünk a játéknak. Ezen a túrán a gyerekeim is részt vettek és láttam, hogy milyen élvezettel vetik bele magukat a játékba. Így a Tubes alatt a GCTUBK és a GCROTA multinak egy-egy ládáját is megtaláltuk. De ezeket akkor én még nem loggoltam be a saját nevem alatt (akkor még nem is tudtam, hogy kell) csak a g:hu applikáció kezelését gyakorolgattuk. Ezek után ástam bele magamat a geocaching.hu bugyraiba és kezdtük meg a gyerekekkel a ládák felkutatását. Alább ennek a kronológiai sorrendjét olvashatod, bár előre jelzem, hogy ez főként magamtól magunknak íródott, külső szemlélőnek talán unalmas lehet. De ha valaki mégis kíváncsi a ládatörténetemre, Pongi57 néven megtalál a geocaching.hu oldalon.

1. láda. A Karácsonyi rokonlátogatást kipihenve gondolván - míg fri2017-01-02_14_21_54.jpgss az emlék - begyűjtjük az első ládánkat. Gondoltam, hogy kezdőként nem rohanunk fejjel a falnak, keressük csak meg a két hete már fellelt GCROTA első ládáját, és aztán körbesétálva a virtuálisakat is felleljük. Így 2017. január 2.-án ebéd után felmentünk a Misinára és elsétáltunk a Rotary déli oldalán. No a ládát háromnegyed órán keresztül kerestük. Sajnos csak a fiam emlékezetére hagyatkozhattunk, mert én nem másztam fel a turistaútról a ládáig az első megtaláláskor. Azért ismét meglett! :-) Köszönhetően a legrövidebb napok egyikének, nem forszíroztam a virtuálisakat, hanem visszaindultunk a jelszóval a jegyzeteinkben, hogy majd egy másik alkalommal a többi jelszót is megkeressük. Azért, hogy sikerélményünk legyen, lementünk a kisvasúthoz és megkerestük a GCPKVU ládát, amely így hivatalosan elnyerte a mi saját piros 1-esünket. ;-)

2.-3. láda. A korábban említett decemberi túránk végén még megkerestük a GCMYST koordinátáit és akkor olvastuk el, hogy a láda nem a koordinátán van, hanem máshol. Akkor besötétedett már, így lebeszéltük a lelkes gyereksereget a további keresésről, de a láda izgatott engem, mert annak ellenére, hogy tüke pécsiként sokat játszottam gyerekkoromban a Tettyén, és sokszor volt a Tettye végcélja vagy kiindulópontja a kirándulásainknak régen is és manapság is, a láda közelében nem jártam soha. Elolvastam a rejtő leírását és több
megtaláló logját és január közepén felmentünk a Tettyére a fiammal, - könnyelműen gondolván - ezek alapján 2017-02-12_15_14_06.jpgmeglesz, nem kell a pontos koordinátákat megfejteni. Sajnos 1 órás keresgélés sem vezetett eredményre. Hazaérve megfejtettem a koordinátát rejtő feladványt, így egy hét múlva 2017. február 19.-én már a pontos koordináta birtokában a fiam és barátja segítségével percek alatt megleltük a ládikát. Sikerünkön felbuzdulva megpróbáltuk megkeresni a GCTEKI-t, de a megadott helyen nem találtuk, pedig majdnem egy órát túrtuk az avart. Na majd legközelebb! Hogy ne menjünk haza 50%-os teljesítéssel, így a Havi hegyen a GCHAVI-t is "megszereztük".

4. láda. A következő napokat a környékbeli ládák előzetes netes megismerésével töltöttem. Észrevettem, hogy a közelben van egy virtuális, mégpedig a GCVIZT. Nem titok, hogy egy ház homlokzata van a fókuszban, Arra jártunk a kollegámmal, megállt az út szélén, gyorsan lefényképeztem a homlokzatot, hogy tudjunk tovább suhanni hogy majd elolvasom később, milyen feliratok vannak rajta. Nade ez alatt a 15 másodperc alatt kipenderült egy középkorú férfi az épületből és kissé mérges felütéssel kérdezte: "Hát erre meg mi szükség van?". Mire én, "Ez egy ládakeresős játék és ez a jelszó", mire ő békülékenyebb hangnemben: "Ja, az más!" ;-) Utólag átgondolva az én magyarázatom nem tűnt teljesen értelmesnek egy kívülálló számára, de abban a pillanatban ennyi elég volt a feszültség feloldására.

5. láda. Ugyanezen nap délutánján gyönyörű napsütéses idő kerekedett és iskola után bementünk a belvárosba egy kicsit sétálni. Én már azzal a hátsó szándékkal indultam neki, hogy megpróbálok megkaparintani egy városi ládát is. A Széchenyi térit (GCPEKF) nem találtam, kissé le is maradtam a család többi tagjától. A gyerekek a Weöres Sándor szobortól futottak vissza, hogy anya kérdezi, mit szuttyogok már. Így - átmenetileg - feladtam ezt. A Színház téren nem volt nagy tömeg, és aki arra is járt sietve haladt át a huzatos téren, mert a nap lebukóban volt és a hideg februári szél metszően kapott bele az emberbe. Itt egy pár percig keresgéltem a GCPNSZ, de elképzelésem sem volt, hogy hová lehet rejteni egy ládát ebben a környezetben úgy, hogy azt egy átlag ember segédeszközök nélkül fellelje. A többség akarata a gyrosos felé terelt minket és az étkezde melegében elővettem a mobilomat, hogy jobban áttanulmányozzam a ládaoldalt. Visszafelé szinte azonnal meglett. A koordináta pontos, nekem a rejtő leírása és acsocso logja segített a legtöbbet. ;-) Nagyon kellett figyelni a visszarejtésnél, mert a hideg ellenére két 10-12 év forma gyerek pont ott játszott és nagyon nem akartak arrébb menni. Aztán amikor egy kicsit mégis odébb mentek, Gergő fiam falazott nekem, és nézte őket, hogy merre néznek. És amikor elnéztek az ellenkező irányba, gyorsan visszarejtettem.

6. láda. Nagyon lelkesek voltunk és még a hétvégén újból nekiindultunk ládát keresni. Szerencsére friss tavaszias idő volt. Ketten indultunk el Gergővel a Mecsek közeli lankáinak. Először a Francia emlékmű közelében kerestük a GCTETT ládát. Közel 50 perc után adtuk fel. Volt egy á2017-02-26_11_22_42.jpgltalam nagyon esélyesnek vélt hely, ott nem volt, és volt egy ami szintén nagyon sanszos, ott meg térdig gázoltunk a biohulladékban és ott sem sikerült fellelni. Most látom, hogy azóta volt megtalálás, így már biztos, hogy mi nem voltunk elég alaposak. Ez után a Szabadság szobornál (bocsánat: Niké szobor) a GCNIKE az nagyon hamar meglett. Azért, hogy ismét jobbak legyünk, mint 50% elmentünk a Tettyei romokhoz a GCTERO-t összeszedni. Na ez sem sikerült. Pedig tűvé tettünk mindent. Egy fiatal pár is velünk egy időben próbálkozott. Szerintem végül nekik sem lett meg, legalábbis nem láttam aznapra sikeres megtalálásról szóló logot. Idővel mi is inkább az ebédet választottuk, így aznapra meg kellett elégednünk egy szerény 33%-os eredménnyel.

7. - 10. láda. 2017. március 17-én felvirradt a nap, amikor megkezdtem a kilométerek gyűjtögetését a Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán. A Szekszárd - Szálka szakaszt tettem meg és itt szedtem össze 4 ládát is. Először Szekszárd határában a GCREKF láda eset az utamba. A rejtő leírását követve az úton felfelé 90°-nál befordultam. Elég erősen meredek, de rövid szakaszt kell így leküzdeni, nekem a túrabotra és az ágakra is szükségem volt kapaszkodó gyanánt. Visszafelé találtam egy rém egyszerű utat: ha eléred a rejtő által javasolt 90°-os "jelet", akkor menj még tovább a betonúton kb. 50 m-t, míg el nem érsz jobbra egy kis házikó autóbejárójához (fehér, függőleges osztású szimpla zártszelvény kapu). Itt balra nézve egy kis ösvényt találsz, ami szép simán, szinte vízszintesen vezet a láda irányába. Majd tovább haladva felértem a Bati-kereszthez és a p3170031.JPGkilátóhoz, ahol a GCBTK várt rám. Pillanatok alatt meglett a láda, de kellett hozzá egy "szikra". Elsőre egy másik helyet néztem meg, de gyanús lett az, ami egyáltalán nem kellett volna, hogy gyanús legyen! ;-) Nagyon tetszett a rejtés! Majd a Szarvas szurdikban tovább haladva, némileg letérve a kék túra útvonalától a GCLAZA ládát kerestem meg. A környezet nagyon szép, megérte letérni a kéktúra útvonaláról. A rejtéstől viszont nem voltam eldőlve, szerintem indokolatlanul nagy méretű a láda. De legalább hamar meglett! :-) Az erdőszélét bokrok, cserjék nyesedékével "kerítették" el, de azért át lehet rajta jutni itt-ott. A nap 4. ládájához viszont innét kezdve sokat kellett gyalogolni. Át a Sötét völgyi erdőn, érintve a gyerektábort vezet a kék út a réten át a Haramia forráshoz. A forrás vize tényleg nagyon finom és hűsítő. Pont kifogytam az otthonról hozott vízzel, így jókor "jött". A rejtő annyi segítséget adott a koordinátán felül, hogy a GCHASO ládát rejtő fa vésett. A megadott koordináta környékén elég sok fa vésett, így elbíbelődtem egy 20 percet, mire meglett. Aznapra lett volna még egy ládám, de idő hiányában elhalasztottam a megkeresését.

11. ládám könnyűnek ígérkezett, de végül egy nagyon nehéz, sok szintet fel-le bejáró rohanás lett. Itt gondolkoztam el először arról, hogy a kevesebb néha több. A GCARPD (Árpád tetői forrás) és a GCKFOR (Körtvélyesi forrás) ládáit szerettük volna Gergővel rövid idő alatt megkeresni és ehhez a térképen is látható - a két ládát összekötő - szaggatott vonallal jelzett ösvényt használtuk. p3190028.JPGSajnos nagyon nehéz terepen nagyon lassan haladtunk. Ezt csak az válassza, aki szeret úttalan utakon, meredeken le meg fel csúszni-mászni, kerülgetni a kidőlt fákat, köveket és szúrós csodabogyó rengetegen akar átvágni. 
A teljesítést nehezítette a szint időnk, az indulástól számítva 3 órán belül vissza kellett érnünk a Mecsextrémnél hagyott autónkhoz (családi okok miatt). Így a Körtvélyesi forrásnál lévő láda helyéig eljutottunk, de keresgélni nem volt időnk. Haza felé a jobb minőségű, de jelentős kerülővel járó utat választottuk. De eléggé elfáradtunk a végére. Mindezek ellenére olyan helyre jutottunk el, ahol a környezet csodás, sőt monumentális és a ládák nélkül soha nem jöttünk volna erre. A GCKFOR-ért meg visszamegyünk egyszer egy egyszerűbb úton! ;-)  (Merthogy az is van)

12. - 13. láda
2017. március 25
-én, egy verőfényes tavaszi napon 5-en indultunk el ládázni. A Mecsextrémnél hagytuk az autót és a Tripammer fa  érintésével kerestük meg először a Dagonyázó forrásnál elrejtett GCDBAZ multi első ládáját. Egy ideig elég rossz volt a gps jel, ezért úgy tűnt, céltalanul bóklászunk csak és mivel meredek dsc09707.JPGvolt a talaj nagy volt az esélye, hogy valamelyik saját vagy lízingelt gyerek a vízbe csúszik, kezdtem feladni a dolgot, mikor Kata felkiáltott és rámutatott egy kb. 5 méterrel arrébb lévő fára, "Ott van!" Így lett meg az első része a jelszónak.
A második - záró - ládáért még 600 métert kellett sétálni a Barátság forrásig. Ezt pedig a fiúk - igen hamar . meglelték. Aztán hamarosan ráfordultunk a piros keresztre és a Melegmányi forrás felé vitt az utunk. Itt a GCMMVV ládát kellett az igen meredek hegyoldalba megkeresni a 4X-nél. A munka oroszlánrészét ismét a fiúk végezték, de így is nagy meló volt felmenni érte, meg aztán lejönni utána! Nagyon szép a hely, gyerekkoromban voltam itt utoljára.

14. láda

Április 2-án egy gyönyörű napsütéses tavaszi napon a húgommal és a gyerekeivel, valamint Gergő fiam barátjával indultunk sétálni a Malomvölgyi tavakhoz. Mivel húgom gyerekei kicsik még, ezért rövid, könnyű távot vállaltunk csak, ami babakocsival is könnyen járható. A "nagy"fiúkkal kinéztük a hátsó - Kökényi - tavat és ott a kilátóhoz közel eső ládát. Ehhez viszonylag közel - a túlparton - található a játszótér is, így a többi gyerek is megtalálhatta a saját kedvtelését. Sajnos a fiam otthon hagyta a telefonját, ami sokkal pontosabb gps-el és iránytűvel is rendelkezik, mint az enyém. És ez nem hátrány, ha az erdőben keres az ember, de itt a szépen kiépített parkerdőben e nélkül is könnyűnek ígérkezett a megtalálás. Igenám, de már a parkolóból elindulva, a g:hu-t élesítve láttam, hogy valami gond van, mert a láda és a köztünk lévő távolságot fixen 32 méterre vette, holott ekkor még több száz méterre voltunk. Próbáltam ki-be kapcsolni a programot, a gps-t és végül a telefont is, de a helyzet nem változott. Mindenesetre elsétáltunk a kilátóig, megmásztuk a keskeny kis lépcsőket és gyönyörködtünk a látványban. Majd kezünkben az offline térképpel elindultunk az úton, hátha megleljük a megfelelő fenyőfát, amit a leírásban jeleztek. A fiúk hamar megunták a bizonytalan keresgélést, el is mentek a játszótérre a többiek után, de én adtam magamnak még egy fél óra esélyt. Módszeresen belőttem azt a szakaszt, ahol a térkép szerint a fának lennie kell, szerencsére az egyértelmű volt, hogy az út tó felőli oldalán kell keresgélni. Végignéztem az összes út menti fenyőfát, de nem találtam a ládának nyomát sem. Míg végül, visszafelé tartva a fák között felfedeztem még egy fenyőt, amihez egy kis ösvény vezetett. Ennek az aljában megleltem a befőttesüveget, ami a GCMATO megtalálását jelentette.

15. - 20. láda
Április második hétvégéjét szeles, borús, hideg idő köszöntötte. Délelőtt szemerkélő esőben egyedül indultam el, hogy életem első városi multiját teljesítsem. A pécsi kutakat bemutató multit ( GCPKT1 ) szemeltem ki magamnak. Eredetileg a rejtő által javasolt sorrendben terveztem haladni, ezért a Kálvária domb derekán a Török kút volt az első megálló. Eleinte nem is akartam használni a gps-t, mert az előző hétvégén rakoncátlankodott a készülék és hét közben sem javult a helyzet, teljesen fals értékeket mutatott, így szombat reggel meg sem próbáltam. De a láda helyének leírása a kút környékén nem eredményezett sikert, ezért rápillantottam a térképre és láttam, hogy kicsit feljebb kell keresni. Így már nagyon könnyen kiszúrtam a láda helyét. A ládát elvittem a kútnál lévő kis padhoz, hogy kényelmesebben tudjak logolni, majd visszarejtettem a nekieredő esőben. Kicsit sáros lett a kezem, de a remekül működő kútnál ezt a problémát is orvosolhattam. Innét kocsival átgurultam a 2. ponthoz. Mivel elég sok megállni tilos tábla van a Hunyadi út elején, így felmentem a Kaposvári utcába, de ott sem találtam megfelelő helyet, így visszafordulva a Juhász Gyula utcában parkíroztam. Itt megnéztem a Petrezselyem kutat, ami eléggé lehangoló állapotban van és aztán keresgéltem egy kicsit. A sikeres nézelődést követően éppen visszarejtettem a ládát, amikor megállt mellettem egy autó és egy fiatalember a Csinos Presszót kereste, de a gps-e egy olyan helyre navigálta, ahol se csúnya, se csinos presszó nem volt. Nem voltam biztos benne, hogy hol van a Csinos, mert bár hallottam róla, de amióta gyerekeim vannak, nem vagyok járatos a különböző italmérésekben. Felhívtam egy kolléganőmet, aki kapásból az általam is sejteni vélt Várady Antal utcát mondta. A legegyszerűbbnek az tűnt, ha bepattanok a fiatalember mellé és elnavigálom a végcélhoz. Legfeljebb felborul a

sorrend és a Séta téri, ööö akarom mondani Szent István téri szökőkútnál lévő ládával folytatom. Viszonylag hamar meglett ez is. Utána felsétáltam a Székesegyházhoz, hol a várfal felőli oldalon a Berényi kútnál keresgéltem a következő ládát. Végül a rejtő katonás intelme, miszerint "Nyúlj be érte!" segített. Innét elsétáltam a Kálvária út és a Hunyadi út kereszteződéséhez, az Aranyos kúthoz. Itt viszont hosszas keresgélés, nézelődés és a korábbi logok olvasgatása sem vezetett eredményre. Ezért lesétáltam a Zsolnay Centenáriumi Emlékkúthoz. Ezt a kutat már gyerekkoromból is ismertem, hisz nagyon sokáig a Jókai téren állt, de azt nem tudtam, hogy ilyen hosszú neve van. ;-) Sikerült hamar megtalálni a ládát, így visszatérhettem még egy kis időre az Aranyos kúthoz. Ismét igyekeztem szemrevételezéssel végig vizsgálni a helyszínt. A kúttól észak - észak-nyugatra tette a pontot a rejtő, így a földet, az ott álló két fát és a sarokban a kővel kirakott házfalat is átnéztem. Végül már nagyon közeledett a dél, amit az órámon kívül a pocakom is jelzett, így egy utolsó esélyként felhívtam a rejtőt némi segítség reményében, de nem vette fel a telefont. Ezért vissza ballagtam a kocsihoz és délután írtam egy e-mail-t a rejtőnek, hátha megesik rajtam a szíve. ;-) Update: Megesett! Köszönet Geolédának a segítségért.

Ebéd után némi unszolásra Gergő fiammal együtt ismét a város felé vettük az irányt. Először az Ágoston téren a Dzsámi maradványainál lévő GCATDM ládát találtuk meg. Gergő volt az ügyes és gyors. Egy néhány éves kislány egész közelről érdeklődött a logolás iránt, apukája bátortalan kísérletet tett annak érdekében, hogy a köztünk lévő távolság legalább elérje az 1 métert. ;-) Majd kocsiba pattanva, "drive-in" jelleggel elautóztunk a  48-as térre a GC48AS ládához. Ezt én találtam meg, bár helyzeti előnyöm volt, mert a Gergő nem látott még mágneses ládát, ezért ő az eddig általa megszokott egyéb rejtések nyomait kereste. Utána leparkoltunk a Gábor utcában a volt Terrárium épületéhez közel. Itt egy kicsit keresgélnünk kellett a GCTERA ládát, mert a térképen a láda helye az inkább a Munkácsy Mihály u. - Toldi Miklós u. kereszteződésének délkeleti sarkán lévő házhoz mutatott, de aztán felolvastam a leírást, így viszont Gergő nagyon hamar észrevette a ládát. A Terrárium már elköltözött fel az Állatkertbe, így ha akartunk volna, sem tudtunk volna bemenni, de nem akartunk. Mi már voltunk itt többször is és az állatokon túl a pincerendszer az, ami engem korábban is lenyűgözött. Innét gyalogszerrel sétáltunk át a Kossuth térre, ahol ismét Gergő volt a szemfüles és hamar megtalálta az ötletesen elrejtett GCPKZS ládát. Gyorsan haladtunk tovább a Tüke kúthoz a posta palota elé a GCTUK1 ládáért. Itt nem a kútnál volt a láda, hanem keletre egy beugrásban. A láda környezete eléggé lehangoló. Talán ha építenének egy klassz kis belső udvart, ami ezt a részt összeköti a Jókai utcával, akkor ez a hely sem egy eldugott "zsákutca" lenne tele alkalmi piszoárral. Pécsiként nem fordítottunk figyelmet a ládák által bemutatni kívánt helyre, hisz mindegyik helyen voltunk már sokszor, így most a leírásomban sem térnék ki erre. A sikeres napot az Árkádban fejeztük be elmajszolva néhány szendvicset.

21. - 24. láda
Úgy tűnik ráéreztünk a városi ládázás szépségeire is, ugyanis április 12-én, a tavaszi szünet első napján is a városba indultunk ládázni Katával és Gergővel. Eléggé kétesélyes volt az időjárás, hol sütött a nap, hol pedig sötétszürkéskék felhőket sodort fölénk a feltámadó szél, így jobbnak láttam a várost választani az erdővel szemben. Nyáron még csak-csak kihord az ember lábon egy zivatart, de a tavasz az csalóka. Az eső hideg széllel jön, nem olyan vicces elázni. Először a Janus Pannonius utca és a Vörösmarty utca sarkán kerestük meg a GCLOCK ládának a virtuális jelszavát. A láda a lakatfalat mutatja be. Sajnos ez a lakatfal (és a klónjai sem) számomra sosem volt szimpatikus. Ez az egész, ahogy indult még lehetett volna jópofa, de így ha a három helyszínt együtt nézem, a tömegtermelés jut az eszembe. Ebben már semmi romantika nincs. Úgyhogy számomra ez csak egy pont, amivel közelebb kerülök a 75 ládához. ;-) Annyiból volt hasznos, hogy a gyerekeknek ez volt az első virtuális ládájuk. Innét felsétáltunk az északi várfalsétányhoz a GCVFAL ládáért. A Cella Septichora üvegjárdája felett mentünk be, végigsétáltunk a parkon, felidéztem az esküvői fotózás boldog és fáradtságos pillanatait, majd elérkeztünk a legutolsó sarokba, ahol is a láda feltételezett helyénél egy fiatal pár romantikázott. Mondtam a gyerekeknek, hogy most ne zavarjuk őket, de nem teljesen értették, én viszont nem kívántam hosszas magyarázkodásokba kezdeni egy 7 és egy 9 éves gyereknek, hogy miért hagyjuk a kb. 16 éves párt békén. ;-) Inkább felsétáltunk a Kálvária dombra. Én szépen, öregurasan felziháltam magamat, addigra a gyerekek már belőtték a GCNYBK láda helyét. Végül a Kata lelte meg. Itt sem voltam még soha! Úgyhogy különösen örülök ennek a ládának. Nagyon szép a környezet és a domb is. A láda megtalálása után tovább mentünk kb. 50 métert. A kiépített panorámakilátónál épp egy fiatal pár turbékolt (hiába, tavasz van! ;-) ), mondtam a gyerekeknek, hogy ne zavarjuk őket, úgyhogy feljebb a kis ösvényen találtunk egy tisztást, onnan "lőttük" a panoráma képet.

2017-04-12_15_06_44_pano.jpg

 Utána visszasétáltunk a várfalhoz, remélve, hogy a fiatal pár tovább ballagott. Szerencsénkre miénk volt a placc, a gyerekek ki is szúrták a ládát, így sikerrel abszolváltuk ezt is. A gyerekek kívánságának megfelelően visszafelé is a parkon keresztül mentünk. Ahogy említettem is szinte pontosan 10 évvel ez előtt (részben) itt volt az esküvői fotózásunk. Akkor mintha rendezettebb lett volna a park. Nem mintha szemetes lenne vagy gazos, de például a virágágyás a csigalépcsőtől északra az "ugaron" van hagyva, a labirintus teljesen lukas, semmi értelme. A sétány rendezett, de már nincs olyan varázsa, mint 10 éve. (Mégha a 10 évvel ez előtti "rózsaszín" ködtől el is tekintek.) Itt már kívántam egy kis pihenést, így leültünk a KIOSZK-ba és ittunk egy-egy bambit. Némi űcsörgés után szépen lassan a Széchenyi tér felé vettük az irányt. Eszembe jutott, hogy eddig kétszer kerestem hiába a Széchenyi téri GCPEKF ládát, hátha a gyerekek szemfülesek lesznek. nem is csalatkoztam. Gergő fiam jó szeme kellett a sikeres találathoz. ;-) Ötletes a rejtés, egyébként én is gyanakodtam arra a helyre (nem írok pontosabban, nehogy elspoilerezzem), de nem néztem meg elég alaposan. Ezek után egy sikeres ládázást magunk mögött tudva tértünk vissza az autóhoz.

25. láda

2017. április 22-23.-i hétvégén kis lazulásra indultunk a Balatonra cimboráimmal, a Calamites tagjaival. A hétvégére a GCBADA ládát néztem ki magamnak. Nem remélhettem, hogy mind a 7 pontja meglesz ezen a hétvégén, de gondoltam, hogy legalább elkezdem, aztán majd legközelebb folytatom. A kirándulásról részletesen itt olvashattok, most csak a multiláda pontjaival kapcsolatos észrevételeimet írom le. Tördemic felől közelítve meg a hegyet először a Bujdosók lépcsőjénél lévő pontot kerestem meg. Sajnos telefonnal (nem túl pontos gps lévén) nehezebb a keresgélés. Meg is néztem jó pár lehetséges helyet 10-15 méteres körzetben, mire felfedeztem a ládát. Felkapaszkodva a tördemici kilátóhoz pillanatok alatt megleltem a második pontot. A Ranolder keresztnél először nem jó helyen keresgéltünk, de Robi barátom segítségemre sietett és ő ugrott le a sziklához, ami a ládát rejtette. Biztos egyedül is megoldottam volna, de azért a jelentős súlyfeleslegem és az óvatosságom nem barátai az ilyen merész rejtéseknek. Így kapóra jött Robi vékony, kisportolt alkata és rugalmassága, nomeg a segítő kézsége. A Rózsakő felé végeztünk szombaton. Itt is rossz irányba vitt a műszer, így legalább egy fél órát keresgéltem, mire meglett a pont. Szerencsére a többiek is hosszabban pihentek. Másnap reggel felkerestem a Kisfaludy kilátónál lévő pontot. Itt a két törzsű fa egyik törzse eltörött. 20170424_074156.jpgEléggé friss volt a törés, valószínű a hétközi viharban adta meg magát. A Kőkapunál először egy nagyon meredek fához vezetett a jel, mérgelődtem is, hogy ide aztán fel nem mászok, de aztán szerencsére körbenéztem alaposabban is és kissé távolabb megláttam a rejtekadó fát. A Klastrom kútnál lévő 7. (záró) láda már viszonylag egyszerűnek tűnt, a pontos leírás alapján. Csak a lapot nem forgattam meg, így végül a logolás sem sikerült. Sejtettem, hogy le van írva a megoldás, de már nem akartam ez miatt visszamenni. Szerencsére a rejtő kérésemre megadta a kulcsot a megoldáshoz, így az értelmetlen betűlánc hipp-hopp értelmes szóvá állt össze. Nagyon klassz rejtést járhattam végig. Most már csak a Badacsony észak nyugati negyede van hátra, de az immár ládakeresés nélkül.

26. láda

Április utolsó hetében Zamárdiba kellett mennem egyik reggel és előtte való nap kaptam a hírt, hogy megjelent egy "mozgó" Vásárosdombón. Szinte az utamba akadt a GCMKAT láda, ami kihagyhatatlannak tűnt. Ennek a mozgóládának az a célja, hogy azoknak a helyeknek a mutassa be, népszerűsítse, ahol a múltban (egészen a Honfoglalástól kezdve) és a jelenben magyar katonák tevékenykedtek, illetve tevékenykednek (akár más nemzetek katonáival együtt). Még vaciláltam, hogy odafelé vagy visszafelé keressem meg, de végül odafelé kanyarodtam be a temetőhöz, ahol elrejtették. Hamar meglett, hisz a rejtő még fényképet is tett fel. Azt hiszem, hogy itt nem is a rejtekhely megtalálásának nehezítése a cél, hanem az ismeretünk bővítése. Így ismerhettem meg Buzogány Lajos történetét, aki a II. világháború vége felé 1945. január 1.-jén kényszerleszállást hajtott végre Vásárosdombó környékén, miután 12-14 gépből álló szovjet alakulattal került szembe. Az egykori repülők, közöttük Cserny Miklós, (Lajos géppár parancsnoka) elmondása szerint "Lajos a felszállás után jelentette, hogy az egyik futója kiesett, ennek ellenére nem vált ki a légi harcból és lelőtt egy JAK-9-est (ez nem igazolt). A Jakok üldözőbe vették, de eltűnt a látóköréből." A nagy hó miatt sík területnek látszó rész eléggé dombos terület volt, a futómű hibája is hozzájárult az átvágódáshoz, amelynek következtében valószínűleg eszméletét vesztette. A vásárosdombói emlékezők leírása szerint a Sásdról odaérkező szovjet katonák (NKVD-sek, egy Volkov nevű őrnagy vezetésével) gyerekekkel kifeszíttették a kabintetőt és az eszméletét vesztett pilótát fejbe lőtték, majd kirángatva a gépből levetkőztették, egy szál alsónadrágig. Az éjszaka folyamán a holttestet belopták a faluba, az asszonyok megmosdatták és lepedőbe csavarva, koporsó nélkül másnap Bőbel János plébános (a vásárosdombói római katolikus plébánia halotti anyakönyve szerint Csertán Ernő káplán) a katolikus egyház szertartása szerint eltemette.
Mivel tudtam, hogy a hétvégén Lentibe megyünk a családdal, beugrott a másoktól hallott régi katonamondás: "Egy hét Lenti helyrebillenti!". Ezt állítólag azoknak mondták, akik a sorkatonaság alatt rossz fát tettek a tűzre és ezért Lentibe küldték őket büntetőszázadba. Hogy ebből mi igaz, mi nem, azt nem tudom, de első blikkre jó ötletnek tűnt a Lentitől pár kilométerre lévő volt laktanyát felkeresni és ott rejteni. De aztán arra gondoltam, hogy hátha van Lentinek egy ennél magasztosabb katonai kötődése is. A neten való keresgélés közben bukkantam rá Benedek Levente blogjára.

Így rejtekhelyül Radics Péter őrmester hősies tettének emlékül állított szobrot választottam, amely Lenti városában a vasútállomásnál kapott helyet. Radics Péter az 1975-s dunai árvíznél halt meg, bajtársa segítése közben. A közelben látható még a 1969. január 31-én, Herenden történt tragikus vonatbaleset áldozatainak emléket állító szobor. A balesetben a Lenti Gépesített Lövészezred (MN 6783) szerelvényének ütközött egy Szombathely felől érkező gyorsvonat. Erről többet a Wikipédián lehet megtudni. A rejtést Gergővel ketten követtük el, kíváncsian várom, hogy az első mozgónkat ki fogja megtalálni és mikor.

27. láda

A következő ládát szinte az első napokban kiszúrtam magamnak, mikor elkezdtem ezzel a játékkal foglalkozni, mivel Lenti a családi kötődés miatt a szívem csücske. Általában télen nem szoktunk odautazni, ezért tavaszig várnom kellett vele és időközben a rejtő adoptálhatóvá tette a Lentiben elhelyezett GCLENT ládáját, azaz jelezte, hogy ő már nem tudja gondozni a gyakran el-el tünetező ládát, így bárki számára átadná, aki gondos gazdája lenne. A láda egy 3 pontos multi láda, melynek egy virtuális pontja a Sárberki tónál, egy másik virtuális pontja a vasútállomásnál van és a hagyományos láda pedig a templom és a művház által közrefogott kis téren lenne. A rejtő a hagyományos pontnál egy virtuális pót jelszót is megadott, melyet a "tető alatt" kell keresni. Mi keresgéltünk sokfelé, de sem a ládát nem leltük, pedig a helye megvolt hamar, sem a pót jelszó vélt helyén látható feliratok egyike sem stimmelt. A tónál lévő tárgy, - amelynek a neve lenne a jelszó - viszont meglett, de a tárgy igencsak ramaty állapotban van, és ezt a tulaj is tudja, kérdés, hogy fordít-e pénzt és energiát a felújítására, vagy az egész megy a "kukába". Ha ez utóbbi következik be, akkor ez a jelszó részlet sem lesz már aktív. Egyedül a vasútállomásnál lévő jelszó részlet jövője tűnik biztosnak. Így végül egy jelszó nélküli megtalálással próbálkoztam, amely jelenleg elbírálás alá esik. amelyet jóváhagytak. Úgy kalkulálok, hogy jövő ilyenkorra már meglesz a ládarejtéshez szükséges 75 megtalálásom, és ha még akkor is szabad a láda, akkor megkísérlem karban tartani. Talán az az évi 2-3 alkalom elegendő lesz a megfelelő karbantartásra, bár ezt még előtte egyeztetni fogom egy tapasztaltabb rejtővel, vagy akár a moderátorokkal.

28. - 30. ládák

Április utolsó napján az összeszokott kis ládakeresgélős csapatunk kiegészült Erzsivel, feleségem nagynénjével. Ő élete első négy évtizedét itt töltötte Lentiben, illetve a környékén, így nagy kedvvel tartott velünk az általa oly nagyon ismert, de már régen nem látott vidékre. Első utunk Nemesnépre vitt, ahol a kis kápolna mellett kerestük az első ládát, a GCKVNN-t. Sajnos nem találtuk, de a rejtő itt is biztosított egy pótjelszót, amit hamar fellelve sikerrel logolhattunk a neten. Ezek után meglátogattuk a temetőt, ahol gyermekkori barátnéjának szülei leltek végső pihenőhelyre, majd elsétáltunk a szülők házához is, amely jelenleg üresen áll és eladó, de a település elnéptelenedő tendenciája nem ígér gyors adás-vételt. Visszafelé megnéztük tüzetesebben a haranglábat és a mellette található I. és II. világháborús emléktáblát.

Ezek után a közeli Szentgyörgyvölgyre vitt utunk, ahol Erzsi a gyerek korát töltötte. Megkerestük a GCSZMI ládát, amelyet számunkra és főleg Erzsi számára nagyon találó névvel illettek: "Szentgyörgyvölgyi múlt idéző". A takaros kis református templom, amelynél a rejtés található, nagyon szép belsővel büszkélkedhet, de Erzsinek a templom mögött található régi iskolaépület dobogtatta meg inkább a szívét. Katával hátramentek, de sajnos az iskolát megvették és átalakították lakásnak. Három termetes kutya őrizte, így nem mentek közelebb. Ezek után elautóztunk a szülőházhoz, illetve a helyéhez, hisz ezt nemsokkal a Lentibe költözésük után az új tulaj lebontotta. Most egy gyönyörűen karban tartott kis udvar áll ott, egy feljebb épült házhoz tartozóan. De az útszéli terebélyes orgonabokrot még Erzsi anyukája, a "mi" Dédink ültette. Szakajtottunk is róla egy virágzó ágat, melyet elhoztunk a 92 éves Dédinknek Pécsre. Némi fotózkodás után megfordultunk az autóval és ahogy végighajtottunk a falun, nemigen volt olyan ház, amelyhez Erzsi ne tudott volna egy vicces történetet kötni a gyerekkorából. Eljutottunk Csótár Rezső fazekasmester házához. Az ő felesége a Dédi keresztlánya, a lányának pedig Erzsi a keresztanyja, de már nagyon régen nem találkoztak egymással. Na lett is némi sírás-nevetés, amikor betoppantunk. Rezső bácsi egy nagyon jókedvű, vidám ember, aki nagyon hamar szót értett a gyerekekkel és szívélyesen invitálta őket a műhelyébe, hogy ugyan próbálják már ki a korongozást. A gyerekek nagyon élvezték, és amíg szorgosan hajtották a kereket és kezeikkel formázták a tálkájukat, addig az asszonyok belefeledkeztek a beszélgetésbe. Távozáskor Rezső bácsi megígértette velünk, hogy legközelebb is eljövünk hozzájuk és a gyerekek lelkesen tervezgették, hogy nyáron mit fognak majd korongozni.

Dél elmúlt már, de a kései reggeli okán még nem volt annyira éhes a kis csapatunk, ezért tovább mentünk és át léptük Vas megye határát, hogy rögtön az első kis falunál, Velemérnél megálljunk egy szóra, akarom mondani ládára. Itt egy kicsike, de annál vadregényesebb kis templom volt a cél egy gyönyörű, aljnövényzettől mentes szálerdő szélén. Itt parkoltunk le és a ládáért be kellett menni pár száz métert az erdőbe. Ilyen, – aljnövényzettől mentes – erdőt nálunk a Mecsekben nem lehet látni. Érdemes rápillantani a képekre. A GCVLMR láda logolása után kényelmesen visszatértünk a  kocsihoz, és eldöntöttük, hogy visszamegyünk ebédelni Lentibe a Don Quijote éttermbe. Nagyon szeretjük ezt a helyet, mert jókat és bőségesen lehet itt étkezni. Most ugyan kicsit többet kellett várni, mint szoktunk, de sebaj! 

31.-33. ládák

Ebéd után a gyerekeknek nem volt kedvük visszatérni velem Vas megyébe, így otthon maradtak. Én kinéztem már a "közelben" lévő Dél-Dunántúli Kéktúra mozgó ládáját, amelynek az a célja, hogy végigjárja a kéktúra útvonalát. jelenleg Irott kőtől tart Szekszárd felé és az Őriszentpéter feletti erdőkben járt éppen. Kondorfa határában kellett keresni, hamar meg is lett a GCDDK2. A szabályzat szerint legalább 1, legfeljebb 5 km-t szabadott vinni a menetirányának megfelelően. Sajnos a gyönyörű erdő hamar fakitermelés foltjaiba futott. Túl azon, hogy ezek az irtások cseppet sem szívderítőek, ráadásul az volt a félelmem, hogy ha egy fa tövébe elrejtem a ládát, akkor semmi garancia sincs, hogy másnap ne vágják ki azokat a fákat is. Megvizsgáltam a tarvágásokat. Pár hónaposnak tűntek, már amennyire ezt laikusként meg tudtam állapítani. Bízom abban, hogy tavasszal nem vágnak fákat. (Bár ez is csak amolyan laikus bizalom, semmilyen tudományos vagy szakmai érvet nem tudok felsorakoztatni mögé.) Becsülettel vittem 1 km-t. A g:hu applikáció légvonalban méri a távolságot a láda pontjától, így biztos lehettem abban, hogy amikor meglátom az "1 km"-t a kijelzőn, ami a láda előző helyétől mért távolságot jelzi, akkor a megtett út is több már, mint 1 km, hisz a turista út nem nyílegyenesen vezet. Egy megfelelő fa tövében, az úttól pár méterre el is rejtettem a ládát. Majd beugrott, hogy a logfüzetbe is illik beleírni a koordinátát, így kiszabadítottam a ládát a rejtekből, bejegyeztem a gps koordinátákat és visszarejtettem a ládát. Visszafelé fényképeztem párat a gyönyörű napsütésben, amelyet néha takart el egy-egy kisebb felhő. Visszasétáltam a kocsihoz, melyet Kondorfa legszélén hagytam.

Innét visszaindultam Lenti felé, de mivel még nem tűnt későinek az idő, megálltam egy alkalmas helyen és ránéztem a ládaoldalra, hol vannak a közelben útba eső ládák. Találtam is egyet Nagyrákoson a vasútállomásnál. Érdekes helyre hívott a GCNRKS láda. Közvetlenül a Nagyrákos vasúti megállóhelytől nyugatra kezdődő alagút Göncz Árpádnéról kapta a nevét. A 375 méter hosszú alagút 1999-2000 között épült meg. A ládát viszonylag egyszerűen megtaláltam, majd visszafelé néztem meg a hely másik vasúti vonatkozású építményét, a 2001-ben elkészült völgyhidat, amely a Zala folyón, illetve a folyóvölgyön ível át. 1400 méteres hosszúságával ez Magyarország leghosszabb, Európa negyedik leghosszabb vasúti völgyhídja, amelynek megépítéséért a kivitelező Építőipari Nívódíjat kapott. A feszített vasbeton hidat 33 pillér tartja, legnagyobb magassága közel 12 méter. Egyedülálló, úgynevezett szakaszos eltolási technikával építették meg. Létesítésekor nehézséget okozott, hogy az építők az őrségi természetvédelmi területből mindössze 7,7 méter széles sávot vehettek igénybe. Tervezésekor ezért új eljárásokat is ki kellett dolgozniuk ahhoz, hogy a vasúti pálya megfeleljen a 160 kilométer/óra forgalmi sebességnek. (forrás: Nagyrákos honlapja)

A Lenti felé vezető úton azon morfondíroztam, hogy belefér-e még egy láda. A Csesztregi Park ládáját választottam, mert itt már korábban is jártam, így nem kellett keresgélni. A GCKVCS láda helye hamar meglett, de a harangtorony le van zárva, mert igen csak romos szegény, a kiírás szerint a belépés és a megközelítés is életveszélyes. A nap már lemenőben volt, így hamar körbenézve konstatáltam, hogy a láda keresése hosszabb folyamat lenne, ezért a pótjelszóra helyeztem a hangsúlyt. Azt hamar be is logoltam, majd sietve elhagytam a helyszínt.

34. láda: Május 6-án, szombaton este felkerekedtünk, hogy a Tettye étteremben egy ízletes vacsorával ünnepeljük meg a 10. házassági évfordulónkat. Vacsora után a Kata le akart menni egy kicsit a játszótérre, a Gergő meg felvetette, hogy nézzük meg ismét a február végén már sikertelenül keresgélt GCTERO ládát, melyet a Tettyei romoknál rejtettek el. Most sikerrel jártunk. Sajnos a szürkület már nagyon rátelepedett a panorámára, de azért készítettünk magunkról egy-egy képet.

A további ládász élményeinkről a következő oldalon olvashatsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr1112617243