Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

Badacsony

2017. 04. 22.

2017. május 01. - Okulare

Cimboráimmal, a Calamites szűkített csapatával rendszeresen járunk Balatonra egy-egy hosszú hétvégére kicsit lazítani. Ezen az áprilisi hétvégén is eképp tettünk. Szombaton délelőtt átvitorláztunk Badacsonyba egy nagyon gyenge "éppenhogycsak átcsusszanunk" szélben. Kicsit iszogattunk a kikötőben, majd felkerekedtünk és vonattal átruccantunk Badacsonytördemicre, túránk kezdetére. A saját kis célom egy geoláda 7 pontjának a felkeresése volt, amelyet a Badacsonyi hegy különböző pontjain rejtettek el. A vasútállomástól kényelmes sétával indultunk felfelé. Kellemes túraidőnek ígérkezett, ami főleg annak tükrében volt nagy szó, hogy szerdán még hózáporokkal és 0 fok közeli hőmérséklettel küzdött az ország. A Bujdosók lépcsőjéig egyenletesen emelkedő betonúton szedtük a lábainkat, és itt már - még ha nem is észrevétlenül - összeszedtünk több, mint 180 méter szintemelkedést. A lépcsők aljában kissé megpihentünk, hogy erőt gyűjtsünk az előttünk álló 379 lépcsőnek. Itt körbenéztem ládaügyileg, majd nekivágtunk a lépcsőknek. Ez azért eléggé megizzasztotta és kissé szét is szórta a mezőnyt. De fáradozásainkat a második pihenőnél - a tördemici kilátónál - tapasztalt panoráma kárpótolta. Én megtaláltam a 2.ládát. Kis pihenés után szinte vízszintesen haladva elértük a Ranolder keresztet, ahonnét teljesen más szeletét láthattuk a Balatonnak. Innét látszott mai végcélunk, Rafi bácsi haciendája is, a Tomay Pincészet. Kis nézelődés, fényképezés és ládakeresés után indultunk tovább. Hamar elértük a lépcsősort, ami talán a legismertebb badacsonyi útvonalon a Rózsakövet és a Kisfaludy kilátót köti össze. Szerencsére itt lefelé kellett menni. Perceken belül odaértünk a Rózsakőhöz, ahol az aznapi negyedik geoláda pontot is megkerestem. Mivel időnk is volt bőven és sörünk is, hosszabban megpihentünk. Innét már csak egy fél órás séta volt vissza, hogy a szállásunkhoz és a vacsora helyszínéhez érjünk. A vacsora és a fröccs is nagyon jól esett, de hamarosan a hőmérséklet is leesett, jelezve, hogy nincs még nyár, így hamar a szálláson folytattuk az iszogatást, beszélgetést, amit a finom pesti tortának az elfogyasztása koronázott meg. Akik ott voltak, tudják, hogy a torta abból a II. kerületi kis cukrászdából érkezett, amit megvettek a kínaiak. A Robit is valószínűleg a kínai ízesítés zavarhatta meg az éjszaka. Másnap reggel háromnegyed hatkor ébredtem és esélyét láttam annak, hogy a 9 órás reggeliig összeszedjem a maradék 3 jelszórészletet. Így a tegnap megtett úton visszatértem a Rózsakőhöz és onnan ismét egy jelentős lépcsőmászással felmentem a Kisfaludy kilátóig. Szerintem én voltam aznap az első turista a hegyen. A szél erőteljesen fújt a tetőn, így a kilátóba már csak ez miatt sem és a szintidőn belüli teljesítés érdekében sem mentem fel, hanem egyből a ládakeresésbe fogtam. A megtalálás után rögtön indultam a hegy északi oldala felé, a Kőkapuhoz, amelynek az aljában volt a láda. Az úton itt az északi oldalon még néhány hófolttal is találkozhattam a hétközi ítéletidőnek köszönhetően. A Kőkaputól egy kényelmes sétaút visz el a Klastrom kútig, de nekem ez nem volt már kényelmes, mert a 9 óra egyre közeledett és ezért szaporáztam a lépteimet a reggeli napsütésben. Hamar elértem a 7. pontig, melyet sikerrel begyűjtöttem, ittam pár kortyot a kút hűs vizéből és elindultam vissza a Rózsakő irányába. Itt némi eltévelyedés következett, amit nem teljesen értek. Valamiért letértem balra a sárga sávon és nem jobbra a piros körön mentem. Szerencsére hamar észrevettem, de így egy kicsit lejjebbről kapaszkodtam vissza a piros körre egy jelzetlen ösvényen. Itt az erőteljes napsütésben már eléggé megizzadtam. Azon gondolkodtam, hogy mi a jobb, levenni egy-két réteget és kockáztatni a megfázást, vagy hagyni az egészet. Aztán végül levetkeztem, felküzdöttem magam a kék háromszöggel jelzett útig és ott húztam vissza a meleg cuccot, amikor már csak lefelé vezetett az út. A Rózsakőhöz visszaérve összeszedtem Petykót is, aki a kirándulásra nem tartott velünk, mert tér-idő dimenzió kavalkádba keveredett. Így a reggelinél teljes létszámban sikerült jelentősen megkavarnunk Rafi bácsit azzal, hogy azt kértük, amit egy hete már felírt magának. Hazafelé remek szélben még a hajóval is csapattunk egyet, így volt teljes ez a hétvége. 

 

terkep_egybe.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr912472335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P. Sz. C. 2017.05.16. 00:19:56

Testet és lelket erősítő túra volt!