Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Geoládák 03

2018. január 21. - Okulare

103.-104. láda November végén Harkányba kellett mennem és dolgaimat úgy intéztem, hogy legyen esély egy kis geoládázásra. Így ellátogattam Terehegyre, amely egy kis falusias városrésze Harkánynak. Itt Terehegy templomának kertjében leltem meg a GCTERE láda hűlt helyét, de mivel ekkor már a "fejemben" volt a saját ládám ötlete, így tüzetesebben, rejtői szemmel is megtekinthettem egy madáretetőt, mint rejtekhelyet. Ezek után vissza autóztam Harkányba, ahol az Országalma pusztuló emlékművét és egy nagyon érdekes Kálváriát is megmutatott nekem Párduc a GCHARK ládájának felkeresésekor. Az Országalma egykoron szép lehetett, de ma már törött, hiányos. A túloldalon a templom viszont szép, és a templomkertre érdemes időt szánni. Itt a kálvária  történelmünk "állomásainak" felvonultatásáról és nem Jézus szenvedéseinek stációiról szól. Szerintem nagyon klassz ötlet, még ha személy szerint nem is tetszett mindegyik, de a többség nagyon beszédes. Átérezni a megjelentetett személyek, események sorsfordító voltát. 

105. láda Ebben az évben a céges karácsonyi buli Bikalon került megrendezésre. Már korábban kinéztem magamnak a Bikali ládát, de azt is esélyesnek gondoltam, hogy másnap ott maradok a környéken ládázni. Végül az időjárás nem ígért kellemes szabadtéri programnak valót, így eltekintettem ettől a tervemtől. Odafelé eléggé megkavarta a gyomromat a buszos út, át a Kelet-Mecsek szerpentinjén, így enyhe émelygéssel, fejfájással szálltam le a buszról. A szállás elfoglalása után rögtön sétálni indultam a láda irányába. Bár az eső szemerkélt, de mégis kellemesen kitisztult a fejem, elmúlt a rossz közérzet, így a GCBPK megtalálása után tovább bóklásztam a környéken. Először a központban a két világháborúban elesett Bikaliak emlékművét csodáltam meg, majd egy kis karácsonyi installációt, végül lesétáltam az Élménybirtok nyári bejáratához. A szürkület miatt indultam végül vissza a szállásunkra. Mire felértem a szobába, már szakadt az eső, olyan zivatar kerekedett, mintha nyár lett volna.

106.-107. láda Karácsonyra gyönyörű, napsütéses időszak köszöntött be, kellemes, kora tavaszias hőmérsékletekkel. Így Karácsony első napján a családdal felmentünk egy órás kis sétára a Rotaryra és akkor döntöttük el Gergővel, hogy másnap geoládázni indulunk. Így Karácsony másnapján délelőtt nekivágtunk a Nyugat-Mecsek eddig általam nem ismert részéhez, a Tubes és a Jakab-hegy között elhelyezkedő Vörös-hegy lankáinak. Részletesebb leírást erről a túráról itt olvashattok. Először a Gégen-kút ládáját vettük célba. A ládának csak a helyét találtuk, de szerencsére a rejtő gondoskodott egy pótládáról is, ami közvetlenül a forrás mellett meg is találtunk. Innét indultunk tovább a Szunyola multijának a megkeresésére. Először a 2. virtuális pontot találta meg az éles szemű Gergő, majd a fennsíkon  - ahová az uránbánya légaknáját tervezték valaha - lett meg a láda is. A fennsíkon állva szépen beláttuk a Misina - Tubes hegygerincet és meg is beszéltük, hogy hamarosan azt a multit is útba ejtjük, ami a Gerincen végighaladva a 4 db épített kilátót veszi sorra.

108.-109. láda 2018. első ládáival, a Rotary körsétányon lévő multival és a Kilátóhelyek a Mecseken elnevezésű multival már régóta szemezgettem. Oly annyira, hogy ezen két multi egy-egy pontját már megtaláltuk 2016. decemberében. Ez (ezek) voltak a 0. ládáink, hisz ekkor kóstoltunk bele a ládázásba, de még nem logoltunk. A 10 km-es kirándulásról, mely során érintettük mindkét multi pontjait, itt olvashattok bővebben. Mindkét multi pontjai rendben megvoltak. Remek kis séta volt, és a végére szépen elfáradtunk. Azért volt a végére picit csalódás, mert ezt a túrát szemeltem ki a GCKUPA játékban való debütálásomnak, de ekkor történ valami malőr a gps-emmel, amelynek következtében a tracket nem tudtam belőle kinyerni, így beküldeni sem tudtam a játékra. Na de sebaj! Majd legközelebb!

A játékról röviden: ez egy 1 éves versengés, amely során fel kell tölteni a játék oldalán egy gyalogos (minimum 10 km) vagy kerékpáros (minimum 20 km) kirándulás trackjét és annyi pontot kap a játékos, ahány már megtalált vagy épp ezen a túrán meglelt ládát érint (legalább 20 méteres távolságra megközelíti). Az év végén összesítik a pontokat kategóriánként és eredményt hirdetnek. Elnézegetve a résztvevők eredményeit nyilván a dobogó közelébe sem érnék, de valahol el kell kezdeni. ;-) Tavaly 197 km túráztam, de ebből csak 118 km-nyi túra volt egyenként 10 km felett, míg a 475 km-es kerékpáros eredményemből majdnem a teljes táv megfelelt volna, de kerékpározni jellemzően nem geoládák közelében szoktam, így a végelszámolásba nem sok pontot gyűjtöttem volna. Összehasonlításképp 2017-ben a dobogóra 1036 km túrázással 579 ponttal lehetett fellépni, míg a győzelemhez 2086 km megtételével és 1587 ládapont érintésével jutott el a győztes. Ha csak azt számolom, hogy nekem most van 109 ládám, aminek legyen mondjuk 200-250 pontja, akkor is a "futottak még" kategóriában lennék, ha az összes pontot bele lehetne számolni, de ugya a 10 km-es limit miatt ez eleve lehetetlen. De idővel, ahogy gyarapszik a túrázásra fordítható időm (remélem gyarapszik) és a megtalált ládáim száma (ez biztos gyarapszik, legalábbis kevesebb már nem lesz) úgy juthatnék egyre feljebb. 

110. láda GCPECS A pécsi székesegyház és környéke: Ezt a ládát kerestem már tavaly, de nem találtam, később kiderült, hogy abban a periódusban nem is volt a helyén, viszont most az is kiderült, hogy a helyén nem is néztem. ;-) Mindenesetre egy kellemes napon kis sétára, görkorcsolyázásra indultunk és eközben eme láda mellé is bekerült a pipa. ;-)

111. láda A Balokányba egy céges ügy kapcsán mentem fotózni, ugyanis a cégcsoport, amelynél dolgozom felajánlotta segítségét a Balokány-ligetért Egyesületnek, hogy élettel telibbé varázsolhassák ezt a méltatlanul háttérbe szorult parkot. Ekkor kerestem meg ezt a virtuális pontot.

112. láda Harkányból hazafelé tartva tettem egy kis kitérőt Túronyba és megcsodáltam az Árpád-kori templomot és a templom kertet. Nagyon klassz idő volt.

113.-114. ládák Katáék Pécsváradi néptáncversenye előtt Gergővel ládáztunk, míg a lányok a fellépésre készülődtek. Mióta kitaláltam, hogy végig járom a Dél-Dunántúli Kéktúrát, azóta tervezem, hogy ellátogatok Rockenbauer Pál sírjához. A remek időben először itt, a sírhoz közel álltunk meg, majd továbbautóztunk a tavaly az Év Fájának választott zengővárkonyi szelídgesztenye fához. Sajnos kicsit korán érkeztünk, mert még alig-alig rügyeztek a fák, érdemes lesz majd később is visszatérni.

115.-118. ládák Április végén kirándulást terveztünk ládázás céljából és ennek során a kelet-Mecsek egy kevéssé004_kellemes_kis_szurdokvolgy.jpg látogatott részét jártuk meg 15 km-es túránk során, melyről itt olvashattok részletesen. Először a Tóth Malom ládáját találtuk meg Vékényben, majd a Zsidó pokol völgyében vadregényes, alig járt ösvényt bebarangolva jutottunk fel a Vörösfenyő turista házhoz, majd a Kata forrás és a Balincai kút vizének megízlelése után szépen leereszkedtünk egy másik varázslatos völgyben, ahol a Csepegő árok 3 pontos multiládáját leltük meg. Nagyon klassz nap volt.

119. láda Másnap Párduc kesser társam sugallatára utánaeredtem a Tóbarát mozgóládának. Az ő rejtését már nem sikerült elcsípni, de a következő megtaláló a közelben rejtette el ismét, így alkalmam nyílt megkeresni. Néhány napra rá korán kelve már 6 órakor az erdőt jártam és a Karolina külfejtés felett márciusban felfedezett kis bányatónál rejtettem el ismét a ládát.Felfelé menet összefutottam egy vaddisznóval is. Jobb a békesség alapon inkább megvártam, míg végez a dagonyával és odébb áll.

120. láda A Tóbarát elrejtése után meglátogattam a pécsbányatelepi temetőt a GCEG okán. Nem is tudtam, hogy itt ilyen vadregényes fekvésű kis temető lapul az erdő szélén.

geocaching.jpg121.-124. ládák Május 11-én hosszú idő után ismét kéktúrázni indultam. A Mecsek középső részét szeltem át Zobákpusztától Éger-völgyig. Először a Vasas forrás ládáját ejtettem útba. Sajnos a völgyben nagyon gyenge volt a gps jel és a meredek partoldal egyből próbára tette a lábamat. Mire megleltem a ládát, a gps jele is magára talált. Az a problémám az ilyen ládákkal, hogy egy erdő közepén nem igaz, hogy nem lehetett volna közelebbi rejteket találni. Node végül sikerrel logoltam és indultam is tovább Köves tető felé. A mai második ládámat nagyon vártam már, már régebben is kipécéztem magamnak a Kincskereső forrás ládáját. Ezt a forrást 2014-ben lelkes kesserek adományaiból és kétkezi munkájából Baumann József szakmai segítségével építették ki és helyeztek el egy igen ötletes rejteket, ahol a láda lakik. Ez viszont tényleg közel van a bemutatandó látványossághoz. No persze ezt nem lehet minden forrásnál eljátszani. :-) Itt reggeliztem és pihentem, majd indultam tovább Árpád tető felé. Átkelve a Komló felé haladó 66-os úton hamar a Tripamer fához érkeztem, ahol igen hamar meglett a ládikó. Itt sem kimondottan közel kerül elrejtésre a láda, de legalább sokkal könnyebb terepet hamar megleltem. Innét haladtam tovább Fehér kút érintésével a Büdös kúti kulcsosházhoz. A GCBDKF multi ládát már kerestem egyszer tavaly kora tavasszal és akkor a virtuális pontot és a második pontot meg is találtam. Az elsőt viszont sehogy sem. Most az első lett meg hamar és a második pontot nem találtam sehol, így egy jó negyed óra keresés után feladtam, és a jegyzeteimből korábban kimásolt jelszórészleteket összerakva sikeresen logoltam. Tehát az elmúlt bő egy évben nem volt jelszó változtatás. Innét már csak a Remete rét érintésével fel kellett kapaszkodni a Patacsi mezőhöz az aznapi utolsó pecsétért és lebattyogni Éger völgybe.

125.-130. ládák Ezt a napot teljes egészében a ládázásnak szenteltem. Ilyen már régen volt. Reggel a feleségemmel együtt mentem Harkányba a munkahelyére, ahol kitettem őt, majd elautóztam Beremendre. Ott leparkoltam az autót és bringával haladtam Kásád felé útközben megszerezvén a GCSEND ládát, amely Magyarország legdélebbi pontján került elrejtésre. De fő célom a határ mentén utazó GCHUN mozgóláda volt. Az volt a terv, hogy most délelőtt csak elhozom, mert nem akartam úttalan utakon tovább tekerni, hanem az volt a terv, hogy délután a feleségemmel elbringázunk a Dráva parton Drávaszabolcstól kelet felé a GCBORD rejtekéig. És akkor két legyet ütünk egy csapásra.  El is hoztam a bringán. Ekkor még azt hittem, hogy a nehezén túl vagyok, hisz sikerült a kerékpárra felrögzítenem, nem volt sár, nem találkoztam határőrizeti szervekkel, akiknek esetleg meg kellett volna magyaráznom, hogy mit keresek ott egy bazi nagy pakkal...  Visszaértem a kocsihoz és Harkány felé autózva begyűjtöttem a GCKTAP ládáját Kistapolcán, majd Magyarbóly felé kanyarodtam a GCBOYA ládáért, végül a Nagyharsányi Szoborparknál először a GCSZOB ládát kerestem meg, majd a szoborparkban is körülnéztem, mert gyerekkoromban voltam bent utoljára.  Itt megebédeltem, majd visszatértem Harkányba és mielőtt még a feleségem befejezte volna a munkáját, gyorsan összeszedtem az Arborétum igen ötletesen elrejtett ládikóját is.

A Nagyharsányi szoborpark

Délután, immár a feleségemmel elindultunk újrarejteni, Harkányban hagytuk az autót és onnan bringával, mintegy 2x20 km-t mentünk Drávaszabolcs érintésével. A gáton nem volt semmi gond, végig aszfaltozott úton haladtunk. Ámde az előzetesen kinézett rejtek hemzsegett a szúnyogoktól. Körülöttem szinte szúnyogfelhő rajzott, úgyhogy így a GCBORD-ot ki is hagytam, gyors koordináta meghatározás után rögtön menekülőre fogtam. (Ugyanez volt a GCKARO esetében is, be sem mentünk az erdőbe, már a szélén lecsaptak a kis szárnyas stukák.) Ja és az, akinek az a romantikus elképzelése támad, hogy egy Dráva menti bringaúton megláthatja a Drávát, az gyorsan felejtse el. Nekem ezért egy kicsit ez csalódás volt, de legalább élőben láthattam a "Kerítést" amely, migránsok ezreitől véd meg. Visszafelé úgy a 25. km tájékán már éreztem, hogy hiba volt otthon hagyni a zselés üléshuzatot. A nejemnek jobban ment, én le-le maradtam és kiállva a nyeregből csak gurultam pár métert, addig is pihentetve a sejhajomat. Visszaérve Harkányba már farkas éhesek voltunk, de mondtam Zitának, hogy nehogy bicajjal menjünk enni, mert utána én már rá nem ülök. Guruljunk el a kocsiig, pakoljuk fel a bringákat és kocsival menjünk vacsorázni. Tanakodtunk egy pizzéria és a kis tónál lévő Sziget Csárda között, de felhívtunk egy helyi kolleganőt, aki az utóbbi mellett érvelt. Hallgattunk rá és nem is csalódtunk. Fejedelmi adagot kaptunk, abszolút házias ízekben, pont, ahogy egy nívós csárda szakácsától elvárja az ember.

131.-133. ládák Ismét a nejemnek köszönhetek pár ládikót, ugyanis megkért, hogy vigyem fel Pestre egy előadásra. Így is tettem, a Honvéd Kórházba kellett vinnem, én ott is hagytam a kocsit és pár megállót utazva a villamossal máris a Városligetben találtam magam. Itt néztem ki pár ládát. Először a Városligeti fenyves ládáját érintettem. Ezt a rejtést sokféle szemszögből lehetne értékelni, hisz a megjelenés dátuma (2002. augusztus) magért beszél és ha ez egy szemszögből előny, addig egy másikból hátrány. Tekintve, hogy önmagában olyan nagy élményt nem ad. Egy 200 éve élt pesti ügyvéd végakarata alapján ide temették. A következő láda a Madárbarátok Tanösvénye volt. Érdeklődve vártam ezt a ládát, mert a megjelenése után közvetlenül nagyon sok gond és kuszaság lengte körül a ládát. Sokan méltánytalannak tartották a jelszó nélküli elutasításukat, többen a hajléktalanok zavaró közelségét rótták fel, míg mások a jelszó rongálással felérő megjelenítését nehezményezték. Odaérve már elkezdett csöpögni az eső. A tanösvény klassz, de az ismertető táblákat kb. ugyanennyi pénzből tartósabbra és szebbre is el lehetett volna készíteni. A dekor fólia gyűrött, kezd lepörögni, ezzel szemben egy direktben nyomtatott szendvicslemez esztétikusabb és időt állóbb megoldás lett volna. Nade félre a szakmát, elvégre szabin vagyok! :-) Sajnos nem volt időm részletesen végigjárni a tanösvényt, de a "ládát" levadásztam, bár a kivitelezés valóban hagy kívánni valót maga után, de a hajléktalanokkal nekem nem volt gondom. A Városligeti Műjégpályánál már jócskán esett az égi áldás, így a múló idő és az időjárás is afelé terelt, hogy mára ennyi a ládázásból. Fél 12-re a Honvéd Kórházba kellett érnem. A rejtés egyébként remek. Ekkor még nem tudtam, hogy később az Erzsébet királyné útja közel 150 méteres hosszában már zuhogni fog. Persze az ernyő a kocsiban maradt. Még rárebbentem a GCHIDE ládára, de pár perc után feladtam, mert akkor már jelentősen szakadt az eső. Sietősen indultam a villamosmegálló felé. Szerencsémre a kórházhoz érve kiderült, hogy elhúzódik az előadás így a wc-ben lévő elektromos kézszárítónál megszárítottam a pólómat és még egy szendvics elfogyasztására is volt időm.

134. láda Ezen a hétvégén kollegáimmal bringázós – fröccsözős hétvégét tartottunk Badacsonyban és környékén. Nem terveztem ládázni, mert ilyenkor a többséget tartanám fel a kereséssel és ezt nem érzem helyénvalónak. Ugyanakkor a feleségemmel úgy terveztük, hogy vasárnap a szállás elhagyása után nem térünk egyből haza, hanem kicsit bóklászunk a környéken. Egy kollegám és egy kolleganőm is velünk tartott és a Zsuzsi sugallatára elmentünk a Káptalantóti piacra körülnézni. Tudtam, hogy van itt láda, így én sem bántam, hisz amíg ők nézelődtek én ládáztam egy kicsit. Kétszer jártam körbe a sárga hengert, de nem találtam a ládikát. A ládaoldalon olvastam, hogy a henger melletti lakókocsi lakói tudnak a ládáról és szívesen segítenek. Nem akartam bekopogni a lakókocsiba, gondoltam, hogy majd még visszatérek egy fél óra múlva, hátha elcsípem a titok tudóját. Rengetegen voltak, teljesen elképedtem, én a töredékére számítottam, mind az érdeklődők, mind az árusok tekintetében. Vásároltunk nagyon finom sajtokat. Másodszorra már a lányokkal sétáltunk el a rejtekhez. A lányok bátran bekopogtak, de nem volt bent senki. Ezért újra körbe jártuk a célterületet és pikk-pakk meglett a ládika.

135. láda Délután nekiveselkedtem Strombus városi multiládájának. Sajnos az egyik pont kifogott rajtam és mivel Strombus volt olyan kedves és leellenőrizte, hogy helyén van a pont, így nem kértem a jelszó nélküli megtalálás jóváhagyását, hanem majd egyszer visszatérek és megpróbálom még egyszer. De hogy ne térjek haza pont nélkül, hazafelé megkerestem a Zsolnay Mauzóleum ládikájkát. Szégyenszemre - pécsiként - még nem voltam a mauzóleumban. De a ládikát most megtaláltam.

Margit sziget

136.-138. ládák Június utolsó hétvégéjén Pesten töltöttünk pár napot és hétfőn, hazaindulás előtt elmentünk sétálni a Margit szigetre. E közben keresgéltünk pár ládát a gyerekekkel. Elsőként a Nyulak Szigetén a mini ZOO ötletesen elrejtett mikro ládáját kerestük meg, majd elbringó-hintóztunk Szent Margit sírjához a kolostor romjaihoz. Itt már tovább tartott a keresgélés, de a gyerekek bónuszként megmászták a legmagasabb falakat is. Ezek után a Víztoronyhoz kerekeztünk és ott gyorsan meglett a jelszó. Remek nap volt.

139.-147. ládák A hét második felében Szegedre látogattunk. Volt restanciám, ugyanis az Állatkert ládáját nem sikerült a tavaly őszi látogatáskor megtalálni. Így az első nap reggelét a múltkor kimaradt városi ládák felkutatásával kezdtem. Először a szegedi Zsinagógához látogattam el.  Itt tudtam, hogy hol kell keresni, mégis többször körbejártam a rejteket és a ládát nem találtam. De azért egy kis tanakodás után még egyszer tüzetesebben megnéztem a lehetséges helyeket és az egyiknél ott lapult a cache. Ezek után bringáztam ki a Vadasparkhoz. Hát bizony úgy, hogy korábban e-mail-on egyeztettem a rejtővel, tudtam, hogy a koo pontos, elolvastam az összes logot az elmúlt egy évre visszamenőleg és azt is tudtam, hogy nem egy szokásos rejtésről van szó, így is nagyon nehezen adta meg magát a rejtés, de annál nagyobb volt az öröm, amikor ráleltem. Ezek után visszatekertem a Tisza partra és a Tápai Krisztus után eredtem, amely egy 3 pontos multi. Egy régi gyalogtúrát elevenít fel, amit Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály és felesége Török Sophie tett. Én bringával teljesítettem. A 3. ponttól már visszafelé jártam, amikor a család jelezte, hogy felébredtek, így erre a napra ez volt az utolsó ládám.

Másnap reggel folyó menti túrát terveztem. Először a Maros partján a Rotary tanösvény ládáját kerestem meg. Rengeteg szúnyog volt az ártéri erdőben, így a tanösvényre rá sem pillantottam. Gyors logolás után már menekültem is vissza a töltésre. Ezek után egy nagyon szép városi parkban bringáztam. A holt Maros egy szakaszán mindkét oldalon sétány és egy kis park található, sok futóval, kutyát sétáltató emberekkel. Ez tényleg gyönyörű volt. Innét vissza tekertem a családhoz.

Az elutazásunk napján ébredés után elindultam a szállásunktól 13 km-re lévő deszki nagy fához. Sajnos az út egy részén Deszk közelében nagyon rossz minőségű volt a kerékpárút, az út menti fák gyökerei felnyomták az aszfaltot, teljesen göröngyösség, élvezhetetlenné téve az utat. A fától jókora távolságban volt elrejtve a láda, de az aljnövényzet az első benyomásom ellenére elég ritkás volt, így nem okozott gondot a keresés, hamar megtaláltam. Visszafelé még volt időm felugrani a szőrégi apátság romjaihoz ahol egy ládika is várt rám. Aztán szélsebesen igyekeztem visszatekerni, mert már várt a család. Oly annyira, hogy a dombról legurulva egy enyhe kanyarban egy saras részen megcsúszott a bringa kereke és a lomha mozgásomat meghazudtoló gyors súlypont áthelyezéssel sikerült mentenem a helyzetet és megúszni egy közepes zakózást. A szálláson összepakoltunk, kijelentkeztünk és hazaindulás előtt ellátogattunk a Szegedi Fűvészkertbe.  Ilyen csodálatos kertet még nem láttam, de legalábbis vetekszik azokkal, amiket igen. Pont levendula fesztivált tartottak így nagy volt a tömeg, de a ládika a park egy kevésbé frekventált helyén van elrejtve. A zegzúgos kis ösvényei, csobogói, az érdekes növények mind-mind ámulatba ejtően szépek. Az elsőre itt eltöltött 2 óra csak a park bejárásának töredékére volt elég, így biztos visszatérünk majd. Mikor Gergővel a ládához értünk, akkor épp egy pár keresgélt ott, így illedelmesen megvártuk míg végeznek. Távozás után a városba visszafelé még kértem egy kis türelmet a családtól, azért hogy gyorsan megkeressem a szegedi vasúti híd maradványát. Ez a „kess” nem a jelenben mutat valami szépet, vagy érdekeset, hanem elröpít a múltba. Ugyanis emléket állít egy vasúti hídnak, ami a trianoni döntéssel "értelmét veszítette". Persze lehet, hogy e nélkül sem funkcionálna ma már. 1859 év elején adták át (építtető: az Osztrák Államvasút, kivitelező: a francia M. M. Ernest vállalat) Egy ideig két pálya működött rajta, de aztán elbontották az egyiket és középre helyezték a másikat, hogy kiküszöbölték az asszimetrikus terhelések okozta lehetséges pillérkárosodást. A híd hazánk első keszonos technológiával készült hídja volt. A második világháborúban - mivel stratégiai fontosságú volt - "természetesen" lebombázták. 1944-ben egy fa szerkezetű hidat ácsoltak septében a pillérek mellé, amin megindulhatott a forgalom. 2 év múlva azonban egy jeges áradás ezt is tönkre tette. Az utolsó vonat 1946. december 6-án kelt át Szegednél a Tiszán. 1947. január 1-jétől a közúti forgalmat is megszüntették. A 86 évet megélt híd újjáépítésére - a trianoni szerződés hatására kialakult határviszonyok miatt - nem került sor. (forrás: a geoláda fent belinkelt oldala, amely a www.hokkento.szeged.hu oldalt jelölte meg forrásként) Ahhoz, hogy az ember értékelni tudja ezt a ládát, képessé kell válni elvonatkoztatni a látottaktól és odaképzelni a Monarchia korabeli milliőt, az akkori technikai fejlődést és a nemzetek közötti együttműködést. Nyilván ez egy ideologizált kép, talán egy kicsit túl rózsaszínre festve, de én ezt képzeltem oda. ... És nem egy dzsindzsás, csalános Tisza partot néhány legraffitizett romos fallal.

(Találtam 2 idevágó képet a Fortepan-on. Feltöltöttem őket a saját képeim mellé. Mindkét régi képet 1929.-re datálják és a Klinikakert látszik rajtuk, előtérben a sebészeti klinika tömbje, de háttérben ott a vasúti híd és Újszegeden a kendergyár.)

148. – 149. ládák: Másnap ültem otthon a gép előtt és a logjaimat rendezgettem, amikor megjelent a közelemben két mozgó láda. Az egyik a Magyarország Katonái volt, a Hősök Terén volt elrejtve, míg a másik az A malomnak nincsen köve amit Mánfa után a kanyarban a Kőlyuki Betérőhöz közel a Dóczy-malomtól nem messze az erdőben rejtettek el. Előbbi nagyon hamar meglett, utóbbit nem találtam meg, pedig elég alaposan körbejártam a célterületet. Így végül az előző rejtőhöz fordultam segítségért. Szerencsére az útmutatásai alapján pillanatok alatt meglett a láda. Így adott volt a feladat, hogy helyet találjak nekik. Két nap múlva munkaügyben a Balaton déli partján jártunk kollegámmal és megkértem egy nem tervezett kitérőre Fonyódon a palánkvárhoz és a Magyarország katonái ládát oda rejtettem. Míg a hétvégén a családdal a kisújbányai kirándulásunkkor Óbánya és Mecseknádasd között megállva a Stein malomnál rejtettük el Gergővel az "A malomnak nincsen köve" ládáját.

150. – 152. ládák. Ezen kiránduláson még három ládát kerestem meg. Először a Pisztrángos tavak ládáját. Ha emlékszel, Nyájas Olvasóm, ez volt a -1. ládám 2015. decemberében. Ekkor még nem érdekelt ez a játék, így a kirándulós csapatból egy cimborámmal kiválva inkább söröztünk egyet a kocsmában, míg ők ezt a ládát keresgélték. Node most viszont felkaptattam a zöld kereszten a meredek és sáros úton ezért a ládáért. A cuccomat pont a rejtekadó fánál pakoltam le és onnan indultam megkeresni a rejteket, mert a gps jel ugrált össze vissza. Megnéztem 6-8 fát, mire visszaértem a pakkom közelébe és pár lépésről megláttam a rejteket a hátizsákomtól 20 cm-re. ;-) Innét a viszonylag kényelmes és gyönyörű napsütötte gerincen végigsétálva hamar elértem a Török mészégető ládáját is. Ahogy beértem a célterületre rögtön északra fordultam, de sehol nem láttam a mészégetőt. Aztán, mint a viccben, néztem jobbra - néztem balra - hát nem középen volt! ;-) Megbújt az árnyékban.
A ládát megtaláltam, benne volt a logbook is, de a jelszót tartalmazó oldalt valaki szánt szándékkal szétvágta. Ez nem véletlen szakítás, ez egy precíz ollóval vagy éles szikepengével (esetleg bicskával) történő szétvágás. Ugyanakkor valaki a levágott darabot is akkurátusan beletette a dobozba. A fényképes bizonyítékot elküldtem a rejtőnek és kértem a jelszó nélküli megtalálás elfogadását. Ezt erős 1 hónap után meg is kaptam.
Elhagyva a mészégetőt egy ideig még a gerincen haladtam, majd egy erős lejtős kis ösvényen leereszkedtem a piros sávon a Pásztor forráshoz és itt is keresgéltem a ládát, bár olvastam, hogy előttem nem találták. Nos én sem. A forrás egy rendezett, nemrég kaszált rét szélén tör a felszínre. A láda kissé feljebb az erdőben van, vagyis lenne, de én sem találtam a ládát az általam jónak gondolt facsoportnál. Ugyanakkor a gps jel nagyon ugrált, lehet, hogy rossz helyen kerestem. E-mail-en küldtem képet a jónak gondolt facsoportról és bíztam a jelszó nélküli megtalálás elfogadásában. (Ezt pár hét múlva meg is kaptam.) Ezek után még felkapaszkodtam a Cigány hegyi kilátóhoz, majd leereszkedtem Kisújbányára a Klumpás házhoz, ahol várt rám a család.

10.jpg

 

20180809_115426.jpg153-155. ládák: Egy hónapig nem ládáztam, mert a nyaralás alatt végig kánikula volt így inkább a strandok felé orientálódtunk. De azért az utolsó napra összeszedtem magam és elindultam, hogy legalább 1-2 ládát felkeressek a környéken. Bakonybél feletti hegyekben egy 10 km-es túra keretein belül a Tönkölösi Likas-kőnél kezdtem  A ládában állt a víz, kiöntöttem, szárazra töröltem és kikukáztam belőle azokat az ajándékokat, amik nem voltak vízállóak, így menthetetlenül szétáztak. A logbook száraz volt, mert az nylon zacskóba volt bebugyolálva. Maga a látvány nem hatott meg, egy sziklafal aljában egy kis bemélyedés volt az egész. Viszont innentől egy pár méterre a hegycsúcs felől szépen ereszkedtem lefelé a gerincen a Rablólovag-várának romjaiig. Ez nagyon klassz volt. Egy irtás szélén haladtam lefelé és a nap nagyon klasszul bevilágította az irtást, míg én nagyrészt árnyékban haladtam. Odaérve a „várhoz” megpihentem. Ha nem olvasom, hogy ez valaha vár volt, akkor simán azt hiszem, hogy ez csak néhány kő a hegy tetején. De a rejtek hamar meglett, szerencsére nem kellett sokat csúsznom érte. Innét leereszkedtem a hegy túloldalán és a Gerence-patak völgyében sétáltam vissza Bakonybélbe.

Késő délután a családdal elsétáltunk a Bakonybéli Kálváriához. Ez egy csodaszép kis kálvária, az elején egy ékszer szerű kápolnával és egy kis tavacskával. Itt rendezik évről-évre a Cseh Tamás felolvasó estet. Gergővel felsétáltunk a stációk mentén a dombtetőre, majd leereszkedtünk a ládáért. Sajnos eléggé nyaktörő mutatvány leszánkázni a rejtekkel egy szintre, őszintén szólva, ha nincs velem Gergő fiam, akkor hagyom a fenébe! :-) Szerencsére velem volt, és ő leszánkázott, megkereste, felhozta, logoltunk, újra leereszkedett, elrejtette és visszamászott. Így ezt a találatot leginkább neki köszönhetem! De szerintem lenne helye a ládának ennél közelebb is a bemutatandó látványossághoz. Mert most úgy tűnik, hogy a nyaktörő mutatvány elkerülése érdekében, miután végigjártuk a stációkat, vissza kell menni a kápolnához és egy másik ösvényen (?) a völgyben vissza kell kapaszkodni a kereszt "alá" és alulról megkeresni a ládát. 

20180812_170153.jpg

156.-159. ládák: Augusztus közepén a délutáni forróságban Orfűre indultunk barátainkkal fürdeni. Az Magyar Turisztikai Űgynökség nyári akciójának főbb nyereményeiről már a kiírás pillanatában „lecsúsztam”, hisz tudtam, hogy nem fogok elindulni szerte az országban a ládákért, de azért a Pécshez közeli Orfű esemény ládáját szégyen lett volna kihagyni, ha már Strombus ilyen közel rejtette. Így feldobtam a bringámat a kocsi tetejére és megkértem a családomat, hogy menet közben a Lapisnál engedjenek utamra. Most nem akartam nagy sportteljesítményt magaménak tudni azzal, hogy feltekerek a Mecsekre, de a lefelé gurulás jól esett a hűs árnyat adó fák között. Aztán az abaligeti elágazástól felfelé az orfűi kilátóig már kevésbé esett jól az út, de azért felküzdöttem magam, hol tekerve, hol tolva. Először elsétáltam az esemény ládához, majd a nem messze lévő GCORKI "rezidens" ládát is meglátogattam. "Strombus ládáról" lévén szó számítottam rá, hogy nem ágakkal, száraz levelekkel letakart dobozról lesz szó, így hamar megleltem a fifikás rejteket. Aztán vissza bandukoltam a kilátóhoz és fel is lépcsőztem, hogy a  csodálatos panorámában gyönyörködhessek. Az időjárás remek volt és a levegő is tiszta volt, így kiélveztem a 360°-os látványt. Utána visszagurultam a főútra és a lejtős szerpentinen hamar a faluba értem. Itt kinéztem még két „sárkányos” ládát. Az egyik - a GCSASE - a falu legelső házai alatt a patakmederben rejtezett, de azért kellett érte kerülni. A bringát a zöld kör elágazásáig betoltam, majd ott hagytam egy fának döntve. Lesétáltam a kövek között, ide-oda ugrálva. A végén már-már egy fantasy filmbe illő díszletek között találtam magam. De azért hamar meglett a ládikó. Visszafelé elsősorban a lábam elé néztem, ezért elvétettem a zöld kör felfelé vezető kis ösvényét. Akkor eszméltem, amikor az utamat állta egy nagy kidőlt fa. Na, mondom, ez idefelé még nem volt itt. :-) Így visszafordultam és megkerestem a helyes utat.

A másik kiszemelt láda a Sárkány-kútnál igen érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet. Az alábbiakban a ládaoldalról idézek:

sarkany_kut_mukodesi_elve.jpgA Sárkány-kút egy különleges rendszerű, időszakosan működő karsztforrás.
A triász mészkőben egy bonyolult üregrendszer alakult ki. Ha a mészkő repedéseiben, üregeiben lévő karsztvíz szintje alacsony, a forrásból nem folyik víz.
Ha a felszínről a mélybe szivárgó csapadékvíz feltölti a mészkő üregrendszerét, eléri annak legmagasabb pontját, hirtelen megindul a víz kiömlése a forrásnál és tart mindaddig, amíg a vízszint az alapszintig le nem süllyed.
A működés elején a legnagyobb a szintkülönbség az alapszint és a magas vízszint között, ezért a víz nagy nyomással (100 l/perc) tör a felszínre. Egyre csökken a vízhozam és pár óra múlva már csak a nedves mohos kövek emlékeztetnek a nemrég lezajlott káprázatos jelenségre.
A csodát még izgalmasabbá teszi, hogy nem igazán lehet kiszámolni, hogy tartósabb esőzések után mikor következik be. (…) Régen nemcsak az időnként megjelenő víz, hanem az ezt kísérő messzire elhangzó, dübörgő-morajló hang is ámulatba ejtette/megijesztette az embereket. A gyorsan kiömlő víz a felszín felé is nyitott üregrendszerből levegőt szív be és nyom ki. Ez okozta a furcsa, félelmetes hangot. Mára a mészkő kiterjedt üregrendszere a forrás közelében folytatott kőbányászat miatt megtelt törmelékkel és ennek következtében megszűnt a hanghatás.

Nekem sajnos csak a kiszáradt patakmeder és a sziklamászás maradt, de el tudom képzelni ezt a csodálatos természeti jelenséget. Ládázás után átkerekeztem a Pécsi-tó nyugati partján az kutyás strandhoz és csatlakoztam a többiekhez.

160-161. láda: Munkaügyben Komlóra kellett mennem. A megbeszéléssel hamar végeztem, ezért loptam magamnak egy kis időt. Mivel közel voltam a Kórházhoz, ezért először a Komlói Templomrom ládáját kerestem meg. Szinte erdei a rejtés és nagyon hangulatos a város közvetlen közelében megbúvó templomrom is. Hamar megleltem. Hazafelé megálltam a GCOMLO ládánál is, amely egy szabadtéri bánya történeti emlékhely, amely rendezetten, gondoskodó kezek munkája nyomán bújik meg ebben a kis "zúgban". Relatíve sokáig (kb. 10-12 perc) keresgéltem azon a szakaszon, ahová a jel mutatott. Persze sokszor leálltam, mert elég nagy volt a forgalom, már ami a járókelőket érinti. Aztán szomorúan készítettem pár "szelfit" a jelszó nélküli megtaláláshoz és indultam volna tovább, de ahogy hátrébb léptem láttam, hogy tulajdonképpen minden lehetséges rejteket végignéztem, csak a jeltől legtávolabb (és a bankhoz legközelebb) lévő nagyobb bokrosodást nem. Így utoljára még ott is tettem egy kísérletet és lám-lám ott volt a láda. Azt nem tudom, hogy eleve ide rejtette-e a rejtő a ládát, csak rossz a jel, vagy valaki (nem feltétlenül az előző megtaláló) "átrejtette", de én visszarejtettem oda, ahol találtam. A jövőre gondolva megkerestem a Komlói bányászati emlékhely II. elnevezésű multiláda nem messze található városi pontját is, illetve útba esett Pécs felé a másik pont is. Ugyanis a harmadik pont relative messze, a Komló feletti erdőségekben található. Így, ha majd arra túrázom, akkor már elég lesz csak azt a pontot megkeresnem.

20180916_113918.jpg

162. láda: Szeptember negyedik hétvégéjére kerékpártúrát terveztünk a Balaton körül és mivel utoljára júliusban ültem bringán hosszabb távon, így muszáj volt tekernem egyet előtte, hogy kicsit visszaszokjak. Olyan utat választottam, amit már valamelyest ismerek, nem akartam sok szintet „mászni”, hisz a Balaton körül sem kell megszakadni ilyen téren. Ezért esett a választásom az Újpetre – Siklós irányra. Újpetrén tavaly bringával szedtem össze a Golgotához kihelyezett geoládát, de akkor ez volt a forduló. Most azonban csak elhaladtam mellette és a Villányi hegységet átszelve a Siklóstól észak-keletre fekvő Göntér domb tetején elrejtett GCGONT láda volt a célállomás. A dombra széles mezőgazdasági út vezetett fel a szőlősorok között. A ládaoldal említést tesz egy kilátóról, sajnos azonban a helyszínre érve tapasztaltam, hogy azt már megette az idő vasfoga. De a dombról kitűnő a látvány nyugatra, illetve Siklós felé. Észak felé nézve viszont a szőlősorok és a Villányi-hegység fenséges vonulata tárul a szemünk elé. Feltétlenül érdemes felkapaszkodni rá. Innét Siklóst átszelve az 58-as úton tekertem vissza Pécs felé.

163.-171. láda: Több célból indultunk Budapestre ezen a hétvégén, de úgy alakult, hogy pár óra szabadidőm akadt, amíg a nejem a dolgait intézte, így természetesen ládakeresésre indultam. A szállásunk Pesten a Bosnyák tértől 5-10 percre volt, így előzetesen megnéztem a környékbéli ládákat, illetve a belváros nagyobb ládasűrűségű területét lőttem kis célul. Először bebuszoztam a belvárosba és az Astoriánál szálltam le. Végig sétáltam a Múzeum körúton a GCPFAL multi első pontjág, majd szépen indultam vissza felé a házak között a 2. és 3. ponthoz. A második pont kifogott rajtam, nem találtam a peremet, ami a jelszót rejti. kb. 10 perc eredménytelen keresgélés után továbbmentem, bízva a rejtő jóindulatában. A 3. pont után útba ejtettem a GC1848 nevű ládát, ami a március 15-i események 4 helyszínét mutatja meg. Ez egy leolvasós, számolgatós multi. Ez után visszatértem az „városfalas” multi utolsó pontjához, majd folytattam utam a Szabadságharc nyomában. Sajnos a Pilvax kávéház pontja miatt a végén ismét kudarcélményem volt, mert sehogy nem jött ki a jelszó. Pörgettem a fényképeket a telómon, számoltam és mindig ugyanaz a szám jött ki, amit viszont a rendszer nem fogadott el. Arra jutottam, hogy a Pilvaxnál lévő pont a leggyengébb láncszem, mert ott egy logó objektumainak a számát kellett az egyenletbe beírni. Mivel nem is volt messze, azért visszasétáltam oda. Itt aztán hamar kiderült, hogy a szöveg értésem egyes, mert  világosan leírták, hogy mi a logó alatti felirat, de én nem azt néztem, hanem egy másikat. Így már mindjárt más, újra be írtam az egyenlet – immár más – eredményét, és …. az sem volt jó. Teljesen összeomoltam! Pár perc tanakodás után gondoltam, hogy erre most ennyi időm volt, a fényképek birtokában otthonról írok egy e-mail-t a rejtőnek, hogy segítsen már, mi nem stimmel. Eddig 2-ből 0 találat és elment kb. másfél óra.

Nagyon megéheztem, ezért kerestem a közelben egy KFC-t és ettem egy szendvicset meg néhány csirkemell falatkát. Utána némiképp kipihenve elsétáltam a Dohány utcai zsinagógához a GCZSF multi két pontját is leolvastam. Innét az Erzsébet tér felé vitt az utam, ahol a tér felújítása miatt kordonok között sétálva és a megfelelő sávot elvétve megkerültem a fél teret, mire rájöttem, hogy hol rejtezik a lakat, amelyet keresnem kell. De ekkor már egész jó idő kerekedett, így kellemes volt a séta. A lakatfalnál egy idősebb pár is keresgélt, ők nem találták, amit én igen, így megkérdeztem tőlük, hogy szeretnék-e, hogy megmutassam, mit kell keresni. Mondták, hogy igen. A lakaton lévő felirat nehezen olvasható, mert a ráhelyezett többi lakat súlya miatt nehéz annyira megemelni, hogy jó rálátása legyen az embernek. Én is inkább csak egy kicsit emeltem meg és vakuval odafényképeztem, majd a fényképről olvastam le a jelszót. Ezek után a Duna part felé indultam itt még 3 virtuális leolvasós „láda” várt rám. A GCSIP, a Vígadó téren a -->

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr2613593235
süti beállítások módosítása