Túrák, kirándulások, séták erdőn, mezőn.

okulare

Szekszárd - Szálka

2017. 03. 17.

2017. március 18. - Okulare


Okulare RP-DDK statisztikája

Ez a nap is eljött végre! Hosszas tervezgetés után megtettem az első kilométereket a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrán. Általában valaminek a befejezésekor, egy díj megnyerésekor szokás megköszönni valakinek a támogatását. Én mégis most az elején tenném ezt meg. Annak, hogy elindulhattam ezen az úton nagyon sok szerepe van Hörpölin túrabeszámolóinak, precíz adatainak, jó tanácsainak. Sok weboldalt tanulmányoztam, sok helyen tudakozódtam, szedtem fel az információ morzsákat, de ennyire alapos, precíz, szinte mindenre kiterjedő információ forrást sehol máshol nem olvastam. Ezen felül a túraleírások stílusa is olvasmányos, szinte odaképzeltem magam, mellé az útra, mikor olvastam. Ő nem is tudja, de valójában túratársakká váltunk. ;-) Úgyhogy Hörpölin, nagyon köszönöm!

Az én kis blogomnak, ahogy azt a bemutatkozásom végén írtam, nem célja az ilyen jellegű átfogó információk összegyűjtése, hisz ezt már megtettek Hörpölinen kívül mások is, az általam olvasott webcímeket igyekszem kigyűjteni a linkek között. Azért a sorok között elfér némi információ, ami hasznos lehet másoknak is, akik a kéktúrára adják a fejüket. Főleg, ha annyira kezdők, mint én.

bati_szolo_1.jpg

Az időjárás előrejelzés gyönyörű napot ígért, így bátran (értsd: esőkabát nélkül) vágtam neki a túrának. A gyerekeket elvittem az iskolába és utána elautóztam Szálkára a kirándulásom végcéljához. Előtte persze megnéztem, hogy mikor indul Szálkáról autóbusz Szekszárdra és ehhez az időponthoz időzítettem. Az a StreetView-n már korábban lecsekkoltam, hogy a buszmegállónál szépen rendbe hozott, térkövezett parkolók vannak, így tudtam, hogy a kocsi jó helyen lesz. A busz percre pontosan érkezett. A buszon utazott egy pár, akik szintén kéktúrázók voltak. Ez Szekszárdon a vasútállomáson nyert bizonyítékot, lévén együtt bélyegeztünk. Én a városi szakasz végén a Remete forrásnál megkerestem a GCREKF geoládát, ami - bár hamar meglett - de így is elvitt egy 15 percet. bati_kilato.jpgEzek után vágtam neki a meredek betonútnak. Ahogy haladtam előre, egyre inkább a szőlőtőkék vették birtokba a látképet. Sok helyen sürögtek-forogtak az emberek és a munkagépek. A Bati-keresztnél lévő Bati kilátó volt a következő célom. Részint mert a kilátók a gyengéim, egy túra vagy városnézés kapcsán is szívesebben keresek fel ilyen helyeket, mint egy templomot vagy múzeumot. Részint pedig itt várt rám a GCBTK geoláda. Itt ismét összefutottam a párral, akik már épp szedelőzködtek. Elmajszoltam a szendvicsemet és megkerestem a ládát, amit nagyon ötletesen rejtett el a láda gazdája. Ezek után fellépcsőztem a kilátóba és megcsodáltam a körpanorámát. Aztán picit pihentem, eközben elolvastam a kihelyezett információs táblákat. Egy jó fél óra után indultam tovább. A Szarvas-szurdikban több futóval is találkoztam, és 50 perc múlva értem el ahhoz az elágazáshoz, amelyen le kellett térnem a sárga sávon balra, hogy megszerezzem az aznapi 3. ládámat, a GCLAZA ládát. Ezt is viszonylag hamar begyűjtöttem. Ez a láda hozzátett kb. 1 km-t az aznapi távhoz, hisz nem teljesen a kék útvonalán lett elrejtve, de ezt nem tartottam nagy áldozatnak.

Visszasétálva a kereszteződésbe, megnéztem a kéktúra információs tábláját és elméláztam azon, hogy akik ezeket megtervezték, azok valószínűleg nem kirándultak még soha. Ugyanis a teljes felületen a teljes kék kör és az ahhoz kapcsolódó számok, adatok díszelegnek. Hány km, milyen az össz. szintemelkedés, ez hányszorosa a Galyatetői kilátónak, stb... Ezek persze érdekes adatok, de egyrészt mindenhol ez van kint (ezen út alatt legalább 5-6 ilyen táblával találkoztam). Tehát annak, aki már a kéktúrát járja, teljesen irreleváns információ. Másrészt sokkal hasznosabb lenne egy környéket ábrázoló (max 5x5 km-es területet lefedő) turistatérkép, rajta az összes látnivalóval, és némi leírás az adott szakasz élővilágáról, földtanáról, történeti látnivalóiról.

Itt leküzdve némi saras részt viszonylag sík úton haladtam nyugatnak. Balra erdő, jobbra rét, majd aztán hamar minden felől a Sötét völgyi erdő fái vettek körül. A kék túra útvonalát követve hamarosan észak felé fordultam és az út szépen lassan elkezdett lejteni. Itt-ott friss fakitermelés foltjai voltak láthatóak, pár helyen komplett forgács és fűrészpor szőnyeget taposott a lábam. Jobbra a lomb nélküli fák között láttam a Bati kilátót is, melyet másfél órával ez előtt hagytam el. A gyerektáborhoz már egy nagyon meredek részen keresztül jutottam le. Mivel az őszi falevelek megrekedtek a szurdok szerű ösvényen eléggé csúszóssá vállt az út, nagy segítségemre volt a túrabot. Ekkor már elmúlt egy óra, nagyon éhes voltam, de gondoltam a gyerektábornál talán lesznek padok, ott kényelmesen elkölthetem a szendvicseimet. Ott azonban csak egy elfektetett beton oszlopot találtam, amivel azt akadályozzák meg, hogy kocsival a rétre lehessen hajtani. Ez is több, volt, mint a semmi, így lecsüccsentem rá és eszegettem, iszogattam, pihengettem egy fél órát. Sajnos ennyire alaposan nem tájékozódtam erről a részről, mert ha megtettem volna, akkor tudtam volna, hogy a gyerektábortól 500 méterre szabadon lévő és fedett padok és asztalok várnak

A réten jó állapotban lévő ping-pong asztalok, kosárpalánk, focikapuk és némi gyerekjáték teszi élvezetesebbé a pikniket. Nem messze egy másik asztalnál vidám fiatalok beszélgettek. Őket elhagyva egy tanösvényen vezetett a kék sáv, majd elhagyva azt hamar elértem a Haramia forráshoz. Itt is megálltam vizet vételezni a friss és hűvös forrásvízből, majd az itt elrejtett GCHASO ládát is megkerestem. Nem adta könnyen magát, egy jó 20 percig bóklásztam, mire ráleltem. Ez volt a 10. - jubileumi - ládám. Negyed négy felé járt az idő, ekkor kicsit megszeppenve kezdtem számolgatni, hogy még mennyi van vissza a célig, vajon sikerül-e világosba odaérni. Még volt két megkeresendő láda a tarsolyomban, de ekkorra világossá vállt, hogy azok már nem férnek bele az időbe. Bár fel voltam készülve fejlámpával, de nem volt kedvem a sötétben bóklászni két falu között. A hátralévő 10 kilométerre 3 órát számoltam, gondolván hogy fáradtabban lassabb leszek és nem tudom tartani 4 km/órás átlagot.

A forrástól egy rövid kis kaptató vezetett fel a fennsíkra, majd aztán egy lejtő a következő völgybe, ahol ismét elolvashattam, hogy a teljes kéktúra szint emelkedése hány kilátómászással egyenértékű. Remek! És még nem is sejtettem, hogy utam legcsúnyább szakasza most következik. Nemsokára egy meredek domboldal aljához érkeztem. Az egész domb be volt kerítve és a a domb teljes tarvágásnak lett alávetve. Semmi nem maradt! A dombtetőn néhány fa és kész. Elég lehangoló látványt nyújtott, még ha meg is van rá az ésszerű magyarázat. A tarvágást elkerülve ismét egy erős emelkedő jött sorra. Szerencsére nem volt hosszú. Megmondom őszintén, hogy itt már nagyon fáradtnak éreztem magam. De sejtettem, hogy most már Grábócig lejtmenet lesz. Hamar kiértem az erdőből, erre a napra búcsút intve "neki", legelőkön keresztül vitt az utam. A falu széléhez érve több helyen legelésző teheneket, lovakat, kecskéket láttam, no meg persze mérges kutyákat, szerencsére megkötve, vagy kerítés mögött. Grábócra érve elolvastam a jegyzeteimet, hogy pecsételő helyként a "Mini ABC" nevű boltot kell keresnem. Arra sajnos nem gondoltam, hogy előre a neten megnézzem, hogy merre is van az ABC, feltételeztem, hogy arra visz az út. Nos talán a közelgő alkonytól, talán a fáradtságtól nem vettem észre, hogy egy kis hídon átkelve a pecsét sziluett jelzi, hogy le kell térni a kék sávtól jobbra. Én mentem tovább megmászva egy emelkedőt, majd aztán a grábóci szerb ortodox kolostort és templomot elhagyva, rátérve a következő emelkedőre kezdtem el ráeszmélni, hogy lassan elhagyom a falut. Elővettem a térképet és azonnal kiszúrtam a kis bolt ikont a híd után jobbra. Egy pillanatra nagyon elkeseredtem, de nem volt mit tenni, visszafordultam. Biztos, ami biztos megkérdeztem egy munkából haza igyekvő fiatal srácot, hogy arra van-e a Mini ABC és ő megerősítette a térkép helyességét. Itthon megnéztem, ez egy nem tervezett 1,4 km-es kerülő volt. 

Azt sem néztem meg előre, hogy mi vár rám a két falu között. Egy igen erős emelkedő volt, legalábbis az egész napos talpalás fáradalmaival a lábamban jobban örültem volna egy sík sétának. Na de sebaj, sietnem kellett, mert a nap már alábukni készült. A dombtetőn megálltam inni egy picit, és megnéztem a naplementét is, majd sietve elindultam Szálka felé. Szálkára már az utcai lámpák fényébe érkeztem, de a derengés még láttatni engedte a takaros kis házakat, rendezett udvarokat. A Petőfi utcán bandukolva eszembe jutott a grábóci fiaskó, így gyorsan megnéztem, hogy merre is van a pecsétet befogadó Trófea fogadó, nehogy az mellett is elmenjek a szürkületben. Kiderült, hogy szinte az előtt parkoltam a kocsival, tehát nem kellett sokat keresgélni. Nagyon fáradtan ültem be az autóba fél hétkor. Ekkor egyáltalán nem éreztem a megelégedést, ami az első kéktúrás napot kellett volna hogy kövesse. De másnapra már az is eljött. ;-)

Konklúzió: Nem csak a 4 km/órás sebességgel kell számolni, hanem a szintek megmászásával járó lassulással is. Ma, amikor a tegnapi túrámat "bejegyeztem" HeyJoe oldalára, akkor láttam, hogy az ő alkalmazása időt is kalkulál a távolság mellé. Én a 24 km-re nettóba 6 órát számoltam és ehhez adtam hozzá 2 órát a pihenésekre, ládakeresésre. Tehát 17 órára Szálára kellett volna érnem. Az ő programja ugyanerre az útra nettóban 7:08 percet számol, tehát 1 órát hozzátesznek a szintek megmászásai. Úgyhogy nagyjából stimmelünk is, mert a 7+2(pihi+láda)+kb 0,5 óra eltévedés az ki is hozza a 9 és fél órás bruttó időt.

Konklúzió2: Nem elég egy 0,75l-es kulacs. Ha nincs a Haramia forrás, akkor igencsak bajba kerültem volna.

Konklúzió3: Fontos a réteges öltözködés. hegynek fölfelé izzad az ember, de ebben a friss tavaszias időben a hegytetőn a szél átfúj a szinte lombozat nélküli bokrokon, fákon és ilyenkor könnyű egy jó kis megfázást összehozni. Szerencsémre erre gondoltam.

Konklúzió4: A fej / zseblámpára szükség van, még akkor is, ha a tervek szerint sötétedés előtt véget ér a túra. De sosem lehet előre tudni, hogy egy eltévedés, vagy egy bokaficam, vagy egyéb sebesülés mennyire lassítja az embert. Nekem sem sokon múlott, hogy még lakott területen kívül érjen az este.

szekszard_szalka_szint.jpg

szekszard_szalka_utvonal_1.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://okulare.blog.hu/api/trackback/id/tr2012348037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakén22 2017.03.18. 20:33:52

Szia!
Gratulálok!Egész jót mentél és remélem,hogy még sok szép élmény vár rád előbb a DDK-n,majd az OKT-n is.Aztán akkor majd jöhet az Alföldi Kék is,hogy teljes legyen a kör.:)De ha ez nem is lesz meg,akkor is megéri,mert az ember igazán az erdőben van otthon.Várom majd a sátrazós írásaidat is...:)

Okulare 2017.03.18. 20:49:53

A sátrazás asszem kimarad majd. 20 éves koromtól 30-ig majdnem minden évben sátraztam egy hétig és akkor még bírtam a polifoam-ot. Mostanában már kényelmesen elektromos pumpával és arasznyi vastag felfújható vendégággyal sátrazom csak. A derekam ennél keményebb dolgoktól kipurcan 1-2 napra. Ezt a fajta kényelmet pedig az erdő közepén nemigen lehet megvalósítani. Így mindenképp olyan szakaszolással próbálkozom majd, hogy a fizetővendég szolgáltatók zsebét gazdagítsa a kéktúrázásom.

hev53 · http://hevesiz53.blogspot.com/ 2017.03.18. 20:53:39

Jó lesz ez, csak több vizet kell vinni! Én 3 l alatt el sem indulok, nyáron ha szintesebb szakaszok lesznek még több is kell. A pecsételőhelyek pontos helyét és fotóját is meg tudod nézni előre, egyszerűbb mint esetleg kilométereket gyalogolni feleslegesen.
A megszakításoknál a dupla pecsétet ne felejtsd el, tehát Szálkán ismét pecsételned kell majd ha folytatod. Én kevesebbet megyek egy egy túrán ezt a részt 2014-ben jártam, belinkeltem.

termeszetjaro.hu/images/arg_attachment/1/1930/okk_ddk_pecsetelohelyek.pdf

Itt pedig te is segíthetsz másokat a pecsétekkel kapcsolatos információkkal:
teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/ddk_forum

Üdv:
HEV

hevesiz53.blogspot.hu/2014/03/rp-ddk-graboc-szalka-moragy.html

hevesiz53.blogspot.hu/2014/03/rp-ddk-moragy-bataapati-harsanyi.html

hadidoki 2017.03.18. 22:08:31

Szia Okulare!
Jó volt visszaemlékezni a saját első túráimra. Hasonló bakikba szaladtam bele, szép emlékekké váltak. A konklúzióhoz még hozzátenném: nálam a lámpán és vízen kívül mindig van fásli, és kálcium (ficamra, és csípésre).
Ha majd már belejöttél az egynapos túrákba, ajánlom figyelmedbe a többnapos, nagyzsákos túrákat is (nekem ez a mániám). Számomra külön élményfaktor a kinti, sátorban alvás. Ha rákapsz, nem fogod tudni abbahagyni. (Kérdezd maszogep74-et a fórumon.) Olvasmánynak ajánlom figyelmedbe: hadidoki.ini.hu lapot.
Üdv: hadidoki
ui. A tisztán mozgási sebesség akár 4 km/h felett is lehet, de egy napi átlagban a pihenésekkel együtt valamivel 3 km/h alatt a reális.

Okulare 2017.03.19. 06:00:19

@hev53: Igen, az időbeosztást még át kell gondolni. Az az igazság, hogy van egy tájfutó cimborám, aki már korábban említette, hogy túrázáskor a szinteket pontosan hogy számítják bele a sebesség alakulásába, de ez felett most naívan elsiklottam. A pecsételő helyeket is alaposabban meg fogom nézni. Valószínű én is kevesebbeket fogok menni, itt is előzetesen sokat vaciláltam, hogy Szálkáig menjek vagy csak Grábócig, de aztán Szálka nyert. A dupla pecsételést nem felejtem el, hisz az az egyik legforróbb téma mostanában. Legalábbis rendre elő-elő jön hol az Index fórumban, hol a facebook-on. Nekem a legfontosabb, hogy végig menjek becsülettel, de ha már végigmentem, akkor igényt tartanék a hivatalos elismerésre és a jelvényre is, és azért tudomásul veszem az ennek megszerzéséhez szükséges - igazán nem túl sok - szabályt. Köszönöm jó tanácsaidat, a blogodat már korábban is olvasgattam, de ezt a szakaszt csak most, hogy belinkelted. Köszönöm szépen!

Okulare 2017.03.19. 06:11:31

@hadidoki: Elvben biztos nagyon jó és vadregényes a sátrazás, nem állítom, hogy nem fogom sosem kipróbálni (Soha ne mondd azt, hogy soha! ;-) ) De van egy nagy félelmem. Gerincproblémáim vannak (ez miatt kellett abbahagynom a kosárlabdázást is) és a kemény fekhelyen való alvást durván megbosszulja. Igazából nyaralásokkor volt olyan panzió, ahol egy hétig szenvedtem, mert az ágy matrac sokkal keményebb volt, mint az otthoni, és már ezt is "észrevette". A felfújható vendégágy az pl. okés, az utóbbi két nyáron kempingeztünk pár napot a cimboráimmal és ott semmi gond nem volt. De ez nehezen megvalósítható az erdő közepén. Utoljára 2004-ben sátraztam polifoammal. Lehet, hogy egy éles kéktúrás bevetés előtt kipróbálom a Mecsekben és ha utána nem tudok lábra állni mégiscsak egyszerűbb kimentetnem magam. ;-) Meglátjuk! ;-)
A hozzászólásaidat már olvastam az Index fórumon, a blogodat is megnézem, köszönöm szépen.

maszogep1974 (törölt) · www.maszogep.hu 2017.03.19. 06:32:02

Szia, vannak egészen fain, viszonylag könnyű, de vastag felfújható matracok is trekkinghez. Én még bírom a sima polifoamtot, de a párom szintén gerincproblémás, így kipróbáltuk neki, és meglepően kényelmesnek bizonyult a dolog. Nem a másfél centis önfelfújúkra gondolok, hanem a "rendes" matracokra, a Gelert pl. elég sokfélét gyárt.
Vagy csak simán vigyél magaddal egy zöldséges ponyvát, és mielőtt letennéd a sátrad, hajtsd félbe és tömd meg avarral jó vastagon. Az is baromi kényelmes tud lenni. :)

Okulare 2017.03.19. 07:01:41

@maszogep1974: Köszi szépen. Utánajárok. Erre nem is gondoltam.

hörpölin 2017.03.19. 07:24:52

Szia Okulare!

Akkor a levél után itt is szeretnék gratulálni a blogodhoz, csak így tovább!

A sebességgel kapcsolatban annyit tudnék még hozzátenni az előttem szólókhoz, hogy én a teljes túrára 3 km/h átlagsebességgel számolok átlagos terepen. Ebben minden benne van a gyalogláson kívül: evés, ivás, pihenés, kilátásban való gyönyörködés, fényképezés, kisdolog, nagydolog. Tehát reggel nyolctól délután négyig kb. 24-25 km-t tudok megtenni különösebb megerőltetés nélkül. Neked ehhez még hozzá kell majd számolni a ládák megtalálásához szükséges időt. Persze mindegyikünk tempója más és más, ne fogadd el kötelezőként bármelyikünk erre vonatkozó ajánlását sem. Néhány túra után egy kis statisztikát készítve előtted is nyilvánvaló lesz majd a saját tempód, amit aztán etalonnak használhatsz a túraszervezés során.

A túrák előtt pedig amolyan "haditervet" készítek: vizuálisan megjegyzem a térképről az aznapi útvonalat, hol állok meg majd pihenni, hol térek le valami miatt az útról, memorizálom a pecsételőhelyeket, kocsmákat. Többnapos túrákon ezt a sátorban szoktam megtenni reggelenként. Így nem kell alapvető infókat keresgélni menet közben térképen, leírásokban.

A vízből pedig mindig legyen elég nálad! Egy-egy túrán, pláne nyáron, úgy meg lehet inni naponta 4-5 liter folyadékot, mint a sicc! Ezért aztán ki is kell használni minden lehetőséget a túra során, ami extra folyadék bevitelt tesz lehetővé (kocsmák, kisboltok, stb.). Mert ekkor nem a saját készletedet apasztod. Persze ilyen alkalmakkor fel tudod tölteni a kimerülőfélben lévő saját készleteidet is.

További szép túrákat kívánok!

Okulare 2017.03.19. 08:22:15

@hörpölin: Köszönöm szépen! A kütyükkel hadilábon állok, mert túragps-em még nincs, a telefonom egy ócska alsó kategóriás készülék kritikán aluli gps-el, a net az meg nem mindenhol van. Offline térképet használtam a telefonomban leginkább. Illetve mindig van nálam papírtérkép az adott helyről. Mert nem bízom a kütyük akksijában. A papírtérképnek meg van egy fajta hangulata. Most ugyan a teljesen "új szagú" Kéktúra III.-at hoztam magammal, és ebédnél azt nézegettem. Azt is meg kell tanulni, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is. Idővel biztos rutinná válik, hogy mi a fontos és mi nem. Az eddigi 10 km-es túráimon például nem volt ilyen fontos a víz kellő mennyiségű vitele, vagy útközbeni vízvételi lehetőségek előzetes felkutatása és a pecsételőhelyekhez sem kellett ragaszkodnom. Na de majd idővel belerázódok! :-)

hadidoki 2017.03.19. 14:19:46

És még egy dolog. Hallgass meg mindenkit, de úgy csináld, ahogyan az neked a legjobban bejön. Mindenki jó szándékkal ad tanácsot, de mindenki csak a saját fejével gondolkodik. A túrákon magad vagy (na meg a rád bízottak), neked kell számot adnod a végén. Te tudod mit bírsz, mennyire vagy felkészült, mennyit vállalsz, és bár a természet csodálatos, nagyon kemény is tud lenni. Senki nem kéri számon, hol éjszakázol, papír térképpel is tökéletesen el lehet tájékozódni, stb. Magadhoz mérd magad!
Itt nincsenek "jobbak", meg "rosszabbak". Ha soha nem indulsz el, magaddal szúrsz ki, de ha elindulsz, már a "legjobb" vagy.
Jó élményeket kívánok, és várjuk beszámolóidat!

maszogep1974 (törölt) · www.maszogep.hu 2017.03.20. 10:44:00

Jaja, Hadidoki nagyon jól mondja. Próbálj ki dolgokat és szemrebbenés nélkül vesd el, ami neked nem válik be. :)

Okulare 2017.03.20. 20:37:04

@maszogep1974 és @hadidoki: Köszi, ez menni fog. ;-)
süti beállítások módosítása